A bbc.com oldalán olvashatjuk Alastair Sooke írását, mely rámutat: Picasso egy kirándulás során olyan élményekkel és tapasztalatokkal gazdagodott, melyek visszafordíthatatlanul megváltoztatták művészetét. Egy júniusi napon, még 1906-ban Pablo Picasso megérkezett egy ősi, a Pireneusokban található katalán faluba, Gósolba. Egyik barátja mindenáron le akarta beszélni az utazásról, mivel a térség leginkább a csempészeiről volt híres. Ám Picasso nem tágított, és rábeszélte az egykori művész, modell Fernande Olivier-t, hogy utazzon el vele Barcelonából Gósolba. A pár néhány hetet kettesben töltött, majd Picasso régi barátai is csatlakoztak hozzájuk. Gósolt közvetlenül csak öszvéreken utazva lehetett megközelíteni, hiszen a félelmetes szakadékkal övezett, bizonytalan hegyi úton nem lehetett más módon közlekedni. Megérkezve Picasso és Olivier kivett egy szobát a falu egyetlen panziójában, a Hostal cal Tampanada-ban. A tervük az volt, hogy míg tart a nyár, élvezik a festést és az egyszerű életet.

A művészettörténészek különös jelentőséget tulajdonítanak a Gósolban töltött időnek, mert ott, az önként vállalt száműzetésben drámaian és mélyrehatóan megváltozott Picasso művészete. Picasso 1906 után már megízlelte a siker ízét Párizsban, mely az avantgárd epicentruma volt akkoriban. Először 1901-ben, a párizsi kiállításon mutatkozott be, ahol a híres galériakereskedő, Ambroise Vollard nagyon pozitívan fogadta egyedi művészetét. Mikorra megérkezett Gósolba, Picasso művészete már elindult egy új, meglepő és még eredetibb irányba. Körülbelül tíz hétig tartózkodott Gósolban, ez pedig nagyon termékeny időszak volt az életében: életrajzírója, John Richardson azt állítja, hét nagy festményt, egy tucat közepes méretűt, és számtalan rajzot, akvarelleket és faragványokat készített.

Fotó: bbc.com

De mi lehetett a katalizátora az átalakulás és az izgalom közepette? Több lehetőség is van. A Gósolban készített művek közös jellemzője Olivier, ami arra utal, hogy a művész szerelme kiteljesedett ebben az időszakban, hiszen ez nagymértékben visszaköszön alkotásain. Emellett fontos megemlíteni egy újonnan kötött barátságot is: Picasso Gósolban megismerkedett egy Josep Fondevila nevű kilencvenéves fogadóssal. Az egykori csempész megjelenése különösen érdekes volt Picasso számára: súlyos, aszketikus megjelenése hamar elkezdett beszivárogni művészetébe. E figura felfedezhető több későbbi művén, többek között az 1972-ben készített koponya-szerű önarcképén is. Természetesen Picasso-ban is felmerült, hogy Gósol megváltoztatta a festéshez való viszonyát, méghozzá az a 12. században készült fa Madonna, erős, kifejező fehér arccal és nagy, festett szemekkel, melyet a falu templomában látott. Ez a 77 cm magas szobor, mely még ma is szép példája a katalánok román stílusú művészetének, része a Barcelonában található Museu Nacional d’Art de Catalunya (MNAC) gyűjteményének.

Ez a szobor jelenleg főszerepet játszik az MNAC Romanesque Picasso (Román Picasso) című tárlatában, mely körülbelül 40 műalkotást sorakoztat fel. Ez a kiállítás azt sugallja, hogy szoros kapcsolat van Picasso munkái és a gazdag középkori román művészet között. Nézzünk is egy példát: egy pillantást vetve a Gósol-i Madonna szoborra kiderül, hogy ez volt a forrása Picasso Woman with Loaves (Nő kenyerekkel) című festményének.

Fotó: theartstack.com

Míg a művészettörténészek tisztában vannak azzal, hogy Picasso érdeklődéssel figyelte a román művészetet, miközben megalkotta a kubizmust, hajlamosak figyelmen kívül hagyni annak hatását az ő fejlődésére, és inkább az olyan, jobban ismert hatásokra koncentrálnak, mint az afrikai törzsi művészet, az archaikus ibériai szobrászat és Cézanne. Az MNAC igazgatója, Pepe Serra azonban azt mondja: „Világosan látszik a sorozatban, hogy a román művészet volt az egyik legfontosabb forrás Picasso számára. A kiállítás bemutatja, hogy nagyon szoros kapcsolat van Picasso és román művészet között.”

Tóth Eszter
Forrás: kultura.hu