Előadása során elkalandozhattunk a Földgolyó különböző pontjaira a vén Európából az Újvilágba, majd a déli féltekére, Új-Zélandra is (az Egyenlítőt már Dél-Amerikában is átléptük). Számomra az itáliai Vezúv, valamint a közép-amerikai vulkánok voltak a legérdekesebbek.

Mit borított el a vulkáni hamu és egyéb vulkanikus „melléktermék”? Erre legszemléletesebb példa a Vezúv esete, valamint az egykor virágzó római települések: Pompeii, Herculaneum és Stabiae. A vulkán kr. e. 79-ben tört ki, Plinius leírásából ismerték meg a tragédia körülményeit. Három napig sötétség borult a vidékre, a hat-hétszáz Celsius-fokra forrósodott láva és mérgező kéngázok végeztek gyilkos pusztítást. Pompeii mintegy húszezres lélekszámú, virágzó kereskedelmi forgalmú település volt. A feltárást követően halottak maradványaira bukkantak, gipszbe öntötte ki őket a feltáró régészkutató. A látogatók megcsodálhatják a Basilica, az Apolló-templom maradványait, gyönyörködhetnek a paloták freskóiban, a képek remekül bizonyítják a vagyonos egyének jelenlétét.

A Vezúv 1631 és 1848 között 19 alkalommal tört ki (kisebb-nagyobb volumennel), majd 1944-ben ismét hallatott magáról. A vulkán magassága 1281 méter, de tudni kell, hogy a vulkanikus hegyeknek kitörésük eredményeként változik a magasságuk. A Vezúvot a legveszélyesebb tűzhányónak tartják, mivel környezetében mintegy hárommillióan élnek, ezért vészhelyzetben komoly logisztikai feladatot jelentene az evakuálás. A közelében fekszik például Nápoly is. A vulkán ma is széleskörű turisztikai érdeklődésnek örvend, az Olaszországba látogatók fontos célpontnak tekintik.

Herculaneum feltárása azért is nehezebb dió, mert veszélybe sodorna számos nápolyi épületet. A hírhedt ókori kitörés a Flavius-dinasztia jeles képviselője, Vespasianus császár idejében történt. De egy pliniusi kitörésről is beszélhetünk Plinius Tacitus-szal történő adott tárgyú levelezése kapcsán.

Folytassuk vulkánok szegélyezte utunkat, szakadjunk el az európai partoktól, szeljük át az Atlanti-óceánt, hogy Közép-Amerika partjainál kössünk ki. A mexikói Popocatépetl egy 5426 méter magas vulkanikus hegy (magyarul „izmos férfit” jelent), köznapi megnevezése El Popo vagy Don Goyo. Mintegy 70 km-re fekszik Mexikóvárostól. A spanyol eredetű Diego de Ordaz fedezte fel, a 16. század elején hegyoldalában épült kolostorok a Világörökség részét alkotják. Számos változatban terjengő legenda fűződik a vulkánhoz. Popocatépetl egy harcos volt, szerelmes a király lányába, Iztaccíhuatl-ba. A király azzal a feltétellel adta volna hozzá a lányát, ha elmegy egy háborúba. Egy hamis hír kapcsán (a harcos elesett a csatatéren, a lány bánatában belehalt ebbe) a hazatérő ifjú a holttestet felvitte a hegy tetejére, lefektette, és mécsest gyújtott mellette – ezért nevezték el „Alvó Hölgynek” a hegyet.

Mexikóban ki kell emelni még az Orizaba névre hallgató, 5636 métere magas vulkanikus hegyet, illetve Chilében a Copahue vulkánt. Új-Zélandba utazván láthattunk egy maori települést mesésen szép lányokkal, valamint megszemlélhettük a fortyogó iszapvulkánt.

A vulkanikus tevékenység nem idegen a Kárpát-medencében, Magyarországon sem: a Szent György-hegy morgása mindenképpen figyelmeztető. Hazánkban számos vulkanikus hegy ismert, akár a Visegrádi-hegység, akár a Börzsöny, a Cserhát avagy a Zempléni-hegységet vesszük alapul. De említhetjük a Balaton-felvidéken a tanúhegyeket vagy Somlót. Ezek a magaslatok a leselkedő veszély mellett remek – szőlőtermelésre kiválóan alkalmas – talajukkal csábítanak, ezzel magyarázható például a Vezúv lábánál letelepedettek nagy száma. Magyarországon az Északi-középhegységben csupán a Bükk a „kakukktojás” – ez ugyanis mészkőképződmény. Globálisan tekintve vulkanikus szempontból meg kell említeni a kontinenseken átívelő Tűzgyűrűt, amely Új-Zélandból Kamcsatkán át vezet. Orosz viszonylatban pedig a Kljucsevszkaja Szopkát nevesíthetjük. De az indonéz Krakatau 1883-as kitörése is örökre emlékezetes marad.

Az elmondottak mellett a vulkanikus tevékenység áradást is képes okozni, súlyos gátja volt a légi közlekedésnek Izland esetében (a vulkanikus hamu légköri szétterjedése miatt), a történelem folyamán a szélsőséges anomáliák pedig még évszakkimaradással is jártak. Végül megemlítésre került az is, hogy az egyes tudományos diszciplínáknak kiforrott szakterminológiája van, s mivel az olaszok ezen a területen úttörő szerepet töltöttek be, a vulkanológiában magától értetődőek az olasz terminus technicusok.

Csiszár Antal
Fotó: Cseke Gabriella