Idén, február 18-án már több mint háromszáz éve annak – pontosabban 314 –, hogy Zrínyi Ilona meghalt. Horvát családból származott, Törökországban halt meg, de magyar nagyasszonyként tartjuk számon. Ő maga – és a Zrínyi-család egésze is – elsősorban magyarnak tekintette magát, a magyar nyelv megőrzése, a haza szeretete mindennél fontosabb volt számára. A felszabadító háború alatt a Habsburg katonákkal szemben hónapokig tartotta Munkács várát, mely tette már akkor, a koraújkori Európában is elhíresült. Rendkívül művelt nő volt, tekintélyes, igazi nagyasszony.

Hedry Mária írónő keltette ismét életre Zrínyi Ilona alakját egy monodráma keretein belül. A nagyasszony szerepében Juhász Rózát láthatjuk, aki arról mesélt nekünk, számára mit jelentett Zrínyi Ilona, az ő megformálása és az általa képviselt értékek megőrzése.

Zrínyi Ilona alakjával kapcsolatban ma is számos kérdés felmerül, regények születnek róla, jelen esetben pedig egy monodráma örökítette meg az életét. Mit gondolsz, miért lehet, hogy még mindig foglalkoztatja a közvéleményt a személyisége?

Mert példaértékű az a helytállás, amely az ő – egy nő – részéről történt Munkács védelme alatt. Csodálta őt az egész világ akkor is, és csodálhatjuk érte ma is. Persze, nagyon sok romantikus szál kötődik alakjához, és ez még izgalmasabbá teszi a személyiségét. Azt azonban valószínűleg kevesen tudják róla, hogy korának egyik legműveltebb asszonya volt. Uralkodónak nevelték, így az ehhez szükséges összes tudást birtokolta. Ráadásul szépségével még a korabeli sajtót is meghódította.

Mennyire volt nehéz megformálni Zrínyi Ilonát?

Szeretem azokat a történelmi alakokat, akiktől érdemes tanulni. Persze, ezek a karakterek összetett személyiségek, ezért különösen nehéz őket megformálni, de ha lehetőségem van erre, azt érzem, hogy nem hiába lettem színész. Bizonyos értelemben a közvetítő szerepét játszom el, a valós történelmi személyt jelenítem meg a mai kor embere számára. Igen, Zrínyi Ilona esetében ez az én feladatom.

Monodrámáról beszélünk, de veled együtt nagyon sokan dolgoztak azon, hogy ez az előadás megszülethessen.

Mindenekelőtt nagy köszönet illeti Dolhai István igazgató urat, aki lehetővé tette, hogy a Klebelsberg Kultúrkúriában létrejöjjön az előadás, a szerzőt, Hedry Máriát, aki megírta a monodrámát. Árkosi Árpádot, aki megrendezte az előadást. Libor Katalint, aki a remek díszletet és a gyönyörű ruhákat a színpadra varázsolta. Rendkívül hálás vagyok az intézménynek, hiszen mindent elkövettek annak érdekében, hogy a játékhoz szükséges feltételeket megteremtsék. Egy művelődési intézmény feladata szerteágazó, egészen másként működik, mint egy színház. Ott egy teljes apparátus dolgozik azon, hogy minőségi munka születhessék a színpadon. Minden okom megvan tehát a köszönetre, mert ebben az esetben sikerült színházat létrehozni.

A monodráma mint műfaj mennyire áll közel a személyiségedhez?

Ez ugyanúgy játék, színjáték. Igaz, könnyebb, ha partnerekkel játszhat az ember, de az is előfordulhat, hogy monológot kell mondania a színésznek. Sok munka szükségeltetik ahhoz, hogy az ember végül jól érezze magát egy monológ elmondása közben. Valószínűsítem, hogy ez minden kollégámnak megnehezíti az életét.

Zrínyi Ilona karakterével, az ő példáján keresztül mit lehet átadni, megmutatni a mai fiatal generációnak?

A neveltetéséből adódóan erős tartás és hit jellemezte, melyekre szerintem ma is szükség van. Nemcsak az istenhitre tanították, hanem a hazában való hitre is, a haza iránti feltétlen hűségre nevelte az édesapja. Tette ezt annak ellenére, hogy a Zrínyi-család rendkívül sok veszteséget szenvedett el éppen emiatt. Nevelhették volna arra is, hogy csak a maga érdekeit nézze, ne foglalkozzon a közügyekkel, ne törődjék a haza sorsával, de nem ez történt. Rendkívül érzékeny, intelligens és vonzó személyiség rajzolódik ki a darabban. Valóban ilyen volt, tárgyalópartnereit levette a lábáról. Némelyek szerelemre is gyúltak iránta, ami diplomáciai szempontból igen előnyös pozíciót teremtett neki. Rendkívül izgalmas személyisége volt a magyar történelemnek.

Nagyon karakteres személyiség volt, a családon belül is kitűnik az alakja. Mégis kissé háttérbe szorul, mondjuk a két Zrínyi Miklóshoz képest. Kevesebbet foglalkoznak az alakjával és kevésbé ismert. Ez miért lehet?

Mert a történelemkönyveket férfiak írják! De a viccet félretéve, valóban úgy van, ahogy mondod, a nők kissé háttérbe szorultak. Ez sajnálatra méltó, de remélem, hogy változtatni tudunk legalább az arányokon, akár e monodráma segítségével is. Ezzel az előadással Zrínyi Ilona emléke előtt tisztlegünk úgy, hogy hitelesen kívánjuk visszaadni az életét.

Hol fogjátok még előadni a darabot?

Folyamatosan zajlanak a tárgyalások különböző helyszínekkel. Szeretnénk azokba a városokba elvinni, ahol megfordult. Voltunk már Kassán, de megyünk vele Munkácsra, Ungvárra, Beregszászra, Zágrábba, két előadás lesz belőle Szolnokon, ezenkívül bemutatjuk még Kisvárdán, a Dunapalotában, a Marczibányi téren és a Klebelsberg Kultúrkúriában is.

Mi az, amit Zrínyi Ilona adott neked a megformálása közben?

Engem megerősített abban, hogy érdemes volt a színészi pályát választanom. Ez olyan lehetőség, melyet a legfelső polcra kell helyeznem magamban. Mindig is nagy történelmi alakokat szerettem volna megformálni, akik adtak valamit a világnak. Akik értékek mentén élték az életüket, közvetítettek valami pluszt az emberek számára. Nekem pedig az a dolgom, hogy a saját eszközeimmel, a színpad adta lehetőség segítségével belesüssem az emberek lelkébe a hagyatékukat.

Fischer Viktória
Fotók: Csákvári Zsigmond
Forrás: kultura.hu