Idén nyáron volt az első Szigetes fellépésetek a VoluMennel, ősszel pedig az A38 Hajóra is meghívást kaptatok Dan Patlansky, a híres blues-rock gitáros előzenekaraként.

Máté: A Sziget óriási repertoárral rendelkezik, a fesztiválozóknak nem lehet könnyű ennyi koncert közül választani. Mi a blues színpadon voltunk, nagyon jólesett, hogy a rengeteg lehetőség közül sokan minket választottak.

Schweki: Az A38 Hajón már sokkal koncentráltabb volt a közönségünk. Jó volt látni az ismerős arcokat, akik visszajárnak a koncertjeinkre.

Máté: Ez egy intimebb tér volt a zenekar és a hallgatóság között. Nálunk nem feltétlenül azon van a hangsúly, hogy végig zúzzunk, és óriási bulit csapjunk, inkább a finomságokra, a dinamikai játékokra megyünk rá. A VoluMent már az első perctől kezdve úgy álmodtuk meg, hogy mindenféle digitális kütyütől mentes, valódi zenekar legyünk. Nem kötünk kompromisszumot, és csak őszinte, magunkból áradó zenét játszunk – így indultunk, és ez mostanra sem változott.

A koncerteken többnyire másként szoktak megszólalni a dalok, mint ahogy előtte megismertük. Nálatok azonban egyáltalán nem lehetett ilyen érzésünk.

Schweki: Éppen ezért csináljuk a Live session videókat is, ahol már előre meghallgatható, mi várható a koncerten. Akkor jó egy buli, ha hozzátesz ahhoz, amit otthon is meg tudnánk hallgatni, például kötetlenebbek a refrének, hosszabbak a szólók.

Máté: A Dan Patlansky koncertmeghívás többek között a közönségépítés szempontjából is jó volt. Ide jellemzően azok jöttek el, akik az igazi zenét keresik. Sokan fel is iratkoztak a hírlevelünkre, cikkek jelentek meg rólunk, pedig ezek az írások általában a fő attrakcióra szoktak koncentrálni, és ritkán térnek ki az előzenekarokra.

Milyen hangsúlyt fektettek a közönséggel való színpadi kommunikációra?

Schweki: Mivel a próbákon általában nem kell bejelentenem, hogy most épp melyik szám következik, így ezt külön nem is szoktam gyakorolni. Csak úgy belülről jön. Szeretek beszélni a közönséghez, és érezni a visszacsatolást. Valamennyi gyakorlat azért persze ehhez is kell, sokáig nem léptem fel a VoluMen előtt. Minden koncert újabb kihívás, van bennem egy természetes izgalom, még ha nem is látszik rajtam. Ez mindig másképp sikerül, de nagyon fontosnak tartom, hogy kommunikáljunk a számok közt a közönséggel.

Máté: Azzal is számolnunk kell, hogy még nem mindenhol ismernek bennünket. A közönség márpedig akkor oldódik fel, ha rajtunk is érzi a nyitottságot, és tudja, mit hall.

Schweki: Ez egy oda-vissza folyamat, minden reakció hatással van a másikra. Ha azt látom, hogy bólogatnak, nevetnek, jár a lábuk, én is jobban érzem magamat a színpadon. Egy példa: amikor elmész egy számodra fontos randira, akkor ott igyekszel a legjobb formádat hozni. Ehhez hozzátartozik az is, hogy maximális figyelemmel vagy a másik felé, és közben leveszed azt, ő hogy viszonyul feléd – így van ez a színpadon is. Egyébként azt látom, hogy a közönség egymást is gerjeszti. Ha vannak, akik elkezdenek táncolni, ugrálni, akkor a többiek is szépen sorban felbátorodnak.

Schweki, mennyi időt foglalkozol énekléssel?

Schweki: 11-12 éves korom óta tendencia, hogy naponta órákat gyakorolok, még a próbákon felül. Munka mellett most már nem mindig könnyű erre napi szinten időt szakítani, de azért mostanság is jellemző, hogy csak úgy feltekerem a rádiót, vagy elindítom a kedvenc számaimat, és max hangerőn együtt éneklem az alappal. Olyat nem ismerek, hogy kicsit lejjebb! (nevet)

Hogyan ismertétek meg egymást?

Máté: A banda még a Csillag születik kapcsán verbuválódott össze, amikor is Szirota Dzsenifer felkért minket maga mellé zenekarnak. Egy pár koncertet lenyomtunk együtt, de aztán másképp alakultak a terveink, mi saját dalokat szerettünk volna készíteni. Schwekit Peti (dob) ajánlotta be a bandába. Amikor lejött hozzánk egy próbára, még nem sejtettem, mi lesz ebből. Mondtam, jó, nézzük meg, de amikor elkezdett énekelni, hát, én összeszolmizáltam magamat. (nevet) Egyből megtetszett a hangja, mert van benne valami természetes, magától értetődő karcosság, nyers erő, frissesség, és mindeközben tiszta és pontos, nincs benne semmi manír, mesterkéltség. Mindig is ilyet kerestem!

Most azonban már számos saját dal van a repertoárotokban, amelyeket hamarosan albumba is rendeztek.

Máté: Schweki érkezésével egyből el is indult ez a munka. Volt, hogy csak halandzsázott, mi meg improvizáltunk rá, és kijött belőle valami tök jó dolog, amit később továbbfejlesztettünk. Én ilyenkor mindig rögtön fel is vettem diktafonnal, hogy megmaradjanak. A szövegírásban továbbá Visontai-Kovách Bálint is nagy segítségünkre van, aki mindeközben a Mr. Pinky formáció frontembere. Mára annyi kész szám összegyűlt, hogy szeretnénk egy albumot is kiadni. Kislemezünk már jelent meg, és mind el is fogyott! Mind az 50! (nevet) A pénz ugyebár sosem elhanyagolható tényező, de a saját tartalékainkat felhasználva elindítottuk a folyamatot.

