978

Irodalom, muzsika, móka és kacagás

Rendhagyó irodalom a XVI. Győri Könyvszalon nulladik napján

A Könyvszalon 0. napja hagyományosan főként a legifjabbaknak kínál meséhez, vershez, irodalomhoz, olvasáshoz köthető programokat – nem a megszokott módon. Ebben az évben négy olyan műsort láthattunk, melyben a főszerepet a zene, a tánc, a humor és a jókedv játszotta. Volt köztük egészen kicsiknek (alsó tagozatosok) szóló, nagyobbakat (felső tagozatos) érintő és felnőtteknek készült előadás egyaránt.

Az erdőkerülők
Berente Erika írása

Az idei szalon nyitórendezvénye - vagy stílszerűen nyitánya - az éppen tíz esztendős győri Európa Koncert Szalonzenekar mesekoncertje volt. November 17-én 9 órakor a Dr. Kovács Pál Megyei Könyvtár és Közösségi Tér Kisfaludy Károly Könyvtára rendezvénytermében Az erdőkerülők címmel a Grimm testvérek ismert meséjének, A brémai muzsikusoknak sajátos verzióját adták elő. Mialatt a gyerekek a kerettörténetet hallgatták, a muzsikusok „átváltoztak” szamárrá, kakassá, cicává, kutyává és gazdává – s így muzsikáltak tovább. Míg „Árpi szamár” a mese szálait szövögette, a hallottakat a zenekar népszerű dallamokkal illusztrálta. A léptek zaját, a kergetőzést, a madárfüttyöt, a patak csobogását, az elefánt, a kakukk, a cica és a kutya hangját immár klasszikusnak számító zeneszerzők, például Vivaldi, Strauss, Mozart, Saint-Saëns muzsikája helyettesítette. A nézőközönség – a koroncói óvodások, a bartókos és bárczis gyerekek – pedig lassan-lassan maguk is részesei lettek a produkciónak: tapsoltak, füttyögtek, dobogtak a felhangzó polka, mazurka ritmusára. Ez az egy óra ékes bizonyítéka volt annak, hogy a komolyzene „megfelelő tálalásban” bármely korosztály számára fogyasztható, mi több, élvezetes csemege

