2022

Felavatták Radnóti régi-új szobrát

Ünnepség az abdai emlékhelyen

Alkotóközösségünk tagjainak az irodalom és a művészetek iránti tisztelete, szeretete szinte kötelezővé tette számunkra, hogy részt vegyünk két olyan nagyság közös ünneplésén, melyet városunkban tartanak. Radnóti Miklós a holt, Melocco Miklós az élő ünnepelt. Boros Bálint és Burián György szerzőtársaimmal róttuk le kegyeletünket november 7-én 15 órakor az emlékhelyen.

Mint ismeretes, Radnóti Miklóst 1944. november 9-én huszonkét sorstársával együtt lőtték agyon Győr és Abda között. Ennek a helynek a közelében az „erőltetett menet”-re emlékezve, alakítottak ki egy emlékhelyet, s itt állították fel 1980. november 10-én Melocco Miklós egészalakos alkotását. Ezt a szobrot tavaly egy szerencsétlen közlekedési balesetben egy autós úgy megrongálta, és olyan súlyosan károsodott, hogy helyreállítása lehetetlenné vált.

Radnóti emlékére, tiszteletére, költészetének értékeire hivatkozva Borkai Zsolt polgármester a város önkormányzatával egyetértésben úgy döntött, hogy saját költségvetéséből új szobrot készíttet az alkotóval, és 2014. november 9-re, a költő halálának 70. évfordulójára ismét felállíttatja az emlékhelyen.

Az összetört szobrot nem lehet helyreállítani, azonban a töredékeket mintának használva, azonos anyagból azonos értékű másolat készülhet az alkotásról – jelentette ki Melocco Miklós, miután megmutatták neki a szobor maradékait. Ezután a körülbelül húsz darabra tört eredeti alkotást a Reneszánsz Zrt. ürömi műhelyébe szállították, ott rakták össze a részeket, majd Melocco irányításával, lézeres pantográf segítségével Dél-Afrikából származó fenséges impalagránit anyagból tökéletes másolatot készítettek.

Az elkészült szobrot a héten állították fel az emlékhelyen, melyen közben több változtatást is végeztek: a szoborhoz vezető macskaköves út elejére egy tájba illő sorompó került, a szobor körüli területet gyeptéglázták, és a mögötte lévő márványlapokat visszaállították. Az új szobor megerősített kivilágítást kapott, és nyárfákat is telepítettek az emlékhelyre (ezek Melocco eredeti tervei között is szerepeltek).

Az újraavatási ünnepségen – melyen Melocco Miklós feleségével együtt jelent meg – a győri önkormányzaton, a Radnóti Miklós Emlékbizottság és Irodalmi Társaságon kívül több társaság képviselői és sok magánszemély is részt vett.

A szobor leleplezése után a győri Radnóti Miklós Általános Iskola gyermekkara adott műsort. Dr. Somogyi Tivadar alpolgármester ünnepi beszédében hangsúlyozta: „Emlékezni nem csupán a holokauszt hetvenedik évfordulóján kötelességünk, folyamatosan a szívünkben és az eszünkben kell őriznünk a fájó és embertelen tettek emlékét, hogy még egyszer ne történhessen meg hasonló szörnyűség”.

Melocco Miklós beszédében elmondta, amikor megalkotta a művet, a fiatalkori Radnótira gondolt, aki látnokként már akkor félt a szörnyű jövőtől. „A magyar költőtől elvárjuk, hogy jós legyen, látnok is legyen” – fogalmazott a szobrász, példaként említve Radnóti Miklós 1936-ban megjelent Járkálj csak, halálraítélt! című kötetét.

Az újraavatási ünnepségen közreműködtek „Radnótink” c. műsorukkal Mihályi Orsolya és Ungvári István, a Győri Nemzeti Színház művészei, valamint kedves barátaink, Faggyas László és Sipos Bea, a Hangraforgó együttes tagjai.

A megemlékezés a szobor előtti koszorúzással ért véget.

(Sokkal meghittebb lett volna az ünnepség, ha alatta nem dübörögött volna a közeli országút forgalma.)

Pár napja, október 29-én részt vettem a Varga Imre szobrászművész 91. születésnapjára rendezett összejövetelen, ahol – természetesen, a nagynevű pályatárs – Melocco Miklós is jelen volt. Az ott készített egyik közös fotójukat (mivel Meloccoéknak nincs Internetük) most magammal vittem, és az ünnepség végén átadtam neki és feleségének.

Idei antológiánkban Nagygábor Margit (alias P. Nagy Gabi) szerzőtársunk a következő verssel emlékezett Radnótira, ill. a szobor meggyalázására:

 

Radnóti II.

Fehér virág hullatja szirmát
fölsír a part menti nádas is
holt költőnk lelke bolyong
a tájon, holtában sem nyugodhatik.
Ahogy előre megírtad sorsod
az abdai úton beteljesült, s
megrendült utód riadtan kérdem
hát még sincs vége még?
Szétdúlva, letaposva hever
szépségeidnek kertje
pacsirta nem száll a víz felett
elhallgatott az ének
reád kiáltok: költő, kelj fel
s az égre írj, mert este lett!

 

Molnár György
a Győri Antológia Irodalmi és Művészeti Alkotó Közösség tagja

Fotók: Burián György (23., 36., 37., 38.)
Molnár György

 

2014.11.14
49