Egyszer egy könyvkiadásban dolgozó ismerősöm azt mondta, hogy ma Magyarországon egyetlen író van, akinek a könyveit garantáltan el lehet adni 50.000 példányban – Lőrincz L. László. Milyen érzés, hogy Ön az ország legsikeresebb írója? Mióta van ez így, és mi az oka?

Ha az eladott példányszám a siker mérője, akkor valóban a legsikeresebbek közé tartozom. Szerencsére ez azért nincs így: kisebb példányszámmal is lehet nagy sikert aratni. Hogy mi a népszerűség oka? Valószínűleg az (többek között), hogy én az olvasóimnak írok. Nem akarom megváltani a világot (úgysem hagyja magát), szórakoztatni szeretnék, és mellesleg szórakoztatva megismertetni Kelet világát azokkal, akik talán soha nem jutnak el oda. Könyveim a múlt század nyolcvanas évei óta jelennek meg, és remélem, hogy még sokáig lesz érdeklődés irántuk.

Több műfajban is alkot/alkotott: ismeretterjesztő könyveket (pl. Dzsingisz kán), ifjúsági regényeket (pl. Lhászáig hosszú az út), tudományos-fantasztikus műveket (pl. A föld alatti piramis), kalandregényeket (pl. Omosi mama sípja) és krimiket (pl. Nyomasztó örökség) is ír/írt. Azt tudjuk, hogy melyeket olvassák az emberek a legszívesebben, de melyek a legkedvesebbek szerzőjük szívének?

Egyformán fontos valamennyi. Talán manapság az ifjúsági regények kevésbé népszerűek, sőt valószínűleg már meg is szűnt ez a regénytípus, helyette az ifjúságnak az a része, amelyik még egyáltalán olvas, a „felnőtteknek” írott könyveket preferálja. Kivétel talán a Harry Potter, bár az sem a klasszikus értelemben vett ifjúsági regény.

Ön elképesztően termékeny író, csak úgy ontja a könyveket. Azt kell feltételeznem, hogy művei nem az „ihlettől” függenek, hanem tudatos munka eredményei. Az rendben van, hogy egy író tudja, hogyan kell írni, de ötletek, témák akkor is kellenek. Hogyan születnek a sztorijai? Honnan merít? Mi inspirálja?

Regényeim „sztorijainak” az alapját az elmúlt ötvenévnyi tudományos munkásságom szolgáltatja. Ez a talaj kimeríthetetlen, ezernyi olyan izgalmas, rejtélyes, szórakoztató jelenség, esemény, tárgy van Keleten, amelyekről nem lehet nem írni. Jelenleg is figyelemmel kísérem a szakirodalmat, és ha valami érdekes, új felfedezésre bukkanok, azonnal felteszem magamnak a kérdést, hogy lehetne-e belőle könyvet írni. Mérlegelés tárgya aztán, hogy megéri-e.

Kalandregényeinek legnagyobb erénye a szórakoztatva tanítás. Egzotikus tájakon, tőlünk távol álló kultúrákban játszódnak a történetek, de az európai helyszíneken is rácsodálkozik az ember dolgokra. Honnan tud mindent az izlandi kultúráról, a vikingekről, a vudu-világról, a fülöp-szigeteki hagyományokról, Új-Zélandról és még sorolhatnám. Lehet valaki orientalista, és akkor nem lepődünk meg, ha az illető járatos a keleti kultúrákban. De úgy tűnik, Ön mindenféle kultúrában otthon van. Hogy csinálja? Mégsem utazhat el mindenhova! Vagy ha mégis, néhány hét alatt nem szívhat magába ennyi mindent!

Olyan országokról, kultúrákról, ahol személyesen ne jártam volna, nem írok. (Bár az az igazság, hogy Dante sem járt a pokolban). Ha csak rövidebb ideig tartózkodtam valahol, igyekeztem az ottani tapasztalataimhoz hozzáolvasni. Ahhoz, hogy megérezzük egy ország, egy kultúra hangulatát, feltétlenül személyes tapasztalatokat kell gyűjtenünk róla.

Be kell vallanom, kedvenceim vannak a különböző könyveiből (a sci-fiből A nagy mészárlás, a Lawrence-sorozatból a Huan-ti átka, a Lendvay-sorozatból a Monszun, a krimik közül pedig a Négy fekete koporsó). Érdekes lenne tudni, hogy vannak-e, amelyek különösen közel állnak írójukhoz, s ha igen, miért?

Nekem is vannak kedvenceim, bár ezek általában nem a tematikájuk miatt váltak azzá, hanem mert kellemes vagy éppen kellemetlen személyes emlékeim fűződnek vagy a keletkezésükhöz, vagy pedig abban az országban vagy közösségben eltöltött időmmel kapcsolatban. Példákat természetesen nem mondok, nem szeretném befolyásolni az olvasót.

Úgy tűnik, nem nagyon foglalkozik az idő múlásával. Nem vettem észre, hogy 70 fölött lassított volna, ugyanúgy kijön évente legalább egy könyve, mint előtte, s ha hinni lehet a szóbeszédnek, az utazgatást se hagyta abba. Ehhez jönnek még az író-olvasó találkozók, dedikálások, stb. Hogy bírja tartani ezt a tempót, melyet sok fiatalabb is megirigyelhetne?

Nem szeretnék tanácsokat osztogatni senkinek, a gyógyszerekkel is az a helyzet, hogy ami nekem jó, az nem biztos, hogy másoknak is használ. Sőt. Bizonyára a genetika is szerepet játszik benne, azonkívül igyekszem egészségesen élni.

Lőrincz L. Lászlóval a XVI. Győri Könyvszalonon november 20-án (vasárnap) 16 órakor találkozhatnak az érdeklődők a Győri Nemzeti Színház Nagyszínpadán. A beszélgetőtárs Simon Róbert Balázs lesz.

tmoni