Branislav Nušić komédiáját, amely kitűnő pontossággal ábrázolja a hivatalnoki életet, az állami szektort és annak minden hozadékát, 1929-ben mutatta be először a belgrádi Szerb Nemzeti Színház. A ma is aktuálisnak mondható darabot Árkosi Árpád vitte színre a Nemzeti Színházban.

A darab első jelenete egy házimunkát végző (varró) nőt mutat be, egy egyszerű, hétköznapi asszonyt, aki éppen kölcsönt kér egy rokonától két öltés között. Mi volt az első benyomása a karakteréről?

Maga a karakter, Zsivka asszony nagyon szimpatikus volt. Gondos anya és feleség, ugyanakkor viszont olyan ember, akit felkészületlenül ér ez a tisztség, és persze nem reagál jól. Többet, sokkal többet akar, és pontosan ezért bukás a darab vége, de ettől függetlenül számomra nem tűnt negatív figurának, már rögtön az elején sem. Ám ahogy elkezdtem foglalkozni a szereppel, végképp fontosnak éreztem azokat a mozgatórugókat, amelyek motiválták őt.

Zsivka asszony egy hétköznapi nő, aki váratlan tisztséget „kap”. Mi az, ami motiválja őt, mint a miniszter feleségét?

Alapvetően a jó szándék. Azt szeretné, hogy minden a legjobban sikerüljön a családjának. A férje, amennyire ez a darabból kitűnik, kicsit élhetetlenebb ember, akiben ugyan van jó és szép, de nem egy harcos, törtető típus. Zsivka a kinevezéssel viszont azt hiszi, hogy na, itt a pillanat amikor, ha nem is a férje, majd ő emeli vállára a családot, és attól kezdve száguldani fog mindenki előre… De hát sajnos téved.

A darab végén mutatkozik meg Zsivka asszony igazi személyisége, amikor kiáll a pódiumra és arról beszél, hogy megmenti a családját. Akkor egy nagyon erős nőt láthatunk, de ez a darab közben annyira nem érezhető. Ennek mi lehet az oka? Elképzelhető, hogy pont a hirtelen jött sikertől tűnik el ez az erő belőle?

Nagyon összezavarodnak a fejében a dolgok. Itt nem egy fiatal nőről van szó, Zsivkának van már egy felnőtt lánya, egy kamasz fia és egy férje, aki addig szépen, csöndben lépegetett előre azon a bizonyos ranglétrán. De a férj sosem volt igazán fontos pozícióban, így a család nem is tehetős, ez már az elején ki is derül. Alapvetően egy egyszerű háziasszony, de van benne nagyravágyás, amit lehet negatívumként, de akár pozitívumként is értékelni. Hiszen, ha egy emberben van nagyravágyás, és azért küzd, mert többet akar elérni, az nem feltétlenül rossz. Zsivka egyszerűen csak nem érti az arányokat, mert azt gondolja, hogy miniszterfeleségnek lenni látványos elemekből is áll, minthogy kicserélem az összes bútoromat, utazgatok és aranyfogat csináltatok, a mélyebben lévő dolgokat azonban nincs elég ereje észrevenni.

Mennyire változtatja meg a karakter személyiségét a hirtelen jött tisztség? Ön szerint a hirtelen jött siker, a hatalom mennyire fordíthatja ki a személyiséget?

A hirtelen jött hatalom, a pénz meg tudja bolygatni az embereket, ez kétségtelen. Ezt csak nagyon felkészült lelkek tudják jól és rugalmasan kezelni. Zsivka asszony esete nem extrém eset. Nem azért reagál a lehető legrosszabbul, mert teljesen ostoba… Szerintem kevesen tudnak igazán jól reagálni.

Milyen a férj, Popovics Szimeun, a miniszter, és milyen a kapcsolata Zsivka asszonnyal?

A férj sokkal líraibb figura, és talán pont ezért sok mindenben neki van igaza. A végén önszántából adja vissza a miniszteri tárcát, mert rájön, hogy nem lehet más megoldás. Ez a két ember a hibáikkal, a bukdácsolásaikkal együtt is kiegészítik egymást. Nagyon szereti egymást ez a két ember, ami ki is derül ebből a furcsa komédiából, melynek nagyon sok lírai eleme van, és pont ezért nehéz meghatározni a darab műfaját.