Harry Potter avagy jelen idejű holnemvolt
Berente Erika írása 

11 órai kezdettel Lovász Andrea irodalomtörténész, mesekutató, kritikus tartott rendhagyó irodalomórát tizenévesekből álló közönségének – természetesen a mesékről. Az Ismertek meséket? – felütéssel kezdődött a rendezvény. Természetesen! – szólt a válasz. Mondjatok néhány címet! Csipkerózsika, Hófehérke, A kis hableány, A szóló szőlő, A só, A teáskanna - hangzott a felelet. De hol vannak ma királylányok és facér királyfik? Harry herceg is elkelt már!?
Mennyire időszerűek egyáltalán ma a mesék? Kellenek-e? Hogyne kellenének! - mondják a hozzáértők, hiszen a mesék rólunk, az életről, a küzdésről és a jó diadaláról szólnak – és tanítanak. Ezt a szükségletet a mai kor publicistái is érzik, s mintha kialakulóban lenne egyfajta „egyszervolt biznisz”. Tekinthetjük-e egyszerűen megélhetésnek a kortárs mese írását? Nem, nem szabad, hogy csak ennyi legyen! Philip Pullmann, világhírű, Astrid Lindgren-emlékdíjas brit író maga is a meseműfaj továbbvitelét, megújítását szorgalmazza.
Mitől mese a mese? Tulajdonképpen, mit is kell szem előtt tartania a szerzőnek, ha meseírásra adja a fejét? A megszülető történet akkor tekinthető mesének, ha három kritériumnak megfelel: valamilyen varázsvilágban játszódik (ez lehet alternatív valóság is); hipotetikus szabályrendszere van (pl. Hamupipőke meséjébe nem illik egy lábakon járó csokitorta); „mesevilág etikával” rendelkezik (pl. a klasszikus mesékben a gonoszok általában megbűnhődnek, a modern mesékben elfogadható a megjavulás is).
A mesék szerkezete szintén jellemző: A mesék eredője mindenképpen valamiféle hiány (pl. Harry Potter esetében a szülők hiánya), a mese főhőse próbatételeken esik át, helytállásának eredményeképpen a hiány megszűnik. A mesékben rögzített szerepkörök és funkciók vannak. A mese főhősének általában vannak segítői és természetesen ellenfele(i) is.
J. K. Rowling valamit nagyon eltalált, amikor megírta Harry Potter történetét. Mik ennek a sztorinak a sajátosságai, illetve mi volt az újszerűsége megjelenésekor? Ez a mese tulajdonképpen egy fikciós játék, ami felváltva a valós és egy varázsvilágban játszódik. A történet fordulópontja, amikor Harry tudomást szerez az addig nem sejtett mágikus univerzumról. A történet hőse egy gyermek, egy olyan szemüveges srác, akinek megjelenése távol áll attól, ahogy egy „kiválasztottat” elképzelünk, segítői hasonló korúak (némelyikük kétbalkezes) – ez a hősteremtő módszer teljesen különbözik a megszokottól. A „meseregény” fordulatokban gazdag, tulajdonképpen kalandregény is egyben. A végeredmény óriási kasszasiker, mint ahogy a hasonlóan építkező Rumini is óriási sikereket ért el a magyar könyvpiacon.
A magyar gyermekirodalom megújításában óriási szerepe volt Csukás Istvánnak, Lázár Ervinnek és Janikovszky Évának, s az ő nyomdokaikon járó Békés Pálnak. A kétezres évek elejétől szerzők sora folytatott „mesekísérleteket”. Szíjj Ferenc Szuromberek királyfi című könyve igazi paródia; Darvasi László Trapitije olyan mese, ahol a farkas nem eszi meg a nagymamát, hanem postásnak áll; Nyulász Péter mesetrilógiájában a Balaton környéki mondavilág hőseit szerepelteti (Helka, Ciprián, Kamor); Orbán János Dénes Búbocska címmel „ördögregényt” írt, ahol a történet a pokolban kezdődik és a Föld felszínén folytatódik; Böszörményi Gyula Gergőről szóló regényeiben nem lehet tudni, hogy mi az álom és mi a valóság.
Mészöly Ágnes Sünimanójában megelevenednek a mesebeli lények; Péterfy Gergely Misijének meg kell mentenie a végveszélybe került világot, Lakatos István Dobozvárosának hőse, Zalán Istennel barátkozik. László Zoltán Egyszervolt című könyvében bűnözők építenek „várost” Budapest alatt; Kertész Erzsi Dalia és Dália című könyve meseparódia, ahol a királylány indul el daliát keresni magának (Tekinthető ez a könyv egyfajta életvezetési kézikönyvnek is!); Csurgó Csaba pedig Kukoricza címmel János Vitéz felturbózott történetéből írt olvasmányos meseregényt/kémtörténetet/fantasyt.
Ha kedvet kaptak, s szívesen olvasnának külföldi szerzőktől is, Lovász Andrea kínálatában szerepel még Neil Gaiman Coraline című könyve, ami egy rosszindulatú másik világot feltételez (a mese és a felnőtt irodalom határán billeg a mű); David Almond Skellingje, ahol szárnyakról és titkokról olvashatnak; Angela Carter A kínkamra és más történetek című novellafüzére, amiben újraértelmezi a klasszikus meséket, s végül, de nem utolsó sorban ide sorolhatók a Stephenie Meyer Twilight azaz az Alkonyat című vámpírrománc fantasyregény-sorozatának kötetei is.
A kínálat bőséges, olvassanak sokat, keressék meg azt a szerzőt vagy műfajt, ami közel áll a szívükhöz – adjanak egy esélyt a mesének, felnőttként is!

