Star Wars-trilógia – Könyvkritika

George Lucas: Csillagok háborúja; Donald F. Glut: A Birodalom visszavág; James Kahn: A jedi visszatér

A Zsivány Egyes: Egy Star Wars történet közeledő mozipremierje alkalmából kicsit visszatekintek a 2014-ben piacra dobott díszdobozos Star Wars-trilógiára. Készséggel bevallom, hogy azon csekély számú emberek közé tartozom, akik előbb olvasták a trilógiát, mint látták. Ez annál is meglepőbb, mert rendszerint tartom magam a következő szabályokhoz.

1. Ha könyvből készül film, előbb mindig elolvasom az eredetit, és csak azután nézem meg a mozgóképes verziót.

2. Ha filmből készül könyv, megnézem a filmet, de nem olvasom el a könyvet, mert semmi értelme. Ugyanis ez már nem is a befőtt teszi el a nagymamát, hanem a gyümölcs a leszüreteli a mamit esete. (Van szabályerősítő kivétel, mint például ez!)

Még gyerekkorom alkonyán vetettem meg a Valhalla Páholy kiadásában a trilógiát szüleimmel 1993 karácsonyára, hogy aztán a téli szünetben végezzek is vele, mint Charlie Sheen az óvatlan pornós macákkal. Akkoriban még nem lehetett letölteni filmet az internetről (mivel utóbbi létezéséről sem értesítettek minket), maximum rongyosra vetített VHS kazettákon adhattunk egymásnak a megszerzett kincseket – vagy kikölcsönözhettük a VICO videotékákból. Nekünk otthon lejátszónk sem volt, szüleim is inkább olvastak, mint tévéztek, így hozzám a haveroktól csak annyi információ jutott el a Csillagok háborújáról, hogy film. És hogy jó. Ezért kértem karácsonyra, könyvben.

Ahogy a két évvel ezelőtti új kiadás, úgy az 1993-as is Veres Mihály 1980-as évekbeli fordítását közölte újra, bár a mostanit kissé átszerkesztették, hogy idomuljon az „azóta hatalmas méretűre nőtt Star Wars univerzumhoz” és „napjaink nyelvezetéhez”. A változtatásokat nem igazán érzékeltem, bár nem hasonlítottam össze a 85-ös, a 93-as és a 2014-es A jedi visszatért oldalanként.

A nyelvezeten – újraolvasva – sokat mosolyogtam. Az, hogy R2D2 a könyvben Artu Detu, C3PO pedig Szi Thripio (és nem Triszénfoszformonoxid, mint ahogy hetedikes koromban saccoltam volna, ha nem lett volna fonetikusan kiírva a magamfajta műveletleneknek), ma már abszurd és banális. 1994 elején azonban nagyban megkönnyítette a dolgomat a sztori barátoknak való elmesélésekor. A 90-es évek elején ugyanis még a németet gondolta mindenki a jövő nyelvének – így én is azt tanultam –, s nem az angolt. (Pláne nem az arabot, de ez egy másik tragédia…) Ma már tudjuk, tévedtünk, és ami akkoriban indokolt volt, most ízlés szerint nevetséges vagy siralmas.

A kötetek tartalmilag semmi újat nem adnak, gyakorlatilag a filmek forgatókönyveinek regényesített változatai. Éppen ezen okból nem érdemes többnyire elolvasni a filmből készült regényeket. Aki látta a moziban, az voltaképpen „olvasta” a könyvet. Erős kétségeim lennének arról, egyáltalán van-e értelme ilyesminek, ha nem lenne valami extra az új kiadásban. Mert van. A borító. Őszintén szólva a Star Wars messze nem minden idők legjobb sci-fije (könyvben bizonyosan nem), de a filmipar korszakalkotó remeke, és személyes kedvencem, A birodalom visszavág, szerintem ma is megállja a helyét látványilag.

Ami az új kiadás esetében a legnagyobb pozitívum, az egyértelműen a borító. Faniszló Ádám borítótervei kiemelkedőek. A három kötet egységesen fekete kialakítása és a brutálisan szép címlapok talán eladják a trilógiát. Már sok fórumon áradoztak róla, és méltán. Egyszerű, látványos, ötletes. Gyönyörű. Minden benne van. Különösen szép a 3. rész borítója, Darth Vader Halálcsillagot is mintázó sisakjával, a trónushoz vezető lépcsőt keretező fénykardokkal, a párbajt vívó Skywalkerek kettőse. Egy ilyen könyvhármas a polcon kiemelkedően jól mutat, dekorációs elemnek kiváló. Olvasnivalónak nem annyira.

Negatívumot is kell mondanom az Agave kiadásáról. Nagyon drága. A három vékonyka kis fűzött regényért elkérni majd 8000 Forintot, leginkább a szemtelenség kategóriájába tartozik, anyagköltség bizonyosan nem indokolja. Bár ez az állításom igazság szerint sok könyvre áll…

Összefoglalva: Annak idején, még a filmet nem ismerve, nagyon tetszett a könyv, ám a filmet látva, megtudtam, hogy valójában semmi értelme. A 2014-es kiadásra ez ismét igaz lenne, ha a sci-fi rajongók eléggé fanatikus és realitásoktól Tatuin-nyi távolságra élő tömegei nem szeretnék a polcon tudni e klasszikus trilógiát is. Felmerül a kérdés, magam megvenném-e? Eddig nem tettem. Talán jövő héten megveszem. Közvetlenül a lottó ötös után.

Horváth Gábor

Az írás az Egy könyvtáros viszontagságai a XXI. század hajnalán blogjáról származik.

2016.12.02