Megtudtuk, hogy a kötet baráti biztatásra született. A Festői szerelmek egy másik művészeti ág területére kalauzol. Egy képzőművész életrajzát a szélesebb publikum általában kevésbé ismeri, mint az írókét. Ez összefügg az iskolai tananyaggal, melyben a jeles írók, költők életútja részletesen szerepel a magyar irodalom keretében. Ám a rajz vagy ének-zene órákon a művészeti ág reprezentánsainak csak néhány kiemelt művét ismerik meg a diákok. Bár a műalkotás önmagában hat, de a művészről szóló többlettudás birtokában másképpen tekinthetünk egy képre vagy szoborra.

Nyáry Krisztián könyvét olvasva sok érdekességet ismerhetünk meg a különböző képzőművészek életéről. A beszélgetésen felmerült, hogy mennyire befolyásolhatja egy negatív tény a művész megítélését. Az író szerint a művészi tehetség és az erkölcsi minőség nem mindig járnak párban. A művész és a mű között ilyen értelemben határvonalat kell húzni, a műalkotás önmagában becsülendő.

Hogy valakiről mit ír le a művészettörténet, abban nagy szerepe van fennmaradó műveinek. Ez egyrészt a műgyűjtőktől függ. Másrészt a történelemtől, a háborúk folyamán számtalan alkotás megsemmisült. Márpedig egy alkotó élettörténetét a hozzáférhető művei rajzolják meg. Egy irodalmi dokumentum sokkal nagyobb eséllyel marad fenn, mint egy kép vagy egy szobor.

A történelmi szálak elvezetnek a „Mi lett volna, ha…” kérdéséhez. Egészen eltérően alakulhattak volna művészi sorsok, ha ígéretes tehetségeket nem utasítanak ki Párizsból, az első világháborúban kialakult politikai hovatartozás miatt. Párizs – és korábban München – a tanulni vágyó művészek Mekkája volt, ahol a modern művészeti irányzatokból meríthettek, híres alkotókkal ismerkedhettek meg, s egy gazdagabb, fejlettebb polgári miliőből nyertek inspirációt. De a történelmet nem lehet újraírni.

Az elmúlt évszázad során formálódott boldogabb Nyugat-Európa szabadon fejlődhetett, gazdagodhatott, élvezhette a nagy földrajzi felfedezések előnyeit. Mindez jó táptalajként szolgált olyan szellemi-vallási irányzatoknak, amelyek modernizálták a társadalmat, elhintették a szabadság eszméjét, és létrehozták annak intézményrendszerét. Magyarországon az állami önállóság megszűnt a XVI. században, szétdarabolva, három politikai entitás keretében éltünk. Igaz, a hódoltsági viszonyok nem hiúsították meg a reformáció térhódítását, de az igazi vallási és kulturális központok a mai Németország területén, a Németalföldön működtek, magukhoz vonzva a tanulni vágyókat.

A beszélgetés folyamán szó esett a szerelem sorsformáló szerepéről, mely a képzőművészek életében alkotói korszakokat is meghatározott. Az olvasók bensőséges titkokba pillanthatnak be Nyáry Krisztián könyvét lapozva, megtudhatják, melyik szerelmének állított emléket egy-egy művében a festő. Sőt, ki volt az, aki modellként sosem szerepelt a vásznon, mégis óriási hatást gyakorolt a művészre. Az érdekes beszélgetés végén az író dedikálta kötetét.

Csiszár Antal
Fotó: Pozsgai Krisztina