Valóban. Ez alapvetően komédia lenne, de elég sok tragikus elem is van benne, például a végkifejlet is annak mondható.

Az előadás végén két embert látunk, akik összekapaszkodnak, és lehet, hogy a továbbiakban máshogy élik az életüket, hiszen remélhetőleg levonják a tanulságokat. Az író egyébként nagyon különös darabot alkotott meg, az emberekben lévő gyengébb oldalt állandóan keveri a nemessel, a nagyszerűvel. Nekem nagy kirándulás volt ez a darab, mert soha nem találkoztam még ezzel az íróval és a szerb humorral. A húszas években íródott a darab, melynek bizonyos elemei mellbevágóan modernek és maiak, és itt nemcsak a kormányválságra gondolok, mert az mindig van, és mindig lesz, hanem arra, ahogyan szemléli az embereket – ez is annyira mai.

Kicsit ironikusnak tűnik az, ahogyan megírta, megjelenítette az író az elitet, az állami pozíciókat, a hivatalnokokat. Ha már a darab modernségéről van szó: mennyire lehet rávetíteni ezt a mai világra? Mennyire aktuális a mű?

Azt nem szabad elfelejteni, hogy ezt a darabot Verebes Ernő nemcsak lefordította, hanem a szöveget kicsit igazította is a mai világhoz. Nyilván az alaptétel az íróé, azt csak egy kicsit kellett tovább bontania. Szeretem, ha a butaságokat, az emberi gyarlóságokat valamifajta ironikus szeretettel ábrázolják. Amikor egy mű nem úgy ítélkezik az emberek fölött, hogy „na, nézzétek meg magatokat, milyen ostobák vagytok”, hanem humorral adja ezt vissza, és a humorban mindig ott van a megbocsátás és a szeretet is. Nagyon közel áll a lelkemhez az ilyenfajta megközelítés.

Milyen kihívásokkal nézett szembe a karakter megformálásakor?

Talán a borotvaélen táncolás volt ilyen, hogy megtaláljuk ezt a fajta szerb humort. Néha vaskosabbnak éreztem, néha finomabbnak, mint a miénket, ugyanakkor van valami álomszerűség is a darabban, ami nagyon különös, és pont ezért nem egyszerű a megvalósítása. Nem az okozta a problémát, hogy egy ilyenfajta nőt formáljak meg, mert azt az ember heteken keresztül gyakorolja, összeköltözik a szövegkönyvvel, és előbb-utóbb közel kerül a figurához. Hanem az, hogy megtaláljam az előadás formáját, úgy, hogy az minél közelebb legyen ahhoz a szellemiséghez, amelyet az író akart.

Szokott egyébként a saját életéből meríteni egy-egy szerep esetében?

A hosszú évek alatt azt szűrtem le, hogy én olyanfajta színész vagyok, aki nem egy szerepet akar eljátszani, hanem inkább meg akarja érteni a figurát és minél inkább azonosulni akar vele. A saját életem minden tapasztalatát megpróbálom beleilleszteni egy-egy szerepbe, megpróbálom ezeket a dolgokat minél inkább összemosni, hogy mire premierre kerül a sor, addigra már nagyon közel legyek ahhoz a nőhöz, akit el kell játszanom.

Egy nőnek mennyire van nehezebb dolga akkor, amikor társadalmilag értékes pozícióba kerül? Mennyivel várnak el tőle többet, vagy teszem azt, kevesebbet, mint egy férfitól?

Függetlenül attól, hogy nő vagy férfi, az egyes emberek reagálnak másként a különböző helyzetekre. Azt látom, hogy egy sikeres férfi mellett mindig ott áll egy bölcs és okos nő a háttérben. Ha kíváncsiak, hogy Zsivka milyen nő, jöjjenek és nézzék meg a darabot!

Fischer Viktória
Fotók: Eöri Szabó Zsolt
Forrás: kultura.hu