945

Mi nők, röptetők...

Schäffer Erzsébet a megyei könyvtárban

„Az ember védtelen, ha szeret. Ha egyszer megsebezte magát a másik emberrel, ott örökre dolga van.” November 16-án Schäffer Erzsébet író, újságíró volt a megyei könyvtár vendége a Kisfaludy Károly Könyvtár második emeleti rendezvénytermében, hogy igaz meséket osszon meg a hallgatósággal szerelemről – nem csak nőknek.

És mondta az Úr Isten: „Nem jó az embernek egyedül lenni; szerzek néki segítő társat, hozzá illőt” (Mózes I. könyve, 2. fejezet 18. vers) - így beszéli el a biblia Éva, az ősasszony születését. A megyei könyvtár irodalmi estjén számos könyv népszerű szerzője, Schäffer Erzsébet író, újságíró a férfi-nő sajátos viszonyát boncolgatta; vélekedése szerint az együttéléseknek, azok tartósságának, minőségének szempontjából a „szebbik nem” a kulcsszereplő. Nem véletlenül kapta tehát az előadás a Mi nők, röptetők… címet.

Amikor a házastársi kapcsolatokban rendszeresen felüti fejét a krízis, amikor a házasságkötők száma az előző korszakokhoz képest jelentősen visszaesett, akkor valóban fontos ezzel a viszonnyal foglalkozni. Schäffer Erzsébet szerint a férfi sorsa a nőtől függ. A másik fél elfogadása a maga teljességében elengedhetetlen. A szeretet, az empátia teremt arra lehetőséget, hogy a hétköznapok adta gondokon túllendülve haladhasson tovább a „szekér”. Az élet, az együttélés apró mozzanatok végtelen sorából áll össze, gyakran ezek az elenyészőnek tűnő jelenségek a házastársi konfliktusok forrásai. Fontos, hogy ezekre megfelelően reagáljunk, vagy netán szemet hunyjunk felettük. Merjünk kockáztatni, a konvencióktól eltérni, unortodox módon reagálni, sokszor pedig a humor feszültségoldó forrása is segíthet. A szabálytalanság nem azonos mindig a hibával, a tévedéssel.

Az írónő személyes életéből számos sztorit idézett. Akadt olyan is, mely – felnőtt szemmel – talán hajmeresztőnek tűnik, mégis bevált. Hogyan talál egy fiatal lány a „létező szocializmus” tetőfokán olasz ismerőst, akivel aztán hosszan tartó levelezési viszony alakul ki közöttük? Rendkívül fontos a megfelelő kommunikáció, ez tette lehetővé egy vonatfülke addig néma utasai szótlanságának megtörését. Élvezet volt hallgatni a jobbnál jobb történeteket, melyek során az írónő bevallotta, hogy egy alkalommal annyira „vendégmarasztalónak” bizonyult egy kultúrotthonban, hogy csak éjféltájban tudták bezárni a művelődési házat.

Előadónk oldott légkörű, rendkívül meleg atmoszférájú környezetet teremtett, sugárzott belőle az optimizmus, az élet elfogadása és minél teljesebb megélésének igénye, s erre igyekszik folyamatosan – mindenkori hallgatóságán túl – az olvasóit „nevelni”.

A nő és férfi viszonya állandó, örök téma, műveikben írók és költők műveikben ennek végtelenül sokszínű árnyalatait, vonatkozásait bontják ki: többek között Balassi, Petőfi, Petrarca, Tolsztoj adózott alkotásaiban a két nem kapcsolatának buktatóinak, feltárva az igazán tiszta emberi érzéseken nyugvó, odaadó szerelmet.

Napjaink embere a házasság megélésének válságával, buktatóival küzd. Nem véletlenül a házasságterapeuta korunk egyik legnépszerűbb foglalkozása. A férfi és nő kapcsolatának – a házaspárokon túl – társadalmi vetületei is vannak: boldog, kiegyensúlyozott emberek, vagy éppen csalódott, vergődő, pesszimizmusba zuhanók; békés családi tűzhely körében felnövő gyermek, vagy gyermekotthonok lakója – mindez nagy felelőssége az egyénnek és a társadalomnak egyaránt. A boldogabb, biztosabb jövő érdekében a családoknak, valamint az alapjukat alkotó férfi-nő viszonynak döntő a minősége. Egy „jobb világban” akkor lehet reménykedni igazán, ha sutba dobjuk a gyűlölködést, az önérdeknek mindenek fölé való helyezését, ehhez pedig a család jelentheti mikroszinten a kiindulási alapot, benne anya és apa viszonyának alakulása, mely példát nyújt az ott cseperedőknek.

Csiszár Antal
Fotó: Pozsgai Krisztina

2016.11.17