„Tisztelt Hölgyeim és Uraim, kedves Tárlatlátogatók!

A Győri Fotóklub Egyesület tagjainak mostani kiállítása az „Esszencia” című sorozatban immár az ötödik, ez év első félévében házi pályázatainkra beadott fényképekből válogatva. Az első 2012. szeptember 3-án nyílott, akkor a Magyar Fotógráfia Napjának méltó győri megemlékezése céljából. Volt szerencsém azt a válogatást is megnyitni, és reményét fejeztem ki, hogy folytatása lesz, rendszerré válik az ilyen típusú bemutatkozásunk is. Hála tagságunknak, olyan sok jó fényképet, színvonalas alkotást adnak be negyedévenként, hogy félévenként állhatunk közönség elé. Köszönet érte Lakatos Krisztiánnak is, aki rengeteg munkával meghonosította az Esszencia sorozatot. Új elnökségünk töretlenül viszi tovább alkotóközösségünk gerincét is erősítő képbírálatokat, szervezi az ezekre felkészítő fényképezési alkalmakat, fotótúrákat, alapozó tanfolyamot. A mostani tárlaton is több kép szerepel, amely vagy közös fotózáson készült, vagy olyan helyszíneken, ahová többször is érdemes visszatérni, kigondolt elképzelésekkel, esetleg extrém világításokban, tudatosan fotózva. Az egyedül fényképezni szeretőknek vagy a kezdőknek is érdemes programjainkon részt venni, mert mindig lehet a képzettebb fotóstársaktól tanulni, új, érdekes helyszíneket megismerni vagy közösségünket erősíteni.

Az első Esszencia kiállításon tíz alkotó 34 képe szerepelt és a mostanin 18 alkotó 35 képe. A kiállított képek számát nem akartuk növelni, ezért öröm, hogy az alkotók száma viszont majdnem duplázódott, pedig az újak mellett sok nagyágyunk most kimaradt. A rendszer nem változott, csak annyiban, hogy a negyedévenkénti sok-sok felvétel miatt három kategóriában: emberábrázolás, természet, tájfotó és építészet, tárgy, egyéb témájú képeket külön-külön bírálja a házi zsűri, és a kiesett képeket utána megbeszéljük, tanácsokat adva esetleges javítási lehetőséghez. Az elfogadott fotókból választják ki negyedévenként külső zsűritagok, digitálisan, egymástól függetlenül pontozva a szerintük legjobb fotókat, majd limit húzásával kialakul a következő Esszencia kiállítás anyaga. Ezek a fotók éppen ezért vannak ránk esztétikailag hatással, gazdagítanak minket, és ezért működhetnek műalkotásként, a nem művésziből a művészibe való átmenet pedig azért is válik lehetségessé, mert mind a házi, mind a külső zsűrizésben fotóművészek is ítélkeznek, akik maguk is gyakorolják a fényképezést, és széleskörűen ismerik a hazai és nemzetközi fotóművészetet. Mind a mostani, mind az elmúlt tárlatokban sok olyan fotó van, amely azután már szerepelt vagy szerepelni fog különféle pályázatokon, növelve értéküket.

Alkotóközösségünkre jellemző a természetfotózás szeretete, mint ahogy az egész magyar fotóművészetben is sok kiváló természetfotó születik. A kiállított képek között is sok most a természetfotó és három kökörcsinfotót is láthatunk, valószínűleg betudhatóan a kora tavaszi fotótúráinknak. Mindenki fényképez virágot, de a művészkép szempontjából itt sem mindegy, milyen virágot, milyen környezetben, milyen megvilágításban, milyen eszközökkel, milyen érzelmekkel és így tovább fényképezünk. Hágen Zoltán és Lakatos Krisztián mindketten elkötelezettek a természetfotózásban, kökörcsin fotóik a legjobbak közé tartoznak. Hasonló a helyzet a madárfotózásnál is, de itt leginkább drágább objektívek szükségesek. Ma már azonban nem elegendő érdekes madarakat statikusan lekapni, mozgékony élőlényként fontos megfigyelni előzetesen viselkedésüket, jellemző testtartásukat. Hegedüs Péter madarai szép sorban illedelmesen figyelik negyedik kitárt szárnyú társukat, mintegy felnézve rá. Jól elkapott szituáció. Mint ahogy jól elkapott szituáció Liziczai Miklós már díjnyertes Szakítópróba c. fotója vagy Lakatos Krisztián madárüldözése is a víz fodrokkal. Tőle van a Szárnyalás című, egy szép tollazatú madár, amely szárnyaival úgy lebeg a víz felett, mint egy arkangyal, lakóhelye kedvenc szigete és a Hajnali mese, a tájak különlegesen szép fényekben úsznak. Itt említem Oszkó Ágnes két gyönyörű megvilágítású, meseszerű tó fotóját, az aranyszínű lágyított ragyogásokat, és sokat emel a fotókon, hogy élőlények, hattyú, ill. horgászok jó helyen illeszkednek a képbe.

