Ennek jegyében az 1930-as években gyors és igen látványos építkezés kezdődött többek között Mátraházán is. A Mátra-vidék egyik legjellemzőbb épületének tartott Vak Bottyán Honvéd Üdülőt Kaplonyi László mérnökkari százados tervezte a Honvédségi Jóléti Alap megbízásából. Az építkezés műszaki felügyeletét a lelkiismeretes mérnök tiszt az első kapavágástól a megnyitásig személyesen végezte. Egy év alatt készült el a főépület, 1933-ban Kánya Kálmán honvédelmi miniszter avatta fel. A felső képen a Magyar Honvéd Magaslati Gyógyház látható (forrás: mandadb.hu).

Egy évvel korábban, 1932 nyarán nyitották meg Magyarország első háromszáz ágyas tüdőszanatóriumát, Mátrai Magyar (Királyi) Horthy Miklós Gyógyintézet néven. A hegyvidéki szanatóriumoknak igen jelentős szerepe volt abban a korban, amikor a tbc, ez a súlyos tüdőbetegség évente húszezer áldozatot követelt. A mátraházi szanatórium egy 1926-os kormányrendelet alapján épült meg. A Gyöngyös város tulajdonában lévő Nagy-Somorrét nevű területet választották, többek között azért, mert a közeli Szent László forrás elegendő vizet adott a gyógyintézet ellátására. A tüdőbetegségek gyógyításához keresve sem találtak volna jobb helyet, mint Mátraházán: hétszáz méteres magasságú, szubalpin éghajlatú, tiszta levegőjű rét, három oldaláról hegyekkel, erdőkkel teljesen védett, délre viszont nyitott. A napos órák száma jócskán az országos átlag feletti, a hőmérsékletingadozás átlag alatti. Ritka a ködképződés, nincs por.

Mátraháza, Szent László forrás (forrás: mandadb.hu)

A szanatóriumot Jendrasik Alfréd tervezte. Átadása után az ország legnagyobb közegészségügyi intézménye lett. A három-négyemeletes főépület déli homlokzata kétszáztíz méter hosszú, középen vannak a kórtermek. Hét kisebb ház is tartozik az intézményhez, ezekben helyezték el a mosodát, a garázsokat, a pékséget és a műhelyeket. Önellátásra törekedtek, saját vízrendszerük volt, sőt távolabb egy korszerű disznóhizlaldát is működtettek. A személyzet külön lakásokban az intézet területén élt. Igen korszerű egészségügyi eszközökkel szerelték fel a szanatóriumot, ahol a szakma első vonalához tarozó orvosok gyógyították a tbc-sek mellett az egyéb légzőszervi betegségben szenvedőket. A megnyitás évében hétszáznégy beteget vettek fel, ötszázkilencet engedtek haza gyógyultan, később az évi betegszám ezer közelében mozgott.

A II. világháborúban szétlőtték a házat, a felszerelést elrabolták. Mégis, már 1945 novemberében kilencven ággyal újraindították. A fertőző tüdőgümőkór az 1960-as évek elejére a korszerű gyógyszerek hatására egyre inkább visszaszorult. Mátraháza a tüdő egyéb betegségeinek kezelésére szakosodhatott. 1980-ban a három mátrai szanatóriumot – Mátraházát, Kékestetőt és Parádfürdőt – Mátrai Állami Gyógyintézet néven összevonták, Mátraházán volt a központ. A hatalmas épület ma is nagyrészt tüdőgyógyintézetként működik, de egy száz személyes szociális otthont is létrehoztak benne.

Dippold Pál
Forrás: mandarchiv.hu