2015 októberében szenzációs lelet került elő egy párizsi bolhapiacon. Egy francia gyűjtő értesítette a Filmarchiv Austriát, hogy régi filmkópiára bukkant. Amikor a kutatók átvizsgálták a tekercseket, alig hittek a szemüknek: méterről méterre biztosabb lett, hogy talán a legfontosabb osztrák némafilm, a Nagyváros zsidók nélkül (Die Stadt ohne Juden) régóta keresett, eredeti nitropozitív kópiájáról van szó. Eddig a film csak töredékesen volt meg az archívum gyűjteményében (a címlapképen egy színezett képkocka látható a filmből). Az 1924-ben készült mű felbecsülhetetlen filmtörténeti érték: világviszonylatban az első alkotás, amely előre megsejtette a zsidók elűzését, és azt azt követő politikai és társadalmi következményeket – ami néhány év múlva realitássá vált. Nincs olyan film a korban, amely ezzel a témával ilyen nyíltan foglalkozna.

A film a zsidó író és publicista, Hugo Bettauer regényéből készült, aki korának egyik legmegosztóbb irodalmi személyisége volt. 1922-ben megjelent, magyarul is olvasható regénye, a Nagyváros zsidók nélkül apokaliptikus vízió arról, hogyan szegényedik el egy város gazdaságilag és kulturálisan, miután elűzik a zsidó lakosságát. A szatirikus utópia a Bécsben egyre gyakoribb antiszemita jelenségekre kívánta felhívni a figyelmet. Az író akkor még látott lehetőséget a megbékélésre: a történet végkifejlete pozitív, a város boldogulása érdekében visszahívják a zsidókat. Egyébként nem ez volt az egyetlen nagy indulatokat kiváltó, provokatív téma, amit az Amerikát többször is megjárt Bettauer felhozott: cikkeiben foglalkozott a válással, az abortusszal és a homoszexualitás büntethetőségének megszüntetésével is. Több regényéből készült film, köztük Georg Wilhelm Pabst korai alkotása, az Asta Nielsen és a fiatal Greta Garbo közreműködésével forgatott Bánatos utca (1925). Bettauer személyes sorsának alakulása nem igazolta vissza 1922-es optimizmusát: 1925-ben hat golyóval ölte meg egy náci merénylő, akit mindössze 18 hónap elmegyógyintézeti kezelésre ítéltek.

A bécsi antiszemitizmus új képei

A regényből 1924-ben Hans Karl Breslauer forgatott filmet, a korszak népszerű sztárja, Hans Moser főszereplésével. A filmtörténészek szerint a most felfedezett anyag teljesen új megvilágításba helyezi az eddig ismert filmtöredéket. Az elveszettnek hitt befejezés és más előkerült részletek egy párhuzamos elbeszélést tesznek láthatóvá. Korábban ismeretlen képeket láthatunk bécsi zsidó életről, egyértelműen antiszemita konnotációban. Először látható teljes egészében Hans Moser indulatos antiszemita jelenete is. Az első világháború utáni Bécs antiszemitizmusának ábrázolásával sokkal élesebben kirajzolódik a film politikai üzenete. Az Filmarchiv Austria munkatársai felhívásukban kiemelik, hogy ez az üzenet napjaink fenyegető tendenciái, a jobbratolódás, polarizáció és populizmus közepette kiemelkedően fontos. Nem véletlenül lett a filmmentő projekt mottója Save The Past For The Future! (A jövő érdekében mentsük meg a múltat!).

Ahhoz, hogy 90 év után a filmet teljes hosszában láthassuk, a meglévő töredékekből kell előállítani egy autentikus kompilációt, ami egy igen bonyolult, munkaigényes és költséges folyamat. Ehhez a gyorsan bomló nitrofilmet sürgősen, hónapokon belül digitalizálni, majd restaurálni kell – a szükséges forrás azonban nem áll rendelkezésre. Ahogy a film a maga idején a civil társadalmat kívánta felrázni, most a megmentése érdekében is a nagyközönséghez fordulnak a szakemberek, amikor közösségi gyűjtést hirdettek meg.

A team előre is köszöni – bármely nyelven

A film megmentéséhez számításaik szerint 75 ezer eurót (kb. 23 millió forintot) kell összegyűjteni. A legkisebb felajánlható összeg 15, a legnagyobb 8500 Euro. A részleteiben gondosan kidolgozott gyűjtés során minden adományért cserébe személyre szabott ajándék jár a projekt logójával díszített biopamut táskától kezdve a személyre szabott archívumi vezetésen át az archívum munkatársainak az adományozó nyelvén (!) elmondott videoüzenetéig. Eddig a megcélzott összeg harmada jött össze, a gyűjtés még 30 napig tart, itt lehet adakozni. Az akció nemzetközi, az archivátorok bizonyára szívesen fogalmaznának magyar nyelvű köszönetet is.

Löwensohn Enikő
Forrás: mandarchiv.hu