Igaz, a buli már megvolt, de a padlástérben van egy kiállítás, amit erről az 50 évről csináltak. Aminek mindjárt az elején felpanaszolják, hogy az ingatlanpiac mohóságának következtében tíz év alatt kétszer kellett költözniük. Én azt mondom, hogy nagyon jól jártak az utolsó, 2011-es költözéssel, amikor is a régi Óbuda valami csoda folytán megmaradt szigetére kerültek.

Azt is megtudhatjuk, hogy ez a csoda annak köszönhető, hogy 1973-ban, amikor a környéken vészesen elszaporodtak a buldózerek, a múzeumnak most otthont adó házakat nézték ki maguknak az építésvezetők és mérnökök öltözőnek, pihenőhelynek. Így aztán megmaradhattak, miközben nem kevésbé érdemtelen társaik a földel lettek egyenlővé téve. A padlástér adottságait használva kilenc részre bontott kiállítás állítólag pont 50 tárgyat vonultat fel, nem számoltam össze, de úgysem lehetne e keretek között mindegyiket bemutatni. Induljunk a Szerzemények című fejezettel, ahol a prímet a New York kávéház régi vendégkönyve viszi. Az adományozókról szóló részből megtudhatjuk, hogy az első időkben a muzeológusok nyakukba vették az országot, híres cégek volt alkalmazottait, tulajdonosait, vagy azok leszármazottait keresték fel. Így jutott a múzeum birtokába Kurucz György fehérvári fűszer- és csemegekereskedéséből 253 tárgy, köztük a most itt kiállított, 1925-ből való kávétartály is.

Vagy Miskolcról Weidlich Pál hasonló profilú boltjának életnagyságú ülő kutyaszobra, amit a segéd őrzött harminc éven át, majd juttatott el a múzeumba. A következő fejezet sorra veszi a múzeum költözködéseit, kezdve az 1886-os városligeti Iparcsarnokkal, az Akadémia út 3-mal, ami után egy 1923-tól 1966-ig tartó szünet következett. 1966. augusztus 19-én a Várban, a Fortuna fogadó földszintjén alapíttatták újra a múzeumot, ahonnan 2005-ben a Szent István tér 15-ös szám alá, a híres Hecht házba kellet áthurcolkodniuk. Mire itt megmelegedtek, már mehettek is tovább Óbudára. Az ötven év alatt eme három helyszínen 25 állandó kiállítást alkottak, időszaki és vándortárlatból pedig 58-at. És ne felejtkezzünk el a nyolc külföldi kiállításról sem Innsbrucktól Dublinon át Tallinig. A gyűjtemények közül csak a kereskedelmiben 27 ezer tárgyat őriznek, vendéglátóipari részről pedig 31 ezret. Ezt a tömeget most egy a bejáratnál álló, színültig megtöltött talicskával jelenítették meg, amiben a szamovártól kezdve a turista hátizsákon át a Saturnus bútorfényezőig minden van. És ha már tárgyak, ki van állítva a 11 500 000-dik Hubertus-os üveg is, és Görgei Artúr tábornok úr Franck kávé vásárlásáról szóló számlája. Aztán beszámolnak a 30 ezer kötetes könyvtárról, plakátokkal illusztrálva a Kultea tevékenységéről (197 zenei-, 65 színházi produkció, 64 filmvetítés és 44 könyvbemutató). És ízelítőt kapunk a múzeumi háttérmunka mellett a gyermekeknek, fiataloknak szervezett foglalkozásokból is.

Végül csak annyit mondhatunk, Isten éltessen MKVM, és tartson is meg sokáig!

MKVM 50 – Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum

Pálffy Lajos
Képek: az MKVM Facebook-oldala
Forrás: mandarchiv.hu