A céhládát a mindenkori céhmester őrizte. A különböző korokban készített ládák a saját koruk tároló bútorainak stíluselemeit hordozzák, különleges díszítményeik között pedig a leggyakoribb az egyes iparágak jelképes és valódi szerszámainak ábrázolásai és a céh védőszentjeinek képei. A céhládát tehát általában asztalosmester készítette el.

Az idők során a benne tartott értékek a céh jelképévé tették. Ez odáig fajult, hogy sok helyen magát a szervezetet is céh helyett céhládának nevezték. A céhládáknak a kezdtetekben az arisztokraták és polgárok irattartó ládái adtak mintát, aztán a 16. századtól kezdtek elterjedni a sajátos, csak ezekre a tárgyakra jellemző szerkezeti és formai jegyek. A ládában általában titkos rekeszek és fiókok is voltak, némelyiknek magas alapzatuk van, más daraboknak a tetején különleges zárszekrényke, kulcstartó üreg is található.

A céhtagok erkölcsi, anyagi és mesterségbeli összetartozásának jelképében maga a céh testesült meg. A ládát megkülönböztetett tisztelettel övezték, kis túlzással szentségnek tartották. Rómer Flóris, a tudós bencés szerzetes a következőket írta róla: „A céhláda az volt ezen ipartestületeknek, ami a frigyszekrény a pusztában kalandozó Izrael fiainak.” Nézzük ezt meg tételesen is: ahogy a frigyládában őrizték az Isten ujjával írt kőtáblákat, úgy vigyázták a céhládában a céh király, földesúr, tanács által jóváhagyott kiváltságlevelét, a céh törvényét, igazságát. Az Úristen a frigyláda mellől tett törvényt, őt mintázván a céhmester a nyitott céhláda mellől élt bíráskodási jogával. Ahogy a frigyláda méretét és díszítését meghatározta a bibliai szöveg, a céhládák tulajdonságait is legtöbbször íratlan törvénnyel szabályozták. Fontos volt a hordozhatóság, díszes külleme, hogy ünnepekkor méltó módon kaphasson központi szerepet. A feldíszített céhládát például ünnepélyes menetben, zeneszóval vitték át a céhtagok a leköszönő céhmester házából az új céhmesterhez. A céhek életében minden fontos esemény, sőt minden összejövetel a céhláda felnyitásával kezdődött, és a bezárásával fejeződött be. Csak tiszta öltözetben, fedetlen fejjel, fegyvertelenül volt szabad előtte megjelenni. Tilos volt mellette az illetlen beszéd, a veszekedés, a dohányzás és az ivás.

A céhláda egyidős a céhrendszerrel. Egyes kutatások szerint olasz építőmesterektől vették át a hordozható kis láda használatának szokását a német kőművesek, ők közvetítették az európai népek iparosaihoz. Magyarországon egészen a 19. század végéig kaptak szerepet az iparosok életében.

Forrás: mandarchiv.hu