Mesébe szőtt tánc, táncba szőtt mese
tmoni írása

15 órai kezdettel a több mint tíz éves Görömbő Kompánia interaktív, zenés-táncos meséje egy igazi koprodukció volt, az előadóművészek és a közönség – a gyerekek – közös fellépése. Horti Zoltán, a Mesélő ízes magyar nyelvezetével már az elején leszögezte, hogy az előadásba bármilyen módon (szóval, tettel, hanggal) be lehet kapcsolódni, s nagyon hamar sikerült is elérnie, hogy a gyerekek ezt meg is tegyék. Olyannyira, hogy mire a végére értek az alaposan átírt, modernizált, táncos népmese-feldolgozásnak, gyakorlatilag az összes gyerek a pódiumon volt különböző szerepkörökben, úgymint három királykisasszony, vitéz katona, birkapásztor, két griffmadárfióka, óriás csörgőkígyó, valamint három, hét és tízfejű sárkány. Ki is kellett terjeszteni a színpadot, hogy mindannyian elférjenek, sőt az első két sor széket el is kellett rakni az útból. A kacagtató történetben a főszerep a táncé volt, hiszen ennek segítségével sikerült közös erővel legyő a zni a sárkányokat, s visszaszerezni a királykisasszonyokat. Strack Orsolya személyében megjelent a színen Orsi nénje, aki mindig tudta, hogy merre kell menni, mit kell csinálni, sőt még azt is, hogy kell elbánni a sokfejű szörnyetegekkel: muzsikával és tánccal. A gyerekek megtanulták, hogyan lehet gyorsan zenét varázsolni, s már rá is zendített Bella Péter tekerőlanton és Koroknai Szabolcs dudán és kobzon. Orsi nénje vezetésével a gyerekek addig ropták, míg le nem táncolták a sárkányokat a lábukról. Mire mindhárom királykisasszonyt megmentették, mindenkinek megfájdult a rekeszizma a nevetéstől, s észre sem vette, hogy közben tanult új mondókát, tánclépéseket, megismerkedett az improvizáció alapjaival, valamint jó néhány már-már kihalóban lévő, de roppant kifejező tájszóval. Mind a meseszövésbe, mind a színpadi játékba beépültek a spontán reakciók, s a népmese hagyományos horrorisztikus elemei (mint például a sárkányfejvagdosás) zenében-táncban-humorban feloldva jelentek meg. S a végén mindenki elnyerte jutalmát, s mivel ebben a mesében valójában nem is voltak gonoszok (mind a mérges csörgőkígyó mind a sárkányok visszaváltoztak gyönyörűséges gyerekekké), mindenki jókedvűen és katartikus élményekkel gazdagodva hagyta el a színpadot, miután megnézhette és kipróbálhatta az érdekes népi hangszereket.


A dzsungel könnye
tmoni írása

Végül 17 órakor a Kajárpéci Vízirevü került sorra, akik előadták A dzsungel könnye, avagy Többet ésszel, mint láncfűrésszel című környezettudatos vásári konzekvenciájukat egy levonásban. Aki ismeri ezt az amatőr színtársulatot, az tudja, hogy utcaszínházban utaznak, a vásári komédia áll hozzájuk a legközelebb. De mint kiderült, néha tesznek egy-egy kitérőt új, kísérleti műfajokba. A dzsungel könnye is ilyen, egy három dimenziós rádiójáték, melyet egy környezetvédelemmel foglalkozó egyesület felkérésére alkottak meg. A cél az volt, hogy emberközelbe hozzák a legégetőbb környezetszennyezési problémákat, és komikus módon tálalva tudatosítsák azok következményeit. A feladatot maximális sikerrel oldották meg a szatirikus komédia eszközeivel, roppant szórakoztató módon. Miközben az ember a hasát fogja a nevetéstől az erősen eltúlzott fordított világ láttán, ahol minden szép és jó (elég, ha annyit mondok, hogy tilos dolgozni, és a legszörnyűbb büntetés egy koktélpartikkal és thai masszázzsal súlyosbított wellnes hétvége Beluga kaviárral, ahol agyonkényeztetik a bűnöst), bevésődik az agyába, hogy hová vezet, ha tönkretesszük a Földet. A mesében mindenki boldog a Terra-2-n, ahová azután menekült az emberek egy kis csoportja, hogy teljesen lakhatatlanná vált az anyabolygó. De ez évszázadokkal ezelőtt történt, és már nem emlékszik rá senki. Most azzal foglalkoznak, hogy csak az nyerheti el a királykisasszony kezét, aki megríkatja az állandóan kacarászó-kuncogó-hahotázó leányzót, s ez nem könnyű feladat. Nem is nagyon sikerül senkinek. Már 99 kísérletező kedvű fiatalember került az agyonkényeztető centrumba, amikor megjelenik a Pozitív Hős, és elmeséli az emberiség eredendő bűnét: a Föld kizsákmányolását, a felelőtlen erőforrás-gazdálkodást, a láncfűrészes gyilkosokat, akik kapzsiságból és mohóságból kiirtották az esőerdőket, és az összes szörnyűséget, amit az ősök elkövettek. S már záporoznak is a királykisasszony könnyei… Megtartják a lakodalmat, de Pozitív Hős és felesége nem tud belenyugodni abba, hogy mit műveltek az anyatermészettel ősapáink, s elhatározzák, hogy a királyi időgéppel – melyet csak indokolt esetben szabad használni – visszamennek a múltba, és jó útra terelik az emberiséget. S ezen elhatározásuktól még az sem tudja eltántorítani őket, hogy az öreg király elmondja nekik, milyen is a XXI. században egy környezetvédő élete, s milyenek a lehetőségei…

Fotók: Pozsgai Krisztina

2016.11.18
16