1423

Felsebzett utak

Csáky Anna új verseskötetének bemutatója a Könyvszalonon

November 9-én, vasárnap délelőtt 11 órakor a XIV. Győri Könyvszalon keretében a Győri Nemzeti Színház Kisfaludy Termében zajlott Csáky Anna Felsebzett utak című új kötetének ünnepélyes bemutatója. Barátok, ismerősök, családtagok, szerzőtársak: a Győri Antológiaközösség alkotói s ismeretlen érdeklődők is szép számmal tisztelték meg jelenlétükkel az eseményt.

Ott volt Radek József, a Palatia nyomda ügyvezető igazgatója, az antológiaközösség és a szerző támogatója, Bári Olga volt önkormányzati képviselő, valamint prof. dr. Rechnitzer János egyetemi tanár, rektorhelyettes a Széchenyi István Egyetemnek, a szerző régi munkahelyének képviseletében.

Bevezetésképpen a művek alaphangulatához és üzeneteihez nagyszerűen simuló muzsika: J. S. Bach Máté Passiójának egy részlete hangzott el Tóth László vonósnégyesének előadásában, majd P. Nagy Gabi olvasta fel a kötet címadó versét.

Molnár György, a szerző párja köszöntötte a vendégeket, bemutatva a műsor főszereplőit és közreműködőit.

A beszélgetést Cseke J. Szabolcs költő, az antológiaközösség tagja vezette. Az új könyvről és a művek üzeneteiről szóló érdekes eszmecserét a témához illő versek szemléltették, melyeket Olasz Valéria és P. Nagy Gabi olvasott fel.

Szó esett a szerző ars poeticájáról, a költészetnek a történelem során és korunkban betöltött szerepéről, a versnek, mint a legtökéletesebb műfajnak: a szó, a kép, a zene egységének nagyszerűségéről, példaképpen a dalt, a legősibb lírai műfajt kiemelve, melynek óriási közösségteremtő, -formáló szerepe volt és van napjainkban is.

A költőpéldák között József Attila, Faludy György, Radnóti Miklós, Weöres Sándor, Kányádi Sándor, Baranyi Ferenc, Apollinaire neve hangzott el, de sorolhatta volna még tovább őket az irodalmat magyartanárként végigtanító alkotó. Némelyek versek írására is ihlették (Emlékmű Faludynak).

A 13 fejezetből álló kötetben olvasni lehet a szerző sokféle kötődéseiről is. Legfontosabbak a gyermek- és ifjúkor szépségeire, a család, a dolgos szülők nagyszerű példáira, az iskola, a tanárok személyiséget gazdagító, fejlesztő szerepére, a csornai házat körülvevő virágos kertek, utcák, a közelben fekvő rétek, búzamezők természeti szépségeire való visszaemlékezések (Egyszervolt világom), de a jelenlegi lakóhely, Győr is sok versre inspirálta a költőt.

Az alakrajzokban a szerző által felvonultatott karakterek közül a hasznos, környezetépítő munkát végző asszonyokról, valamint a közösségért áldozatot vállaló nagy egyéniségekről, hősökről írt versek hangzottak el a bemutatón és a beszélgetésben (Mózes a sivatagban).

Cseke J. Szabolcs a kötetben végigvonuló személyes és egyetemes szintű sebzettségről faggatta leghosszabban Csáky Annát. A könyv utolsó három fejezete szinte kizárólag erről szól. A személyes sebzettség: az életút során elszenvedett csalódások, bántalmak, a közeli hozzátartozók súlyos betegsége, majd elvesztése miatt érzett soha el nem múló fájdalom, gyász egy fejezetnyi versben van jelen a kötetben.

A sebzettség egyetemes méretűvé való növelése az utolsó két fejezetben olvasható. A költő szót emel a hajléktalanság, a nyomor, az agresszióval, félelemmel, depresszióval átitatott világ komorsága ellen, a Föld sebzettsége, gyorsuló pusztulása pedig mély aggodalommal tölti el (Az apokalipszis lovasai).

A szomorú jövőképet drámai erővel felvázoló költemények azonban egy csöppnyi reményt is felcsillantanak, miként a Molnár György által készített címlapfotón a sejtelmes, szürke háttérből plasztikusan kiemelkedő gyönyörű zöld borostyánlevél üzenete – mondta befejezésül Cseke J. Szabolcs.

A bemutató Molnár György zárszavai után Händel muzsikájával ért véget Tóth László vonósnégyese előadásában. 

 

                              Felsebzett utak

                              Sírnál-e peremén a létnek,                                            Állnál-e meg, ahol a partnak
                              hol záporoz a könny,                                                    a hullám nekiront,
                              mételyez mérgező beléndek,                                        s ijesztő titkokat takarnak
                              s a szív kapuja döng?                                                  a mély rémei ott?

                              Járnál-e zord félelem-erdőn?                                         Mernél-e akkor lépni jégre,
                              Rád csapódó magány                                                   ha recsegve rian,
                              hidege ott, bokorban rejlőn                                            fogytán az erőd már, kimérve,
                              és karvaly-köd falán.                                                    s elbuksz, mint annyian?

                              Félnél-e, ha mögötted árnyék,                                       De lépni kell, mint nap a tóra,
                              vicsorgó lidércek,                                                         égi ott a lábnyom,
                              s vércse sötétje riaszt, száll szét,                                 a bátorra a fény hajol ma:
                              rikoltva az éjnek?                                                         gyémánt-útra lásson.

                                        Kozák Ágnes író,
az alkotóközösség tagja

Fotók: Molnár György
Burián György (06., 07., 16., 42., 43.)
Virág Lajos (62.)


2014.11.14
15