Pietro Cortoni, a Teatro Valle intendánsa a konkurens római színház telt házzal futó előadásaihoz hasonló sikert akart a maga intézményében is, ezért felkérte Rossinit, hogy a karneválra írjon új operát teátruma számára. Az intendáns és a librettista 20 lehetőséget ajánlott a zeneszerző számára, amelyeket egy kivételével mind elutasított, végül a Hamupipőke témáját fogadta el Rossini. Ferrettinek a zeneszerző kérésére azonban a szövegkönyv készítése során a történet meseszerű elemeit ki kellett irtania, ezáltal Ferretti és Rossini „zseniális érzékkel egészítették ki a Hamupipőke-történetet, a cselekményt hiteles emberi motívumokkal és érzelmekkel gazdagították”. Ebből következik, hogy Rossini Hamupipőkéjében nem annyira a csodás elemek az uralkodók, hanem inkább a mély érzelmek. A librettó három hét, a zene 24 nap alatt készült el, az ötlettől a kész operáig mindösszesen hat hét telt el. Éppen a rövid határidő miatt a recitativókat más zeneszerzők készítették el, a nyitányt pedig Rossini újra egy korábbi operájából vette át. A teljes opera címe La Cenerentola ossia La bontá in trionfo, azaz Hamupipőke, avagy a jóság diadala.

A bemutatón Rossini vezényelt, valamint ő maga játszotta a recitativókat kísérő csembalószólamot is. A Hamupipőke az ősbemutatón az egy évvel korábbi A sevillai borbélyhoz hasonlóan nem aratott kirobbanó sikert, a premier közönsége ugyanis nagyon visszafogottan fogadta az operát. Ellenben a későbbi előadások sikere estéről estére nőtt, a karnevál végére már lelkesen tapsoltak a nézők, és a következő évek folyamán Európa számos városában műsorra tűzték a Hamupipőkét, egy évtized sem telt el az ősbemutatót követően és már a tengerentúlon is játszották, először Buenos Airesben. Napjainkban is az egyik legtöbbet játszott Rossini operának számít.

A Hamupipőke zenéjében egyaránt megjelennek a lírai dallamok, a bravúros énekszámok, a mesterien szőtt együttesek, a komolyság és a humor. A Hamupipőke egyszerre opera buffa és „a komolyságot és őszinte hevületet tükröző elemek közötti játék”. A szerzők a komédiát melankolikus vonásokkal is bővítették.

Az opera címszerepét Rossini eredendően Isabella Colbran számára komponálta, aki azonban egyéb elfoglaltságai miatt nem vehetett részt az ősbemutatón, helyette az olasz alt, Geltrude Giorgi-Righetti (1793-1862) énekelte Hamupipőke szólamát. Állítólag a szereplőváltás azzal is járt, hogy a történetet kissé meg kellett változtatni a meséhez képest. Eredetileg az operában is Hamupipőke elhagyott cipellője alapján azonosították volna be a keresett lányt, de a szerepet éneklő Giorgi-Righettinek túl nagy volt a lába, emiatt nevetségessé válhatott volna az előadás, ezért a felismerést karkötők segítségével oldották meg. Ramiro hercegként az olasz tenor Giacomo Guglielmi (1782-1830) lépett színpadra. Dandinit az olasz basszista Giuseppe de Begnis (1793-1849), Don Magnifico-t, Angelina mostohaapját a szintén olasz basszista Andrea Verni (1765-1822), Alidoro-t Zenobio Vitarelli, Angelina mostohatestvéreit a szoprán Caterina Rossi és a mezzoszoprán Teresa Mariani énekelték.

Ősze Mária

Felhasznált irodalom: Winkler Gábor: Barangolás az operák világában 3. kötet; Opera: képes enciklopédia összeáll. Stanley Sadie; Opera: zeneszerzők, művek, előadóművészek, szerk. Batta András; Till Géza: Opera; Matthew Boyden: Az opera kézikönyve

A kép a Wikimedia Commons szabad felhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével itt érhető el.