De a szemöldök kiszedésére sem, mert erre biztosan nem volt idejük azoknak az asszonyoknak, akik a késő bronzkorban (i.e. 2700-1900) a mezőgazdasági tevékenységek mellett minden házkörüli munkálatot el kellett, hogy végezzenek. Másfél centisre kilapított vége egészen biztosan valami speciális célzattal készült el ennek az 2004-ben, Érd és Százhalombatta között, az M6-os autópálya új nyomvonalán végzett ásatásokon előkerült eszköznek. A MaNDA adatbázisába a Ferenczy Múzeumi Centrum töltötte fel 3D-ben.

Itt, a Benta-patak egyik partján késő bronzkori települést, a másikon ugyanebből a korból való temetőt tártak fel a régészek. A faluban kerek, padkás szélű házak álltak középen gödörrel, tapasztott padlóval komfortosítva. A csipesz a késő bronzkori urnamezős kultúra egyik sírjából került elő, több mint 200 objektum köthető ehhez a temetőhöz. Ahol nemritkán 2-3 edény is volt egy sírban, és gyakran tállal fedik le a halott hamvait tartalmazó urnát. S mivel az elhunyttal együtt használati tárgyai is a tűzre kerültek, így ezekben az égetett agyagedényekben csipeszünk mellett bronzkarikákat, karpereceket és tűket is találtak a régészek. Hogy aztán eme csavart bronzhuzalból készült, tehát nem éppen dísztelen csipeszt mire is használta rég meghalt tulajdonosa, azt nem lehet tudni. Talán éppen a haját, vagy a ruháját fogta össze vele, de ha valakinek jobb ötlete van, kérjük, írja meg a szerkesztőség címére!

Pálffy Lajos
Forrás: mandarchiv.hu