Miután 1804 márciusában az akkor még örökös első konzul titulust viselő korzikai túlélt egy rosszul megszervezett royalista merényletet, a francia sajtó azonnal foglalkozni kezdett a gondolattal, hogy stabilabb alapzatot kell adni a regnáló rendszernek, s Napóleonnak dinasztiát kell alapítania, amennyiben a franciák erre igényt tartanak. Természetesen a sajtó ilyen irányú hangulatát Napóleon maga irányította a háttérből, és a népszavazáson sem adtak sok esélyt az ellenkezőknek. Az 1804 novemberében megtartott népszavazáson („Akarja-e, hogy Napóleon Bonapartét a császári méltóságba iktassák, akinek közvetlen utódjai Joseph és Louis Bonaparte és leszármazottaik legyenek?”) mintegy 7 millió francia polgár járulhatott az urnákhoz. A részvétel gyanúsan alacsony lett a hivatalos végeredmény szerint, mindössze a szavazók 47.2% jelent meg, akikből 3521675-en mondtak igent (99.93%) és 2579-en nemet (0.07%). Ez utóbbihoz sem kell túl sok kommentárt fűzni… Az előre „lezsírozott” népszavazásokkal működő autokrata rendszereket nem véletlenül nevezik a mai napig bonapartizmusnak!

Napóleon elvetette a forradalmi polgárság által gyűlölt Bourbonokhoz köthető királyi címet, s úgy döntött, hogy Nagy Károly császárságát eleveníti fel, kinyilvánítva ezzel uralmi igényét egész Európára. A koronázásra elkészítette a francia királyok régi Nagy Károlyhoz köthető koronájának mását (az eredeti, egyébként XIII. századi koronát a forradalom idején szándékosan elpusztították). A koronázás 1804. december 2-án 11-órakor kezdődött, amikor Napóleon elhagyta a Tuileirákat. Fehér selyemruhában és karmazsinvörös tunikában szállt fel aranyozott hintójába. A császári pár öltözéke gyémántoktól és ékkövektől szikrázott. A szertartáshoz Napóleon Párizsba rendelte a pápát is. Szerencsétlen VII. Piusz abban a reményben érkezett, hogy a koronázásért cserébe majd engedményeket csikarhat ki Napóleontól, aki akkor már Itáliát is a markában tartotta. Erre esélye sem nyílt, hiszen díszletnek hozatták el. Közismert, hogy amikor a pápa a szertartás során Napóleon fejére akarta helyezni a koronát, akkor Bonaparte egyszerűen kivette a kezéből, és saját maga helyezte a fejére, kifejezve, hogy ő a saját akaratából és nem a pápáéból lesz uralkodó. Napóleon a pápa jelenlétével pusztán a francia katolikusok millióit akarta megvezetni, hogy lám, az egyház feje is legitimálja hatalmát.

Érdekes sztori keringett már akkoriban is a koronázást követően, mely szerint Napóleon az ünnepség után megkérdezte egy öreg katonáját, aki a forradalom óta szolgált a hadseregben, hogy tetszett-e neki a koronázás. Állítólag a baka így felelt: „Nagyon tetszett, Felség. Kár, hogy nem lehetett jelen az a 300 ezer ember, aki az életét adta azért, hogy többé ne legyenek ilyen szertartások.” Ha a történet valószínűleg nem is igaz, de találó.

Jacques-Louis David: Napóleon megkoronázása

Művészettörténeti érdekesség, hogy a koronázás díszleteit és ruháit is megtervező ismert festő, Jacques-Louis David festményen is megörökítette az eseményt. A Napóleon megkoronázása (Le Sacre de Napoléon) címmel ismert mű egyébként valójában azt a pillanatot ábrázolja, amikor Napóleon Joséphine fejére teszi a koronát, így tulajdonképpen már a cím sem egészen stimmel. A képen azonban több „hiba” is megfigyelhető. Az egyik, hogy Napóleon édesanyja, Letizia Ramolino ott ül a páholyban, holott nem volt jelen az eseményen, mivel éppen haragban volt fiával, amiért az összeveszett testvérével Joseph-fel. Állítólag Napóleon és édesanyja között komoly veszekedés alakult ki, mikor utóbbi közölte, hogy nem megy el Párizsba a koronázásra, mire Napóleon kijelentette, hogy a világ számára márpedig jelen lesz, és Daviddal ezért festette oda. A koronázási jeleneten gyakorlatilag a kor minden jelentős francia alakja feltűnik Joseph Fouchétól Talleyrandon át szinte az összes francia hadvezérig.

Horváth Gábor

Felhasznált irodalom: Tarle, Jevgenyij: Napóleon. Bp.: Gondolat, 1967., mult-kor.hu

A képek a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a kép készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 1. kép; 2. kép.