A telt házat ígérő sorozat első, november 11-i hangversenyén Richard Strauss kerül a középpontba. Emellett Fenyő László és gordonkája lesz a főszereplő az esten, ahol a Pannon Filharmonikusok és Bogányi Tibor karmester és gordonkaművész közreműködésével felcsendül Antonio Vivaldi g-moll versenymű két gordonkára és zenekarra, Robert Schumann a-moll gordonkaverseny, Richard Strauss Az árnyék nélküli asszony szimfonikus fantázia és Richard Strauss Till Eulenspiegel vidám csínyjei című zeneműve. Fenyő László egyértelműen a csellisták elitjéhez tartozik világszerte, de nem ez a legfőbb ok, amiért szinte kötelezően ajánlott ellátogatni a koncertjeire. A közönség mellett a kritikusok is egyetértenek abban, hogy minden produkciója megismételhetetlen élményt nyújt, amely egyedülálló technikájának és erőteljes, érzelmekben gazdag kifejezőkészségének köszönhető.

A Müpa-sorozat első estjét valódi csellópárbaj nyitja meg, amely a szólista és a karmester között egészen a kamaszkorig nyúlik vissza, hiszen a két művész már ifjúkorában is versenyzett egymással neves hangszeres megmérettetéseken. Bogányi Tibor, a Pannon Filharmonikusok vezető karmestere tehát nem csupán dirigensként áll a közönség elé, hanem Fenyő Lászlóval közösen Vivaldi g-moll versenyművét is előadja. Ezt követően Schumann a-moll gordonkaversenye lesz hallható Fenyő László előadásában, aki a következőképpen jellemzi a darabot és ezzel együtt a művészetét: „Minden alkalommal, amikor a művet gyakorlom, játszom, hallom, tanítom, mindig fölfedezek valami újat. Mindig hozzátesz valamit, hogy milyen helyszínen, kikkel játszom, hogy milyen a terem, a közönség, hogy süt-e a nap, vagy hogy kivel találkoztam, beszélgettem azon a héten… Mindez különösen igaz egy ilyen szenvedélyes, izzó hőfokú mű esetében, mint a Schumann-darab.”

A zenekar Richard Strauss két művét eljátszva zárja az estet, amelyek közül igazi ínyencségnek tekinthető a komponista egyik legsikeresebb operájának, Az árnyék nélküli asszonynak a hazai koncerttermekben ritkán hallható instrumentális változata, a szimfonikus fantázia.

Forrás: kultura.hu