A bemutatót Papp Győző, a Kisalföld sportújságírója, számos – többek között az ETO-ról szóló – könyv szerzője vezette fel, aki maga is sokat segített Zalánnak, hogy létrejöhessen ez a kiadvány, mely mindannyiunk kedvenc csapatának, az ETO-nak a hőskorát dolgozza fel.

Ezután maga a kutató mesélt nekünk a mű születésének körülményeiről, a kutatásról, a munka során felmerült nehézségekről, és persze az ETO-ról. Először megköszönte mindazok támogatását, akik hozzájárultak a hiánypótló dokumentum megjelentetéséhez: dr. Horváth Sándor Domonkosnak, a megyei könyvtár igazgatójának, aki kiadta, Papp Győzőnek a szakmai tanácsokért, Cseke Gabriellának a korrektúrázásért, Radek Józsefnek, a Palatia Nyomda ügyvezető igazgatójának a nyomtatásért, Mesics Róbertnek a nyomdai előkészítésért, valamint Kovács Rudolfnak, Bartos Lászlónak, Gergely Tibornak, Kovács Istvánnak, Lantos Sándornak, Kozma Endrének, Papp Győzőnek és Suhajné Kádár Gittinek az értékes régi fotókért. A könyvhöz a megyei könyvtárban és a Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeumban végzett kutatómunkát, s fő forrása a korabeli sajtó volt (Dunántúli Hírlap, Győri Hírlap, Győri Friss Újság, Győri Nemzeti Hírlap, Dunántúli Sport Újság); ezenkívül felhívásokat tett közzé a Facebookon (Régi Győr), a Kisalföldben és a Győr Pluszban.

A Győri Torna Egylet, az ETO közvetlen előzménye, 1898-ban jött létre, s már 1900-ban bevezették a futballjátékot, majd 1901-ben hivatalosan is megalakult a csapat. 1900-1904 között a Frigyes-laktanya mögötti téren játszottak, s a Schlichter-villában volt az öltöző. Az ETO az Egyetértés Dal- és Társaskör keretén belül alakult meg 1904. augusztusában, Breuer Sándor művezető és Auer Róbert mérnök voltak a csapat mozgatórugói. A szerző elmesélte annak érzékeltetésére, hogy mennyire új dolog volt a foci, hogy a meccseken az első időkben rövid szabálykönyvet is adtak a nézőknek, hogy „képben” legyenek, mi is történik a pályán.

1905-ben a labdarúgás már meghódította Budapestet és a vidéket is, az ETO első bemutatkozása 1905 júniusában történt meg a budapesti Athaeneum ellen, mely 3:2-es győzelemmel zárult. A futballcsapat tagjai atletizáltak is, teniszmeccseken szerepeltek, télen tornásztak és korcsolyáztak – így tartották jó erőben magukat. 1906-ban lett a csapatszín a zöld-fehér, valamint a sajtó követelésére ez évtől orvos és rendőr is volt a mérkőzéseken. Ebben az évben fordult elő először az is, hogy a kapus (Czidlina) gólt rúgott félpályáról. Már ekkor voltak tömegverekedések a meccseken, s a pestiek azt is megtehették, hogy lecseréltették a bírót, ha nem tetszett nekik. A labdarúgás hihetetlenül népszerű lett, a meccsre járás társadalmi eseménynek számított, és bizony arra is képes volt ez a sport, hogy a különböző társadalmi rétegeket összehozza a közös szurkolás segítségével. 1908-ban már volt fedett tribün, s Bleyer Andor tisztviselő irányításával megkezdte működését az atlétikai szakosztály. Sok átfedés volt az atléták és a futballisták között, a síkfutásban és diszkoszvetőknél megegyeznek a nevek az ETO focicsapatban szereplőkkel (Storch, Thurow, Payer Imre, Holzmann...). 1911 hozta meg az első nagy diadalt, Magyarország vidékbajnoka lett az ETO. 1914-ben a Győri Torna Egylet feloszlatta a csapatát, és a játékosokat az ETO-hoz irányította; ekkor már voltak idegenlégiósok is a csapatban, angolok: Harold Metheringham (Arthur Metheringham), Horace Spray (Harry Spray) és George Brewitt, s ez évtől szerepelnek a győri játékosok a nyugat-magyarországi vagy dunántúli válogatottban (Kovács II., Neubrunn, Szabó, Beleznay, Metheringham).

Érdekességek is elhangzottak: a meccsek előtt és a szünetben az Egyetértés dalárdája énekelt, az I. világháborús időszakban pedig katonazenekarok játszottak; a mérkőzés többször botrányba fulladt (pl. a bírócsere kikövetelése, meccs hamarabbi önhatalmú lefújása, nézők elözönlötték a pályát); ETO-t dicsérő versek is napvilágot láttak a sajtóban. 1932-ben már voltak külföldön játszó játékosok is, például Takács Algériában, Belkó, Lang, Farkas pedig Franciaországban. 1938-ban női meccset is tartottak.

1921-ben felavatták az ETO egyletet (Homokgödörszer 1. – Vas Gereben utca), 1926-ban új szakosztályok jönnek létre: asztalitenisz, (Fuchs, Schramm, Nagy Zsöle), boksz (Benedettiek, Sághy Gyula). A csapat 1928-ban: Koteszka, Rozenbaum, Kovács, Nagy, Rácz, Jungling, Zenzestein, Lang, Drescher, Kovács F., Szabó. 1929-ben: Belkó, Farkas B., Drescher, Boros (Lébi), Soltész, Glázer M., Rácz I., Rozenbaum M., Nagy Béla (Zsöle), Kovács (Toto), Kovács F., Koteszka H. 1932-ben az ETO a nyugat bajnoka lett; az akkori csapat: Nagy Zsöle, Brezányi, Farkas B., Kemény, Barta, Csiffáryné, Kovács Ferka, Boros, Takács, Csizmadia, Raffai, Czuppon, Tóth, Csiffáry Mátyás elnök. 1936-ra elkészült az új, korszerű, modern sporttelep, 1937-ben sikerült megszerezni a bajnoki címet, 1938-ra pedig már 14 szakosztálya lett az ETO-nak. 1943-ban átadtak egy hatalmas sportcentrumot, amit 1944-ben lebombáztak.

A könyvbemutatón egyértelműen bebizonyosodott, hogy egy nagyon alapos munkát tarthat a kezében, aki megvásárolja A Győri ETO (1904-1945): Emlékek és sikerek című kiadványt, amely mögött rengeteg munka van; de úgy tűnik, megérte.

tmoni
Fotók: Szabó Béla, Zilahy Márta
Képek: Biczó Zalán

Fotógaléria: Biczó Zalán: A Győri ETO (1904-1945): Emlékek és sikerek

13 kép