Schweki: Ezzel egy fontos ponthoz érkezett a VoluMen: kiadó, menedzser, szponzor és minden nélkül önellátókká váltunk. Van olyan eset, hogy egy kicsit mélyebben zsebbe kell nyúlni, de érdemes rá beáldozni, mert visszajön a koncertekből. Szerintem ez nagy dolog!

Máté: A koncerteken a saját dalainkat mutatjuk be, de a műsort feldolgozásokkal is ki szoktuk egészíteni. Ezek nem feltétlenül a legismertebb számok, ízlésünk szerint válogatunk. Már többen is mondták, hogy annyira sikerült ezeket a saját képünkre formálni, hogy azt hitték, ez is a mi szerzeményünk.

A kapcsolódó Youtube videó lejátszása.

Máté, voltaképpen te menedzseled a zenekart. Milyen dolgokat kell kézben tartanod?

Máté: Talán ez nálunk családi vonás, de én úgy vagyok vele, hogy ha valamibe belefogok, akkor abból hozzam ki a legtöbbet. A zenekarban én lettem kapható erre a feladatra. Mivel más bandákban is játszottam, játszok, így sok embert ismerek, tudom, kihez mivel érdemes fordulni. Kijelöltem magamat erre a szerepre, de egyébként mindent közösen beszélünk meg, mielőtt döntenénk.

Schweki: Igazából senki sem tiltakozott, hogy van valaki az öt emberből, aki szívesen foglalkozik ezzel. (nevet) Mátéval többek között azért is jól jövünk ki, mert nem elsősorban az eladhatóságra és a profitra megy, hanem arra, hogy szabadon meg tudjuk valósítani az ötleteinket.

Mit lehet tudni az első nagylemezetek előkészületeiről?

Schweki: Ó, hát az egy világszám lesz! (nevet) Novemberben tervezzük kiadni! A saját dalok mellett lesz rajta egy Peter Gabriel feldolgozás, és egy korábban már hallható Live Session felvétel is, amelyet a Way Too Loud (fent) című számunkra csináltunk, és a nagyváros zajától való menekülésről szól.

Máté: És hát, hova is lehetne ilyenkor menekülni? Egy tetőterasz pont alkalmas hely lehet rá. A felvételt a 360 Bar teraszán készítettük, stílusosan 360 fokos kameraszögben, így körképet adunk a városról. A testvérem, Bence sokat segített a felvételben.

Schweki: A dal arról szól, hogy itt a nagyváros, itt a nyüzsgés, mennek a metrók, a villamosok, az emberek cipője sietve kopog a kövön, vagy állnak a dugóban, de a zene mindig fel tud szabadítani. Épp amúgy zuhogó esőben vettük fel, abban a dühös állapotban, amikor látod, hogy mindjárt leszakad az ég, eláznak a cuccaid, de te akkor is jól akarod magadat érezni a bőrödben. Annyira jól sikerült elkapni ezt a hangulatot, hogy ezt már fel sem vesszük újra. Próbálkoztunk, de az lett az igazi.

Mely számokból terveztek még klipet készíteni?

Máté: A legújabb klipünket egyből a lemez megjelenése után adjuk ki, amely a Bad days című számunkra fog forogni. Ennek az egyik része már le lett forgatva Amerikában, de ez egy érdekes történet, mert akkor még nem is volt készen a dal. (nevet) Mi ezt ajándékba kaptuk, a Cinelabyrinth ajánlotta fel, hogy van náluk egy még felhasználatlan felvétel, amire nincs szükségük, és hogy ők mindig is egy ilyen zenekart képzeltek hozzá. Tehát kvázi egy nyers felvétel alapján kezdtünk el dalt írni. Ez egy elég nagy lehetőség volt, úgyhogy éltünk is vele. A próbákon iPad-en néztük, majd Peti beszámolt, és improvizáltunk, Schweki meg elkezdte rá nyomni azt a szöveget, ami majdnem hogy végleges formájában így is maradt.

Schweki: Ez azon ritka alkalmak egyike, amikor nem a zene inspirálja a képet, hanem a kép a zenét.

Megnyertétek a PeronMusic Tehetségkutató Fesztivált, amelynek köszönhetően a Budapest Music Expón is felléphettetek. Hogy éreztétek magatokat?

Schweki: Hatalmas elismerés, hogy nyertünk Tatabányán. Ez volt a 21. Peron Tehetségkutató Fesztivál, tehát egy valóban nagy múltú megmérettetésen vettünk részt, de arra igazán nem számítottunk, hogy nyerni fogunk. Az eredeti elképzelésünk csupán az volt, hogy mutassuk meg magunkat, kerüljünk fel a térség palettájára, hiszen jó, ha tudnak rólunk – ezek után igencsak meglepődtünk az első helyezésen. (nevet) A Music Expo Öröm a zene tehetségkutatójára nagyon hasonló érzésekkel mentünk tovább, és szintén nem számítottunk az első helyezésre, azonban arra sem, hogy csak egy karnyújtásnyira végzünk majd a dobogó csúcsától. Nem hivatalos ugyan az információ, de megbízható forrásokból tudjuk, hogy a második helyen fejeztük be a versenyt. Érthető hát, hogy elégedettek vagyunk.

További információ a zenekar Facebook-oldalán.

Végh Nóra
Fotók: Konyha Miki
Forrás: kultura.hu