Ha innen jobbra vesszük az irányt, és Mátraderecskét célozzuk meg, a Magyarországon egyedülálló mátraderecskei mofettához – azaz a széndioxid gázfürdőhöz – érhetünk el. Az érbetegségek és a reuma kezelésében értek el sikereket segítségével. Az már 1930-ban tudott volt, hogy az ásott kutakban szén-dioxid jelent meg. 1992-ben viszont már a házak pincéiben is megnőtt a gázszivárgás. Ekkor alapos földtani, kémiai, fizikai, radiológiai és gyógyászati vizsgálatok következtek, melyek befejeztével megállapították, hogy a vulkáni kigőzölgésben és a benne fellelhető radioaktív anyagokkal kiváló eredmények érhetők el a gyógyászatban. Ezt maga Teller Ede, világhírű Nobel-díjas tudósunk is megerősítette mátraderecskei látogatásakor.

Még lejjebb ereszkedve a nagy hegyekből Abasárra, a Mátraalja legrégebbi településére jutunk. A Mátra déli lábánál a Sár-hegy lejtőjén és a Bene-patak völgyében elterülő, teraszos szőlődombok övezte település neve 1903-ig Saár volt, a 10. században élt birtokos család nevét viselte. 1950-ben Pálosvörösmart és Saár egyesül és ekkor már az Abasár nevet viseli. A régészeti csont- és kőleletek azt bizonyítják, hogy a település már i.e. 2500 körül is lakott helység lehetett. Az államalapítás idején itt talált otthont az Aba nemzettség. Ebből származott Aba Sámuel királyunk is, aki 1041-1044 között uralkodott.

Nagyot ugorva az időben megállapíthatjuk, Abasár későbbi történelme két fontos anyagra épült: a borra és a lisztre. A kora középkorig visszavezethető borászati kultúrája, ám Abasár sajátos adottságánál fogva – a gyorsfolyású Bene-patak mentén – mezőgazdasági központként is működhetett. A 16. századtól jellemző felülcsapós malmok sora épült fel a patak mentén. A 18-19. században összesen 36 vízimalom, majd 1952-ig 10-13 malom üzemelt. A malomiparnak a gazdasági funkciói mellett szociális, közösségépítő, kulturális, idegenforgalmi szerepe is volt, hiszen a térségből búzával ide érkező termelők, parasztok családdal együtt érkeztek, napokig, hetekig maradtak a malomban az őrlés időtartalma alatt.

(Forrás: MaNDA adatázis)

A vulkanikus hegyoldal kiváló talajt nyújt a jó minőségű szőlő termesztésére. A helyiek megélhetését jelenti a szőlő. Abasár a fehér szőlőfajok számára a legkedvezőbb terület. A Sár-hegy lejtőit a Kékes árnyéka védi a szélsőséges időjárási viszonyoktól, így megadva az állandó és kiszámítható minőséget a kiváló borok számára. Sár-hegy vulkánikus kőzetén, löszös talajon teraszos szőlőtermesztés folyik. Abasár pincéinek múltja több mint 1000 évre tekint vissza.

Az évszázadok során kiépült a teljes, többszintes pincesor. A hatalmas tereket is magában foglaló pincerendszer a vendéglátás, kulturális események, illetve klimatikus kúrák helyszíneként egyaránt fontos elemévé válhat a település kínálatának. Máig bővítik a pincéket, amelyek sajátossága, hogy a pincesor egészét egyetlen sziklatömbben alakították ki, amelyet csákánnyal, kézi erővel vájtak ki.

A címlapkép forrása: MaNDA adatbázis

Dippold Pál
Forrás: mandarchiv.hu