Nem minden bokorból ugrik elő egy új múzeum manapság, Óbudán pedig az önkormányzat és az Emberi Erőforrások Minisztériuma csinált egyet, egy játékmúzeumot, olyant, ami egyaránt el tud varázsolni felnőttet és gyereket. Az is kiderült most, hogy az Óbudai Múzeum már több mint ötven éve gyűjti a játékokat, jelenleg valahol 7-8 ezer darabnál tartanak. Amiből nem lehetett egyszerű kiválogatni a most tárlókba, vitrinekbe került mennyiséget. A helyszínre is érdemes odafigyelni, az egykori katonai raktárak Szentlélek tér felé eső szárnyában, az első emeleten vannak a játékok. Ott, ahol még az eredeti, sokszögletűre faragott faoszlopok tartják a mennyezetet. Ebben az osztatlan tágas térben utazhatunk vissza gyermekkorunkba mi negyvenesek, ötvenesek, mert a kiállított játékok meghatározó részével még mi játszottunk leginkább akkor, amikor még boldogok voltunk, és a híradó helyett a meséket néztük a hétfőn adásszünetet tartó televízióban.

Elindulva az óramutató járásával megegyezően, mindjárt az elején a kisautók szekciója állít meg bennünket. Mert ki ne emlékezne a „mecsbokszokra”, amikkel John W. Odell áthidalta azt a problémát, hogy gyermeke nem vihetett egy gyufásdoboznál nagyobb játékot magával az iskolába. Kevesen tudják, hogy az 1953-ban útjára induló Matchbox cégnek 1986 és 1988 között Magyarországon is volt gyára, mint ahogy arra sem emlékeznek már igazán, hogy a Szabó-féle Szélvész kisautók majdnem olyan jók voltak, mint a „mecsbokszok”. Továbblépve az építőkockák népes gyülekezetébe ütközünk, amit természetesen az Anker cég termékei uralnak. És aztán azt is megállapíthatjuk, hogy nemcsak építőkockában, hanem babában is verhetetlenek voltak a németek. A 19. század végén és a 20. század elején Thüringiában felvirágzó babagyártás ekkoriban a világ termelésének a nyolcvan százalékát adta. Megtudjuk, hogy a porcelán babafejeket két égetés között kézzel festették ki, majd pedig a fejtetőt nyitva hagyva be tudták illeszteni az üvegből készült szemeket és a parókákat is. A haj pedig elfedte a tarkón lévő azonosítót, amelyről meg lehet állapítani, hogy hol készült egészen pontosan kislányunk kedvence. Azt is megtudhatjuk, hogy az első karakterbabákat Kämmer és Reinhard készítette 1909-ben, és hogy az unokáik voltak a modellek. A babagyártók királya pedig Armand Marseille volt, akinek köppelsdorfi műhelyében a csúcsidőben napi ezer babafejet is elkészítettek.

A társasjátékokhoz lépve egyből feltűnik az ismerős, nálunk először Capitaly néven futó, 1935-ben, az USÁ-ban hódító útjára induló Monopoly. Amiből aztán a szocializmus Gazdálkodj okosan-t csinált, amiben nem a tőkés felhalmozásra, hanem a családi otthon megszerzésére és berendezésére kellett törekedni. Megtudhatjuk aztán, hogy a főváros első igazi játszótereit Bárczy István polgármestersége alatt határozták el, de az első világháború miatt csak három készült el a tervezett 13-ból. Hogy aztán 1928 és 1933 között gombamód szaporodjanak el, többek közt a Gellért és a Klauzál téren, vagy a Bécsi út mellett. A játékkereskedelem kapcsán két gazdagon berendezett óriásvitrin segítségével kapunk információkat a kezdetekről, majd pedig az államosítás utáni időszakról. Itt láthatjuk gyermekkorunk vágyott gumilánctalpas traktorát, vagy a csapágygolyót labdaként mozgató rugós pöckölős focit. A konstrukciós építőjátékok kapcsán mindjárt feltűnnek a Paksy Jenő által a 40-es évek végén tervezett JÁVA építőjáték világoskék műanyag elemei és sárga összekötői. És itt van a híres MERKÚR fémépítő is, jelenleg éppen egy cseh nyelvű segédkönyvvel, amiben ott sorolják hosszasan a megépíthető lehetőségeket.

Mi viszont megállunk itt egy szusszanásra, hogy egy következő cikkben majd folytassuk a sétánkat Óbuda szuper játékmúzeumában.

Játék a városban – Állandó kiállítás
Óbudai Múzeum

Pálffy Lajos
Forrás: mandarchiv.hu