Elölről kéne kezdeni mindent

Egressy új darabjának ősbemutatója a Győri Nemzeti Színházban

Egressy Zoltán Édes életek című darabjának ősbemutatóját láthatta a közönség a Győri Nemzeti Színházban március 11-én. Az író 2012 óta dolgozik a színház dramaturgjaként, legújabb művét Forgács Péter igazgató vitte színre. A nagyszabású, zenés tragikomédia zavaros érzelmi viszonyok közt sodródó emberi sorsokat mutat be. A sokat látott hajó, melyen a szereplők együtt próbálják ünnepelni a friss házasokat, viharba kerül...

Egressy Zoltán látleletként tárja elénk, hogy a test és psziché vonzalmai milyen kaotikus viszonyokat alakítanak ki az emberek között. Senki nem tudja, mit akar, kit akar igazán. Tragikomédiát látunk, mely már nem tragédia. Nem nagy emberek sorsát mutatja be, és ezért nincs katarzis sem. De nem is komédia, mert nem tudunk felhőtlenül nevetni a krízisben gyötrődő szereplőkön. A darab provokál, tükröt tart. Rámutat, mennyire távol kerültünk a valódi, tiszta érzelmektől. Nem tudjuk, hová tartunk. Mintha egy filmet élnénk a saját életünk helyett. De „Az édes élet” víziójába egyre több keserű íz vegyül. Szinte már abszurdba hajló, ahogy sorra lelepleződnek a hajón egy térbe került szereplők múltbéli viszonyai. Mindenkinek van valami takargatnivalója, mindenki szenved valamilyen veszteségtől. És mivel a boldogtalansággal szembenézni elviselhetetlen volna, mindenki menekül valahová. Felszínességbe, önsajnálatba, örömökbe. De ezek a pótcselekvések csak rövid távon tűnnek megoldásnak, valójában inkább tetézik a bajt.

Egressy a mai ember egyik tipikus nehézségére tapint: a szétszakadás, az eltávolodás a valóságtól, a megvalósítástól. Vannak szereplők, akik mintha mélyen belelátnának a problémák gyökerébe, de képtelenek változni, és ezért egy nevetséges banánhéjon elcsúsznak. Mintha az intellektus kifinomultságát nem követné az erkölcsi és szellemi erő fejlettsége.

Ady sorai jutnak eszembe a lelki hajótörötteket szemlélve:

"Minden Egész eltörött,
Minden láng csak részekben lobban,
Minden szerelem darabokban,
Minden Egész eltörött."

Egressy néhány karakterében mintha megcsillanna a megújulás lehetősége. Mira (Nagy Johanna), a mosdatlan szájú 17 éves leányanya tűnik az egyik legtisztább embernek a műben. Látomásokról, angyalokról mesél. A gyermeke apjának kiléte végig titok marad. Dávid (Járai Máté) pedig, akit úgy mentenek ki a Balatonból, szintén csodabogár, a tóhoz fűződő legendákat kutatja. Kettőjüknek köszönhetően megjelenik a szépség a hajón, mint pusztaságban kisarjadó tűzvirág.

Pusztulás vagy újjászületés? Az Édes életek diagnosztizál, de nem ad receptet a gyógyuláshoz. Hatására azonban a Mi lehetett volna? és a Hogyan tovább? kérdései ott fognak visszhangozni bennünk.

„ZSÓFI: Elsüllyed minden, ami nem elég erős, ennyi az egész.
ERVIN: Főleg, ha megérett a pusztulásra.
DÁVID: Vagy a megtisztulva újjászületésre.
GERGŐ: A víz nagyon durva úr.
LACI: Elölről kéne kezdeni mindent. Egy Noé bárkáján...”

A darab teljes színlapja a Győri Nemzeti Színház honlapján megtekinthető.

Szabados Éva
Fotók: Molnár György, a GYAK és a Győri Fotóklub Egyesület tagja