A fellépők a kezdettől kiváló kapcsolatot létesítettek a hallgatósággal. Az előadott számok remekül idézték fel a boldog békeidők hangulatát, illetve a húszas-harmincas évek kulturális atmoszféráját. A hallgatóság örömmel kapcsolódott be az éneklésbe, közben talán régmúlt ifjúságukra emlékezhettek ezen a szeptember végi alkalmon.

Lázin Beatrix és Szűcs Péter Pál felváltva adtak elő szólószámokat és duetteket, gesztusaik is tükrözték a dalok tartalmát, a szűk tér adta lehetőségek keretében pedig tánclejtéseket is megengedtek. Őszinteség, hitelesség, jókedv, derű és művészi alázat tükröződött fellépésükben. A kisember vágyakozását (Hegedűs a háztetőn) idézték fel, omnibuszos utazásra hívtak, s a hallgatóság körében képszerűen jelenhetett meg egy szerelmi légyott, a városligeti miliő.

Fontos szerepet játszott a bor és az ivás a műsor tartalmi szerkesztésében, több alkalommal szólaltak meg a borral kapcsolatos melódiák. Időszerűségüket a tüzes nedű kiváltotta jókedv mellett – mely dalt csalt elő ajkunkról – a közeledő szüret is indokolta.

Az ének mellett némi kultúrtörténeti adalékhoz is jutottak a rendezvény látogatói. A jobb sorsra érdemes művészek közül számosan – zsidó voltuk miatt a zsidóellenes törvények következtében – emigrációra kényszerültek. Az ő tehetségük révén is emelkedhetett fel az amerikai filmművészet a kontinens nyugati partvidékén.

A hálás közönség – már a zeneszámok között is folyamatos – tapssal honorálta a művészek igyekezetét, a végén abban a reményben vettünk tőlük búcsút, hogy viszontlátjuk még őket.

Csiszár Antal
Fotók: Simonné Horváth Éva

Fotógaléria: Egy jókedvű óra Lázin Beatrix és Szűcs Péter Pál társaságában

22 kép