Sok egyéni és közös fotótúránk volt az elmúlt időszakokban különféle tavakhoz, és ez meglátszik a tárlaton, de egyébként is a víz jó és érdekes szerepeltetése, ábrázolása, minden művészetben helyet kap, és a fényképezésben kiemelt téma. Tálos Péter fotójának A hattyúk tava címet adva is erre utal. Telitalálat a hattyúk szép elrendezése, szép környezetben, monokróm kivitelben. Stipsits Ibolya A csend hangja című tava a tükörsima vízfelülettel, álló vitorlással és a vihar előtti mozgalmas felhőzet ellentételével operál. Ide sorolható Hegedűs Péter Fehértói hangulat-a és Liziczai Miklós Az út végén sejtelmes megvilágítású, a tájra jellemző hangulati képei. Számomra kedves energetika jelenik meg Kanczler István két fotóján, az oroszlányi erőmű környezete és a szélkerekek különleges fényekben. Ezekkel ellentétes Hágen Zoltán nyugodt, idilli toszkán tájképe, fényesen szép színeivel örvendeztet meg bennünket.

Az emberábrázolás témakör képeit nézegetve kimondott emberportré fotót most nem találunk, de Bognár Róbert két nagyszerű állatportréja kárpótolja hiányukat. A kékhajúnál érezzük, hogy egyéniséget ábrázol, a másiknál a hattyúnyak íve, tónusai jellemzőek, megkapóak. A szűk kivágások erősítik a hatást. Havasi Melinda egymástól teljesen eltérő három emberfotója kapcsolódik munkásságához, erősíti kollekciónkat. A szőke lány, szőke mezőn lágy fényekkel fog meg. A fekete-fehér félajtónyi lány, arcával, kezében csészével, műtermihez hasonló beállítottságával emlékezetes kép, mint ahogy a pipás, színes bőrű férfijában, testtartásában is van valami különösség. Különösnek érzem Mészáros Mátyás Türelmetlen című geometriailag és színezetében is eltérő, függöny mögül kinéző alak fotóját. Sejtelmességével megdolgoztatja képzeletünket. Mint ahogy képzelőerő szükséges Nemes Zoltán „mettor” vallásossághoz kapcsolható Dies irae c. fotójához is. Formailag kép a képben a folyondár révén is. Hegedüs Péter Parfüm-je, a női haj és a permet szép kontúrja ellenfényben, a piros üvegcse bravúros. Szociofotó Nagy Ildikó Utca peremén és Hegedűs Péter Utcazene c. fotói, erősségük, hogy nemcsak az embert, hanem környezetüket átlós vonalvezetéssel, a miliőt visszaadva fényképezték. Esztéták vitatkoztak a fotográfia más művészetekkel való viszonyáról, de egyetérthetünk, hogy mint kiindulópontok, fontosak lehetnek számunkra tovább alkotókként és természetesen, mint befogadókként, műélvezőkként. Színházi felvételek közül most csak Roll Péter Körben c. balett fotója kerül falra, de ez a táncos testtartásával, drapériájával, kerek kompozíciójával telitalálat. Építészeti téma Galambos Lajos városházája, Lakatos Krisztián templombelsője, Liziczai Miklós Zsámbék-ja és Tavaszi Levente Erőd-je, de a fotográfia eszközeivel átköltve. A fotográfus azzal, hogy másként mutatja meg a külső és belső építészetet, egyéniségén átszűrve, maga is művésszé válhat. Szabó Virág Pihenő-jén az egyetemi könyvtár pihenőjének részlete kerül a középpontba, az egész koncepciója átadja helyét a szinte testi formák játékának: egy másik világ születik. Ugyanez történt egyetlen tárgyfotónk Kocsis Ildikó Sorakozó c. fotója révén is. A kecses apátsági borospoharak alul sötét, felül világos háttérben, játékos sziluettjükkel csodálatos látványt nyújtanak.

Az Esszencia kiállítás a bezárt Ifjúsági Ház meghitt tereiből idén ide, az ETO Parkba került először a Vásártérben a sarokba, széles falakra, most pedig még közelebb a közönséghez, új paravánjainkra, tágas térbe. Köszönet érte az ETO Park vezetőségének. Nem mindegyik fotós szereti képeit megcímkézni, ezért nem állt rendelkezésre az összes képcím, de azt hiszem, mindegyik fotóról szóltam pár szót. Lényegesek a fotók, illetve alkotóik, ha kérdésük van, hozzájuk forduljanak bátran. Köszönöm figyelműket, az ötödik Esszencia tárlatot ezennel megnyitom.”

A megnyitó után az elnökök díjakat, emléklapokat adtak át legeredményesebben közreműködött fotóstársainknak. Az esemény rendkívül jó hangulatához hozzájárultak a tagok által közrebocsátott finom itókák, édes és sós rágcsálnivalók. Áldassanak annak az asszonkának a kezei, aki azokat a fenséges apró sajtos rudacskákat alkotta!

Molnár György
a Győri Fotóklub Egyesület tagja

Fotógaléria: ESSZENCIA V.

47 kép