1207

Hat film a műfajból III.

A vígjáték

A vígjáték az egyik legjelentősebb és a horrorfilm mellett a leginkább hatásorientált műfaj. Lazán szőtt cselekménye túlzásba vitt helyzetekkel és akciókkal, karikírozott nyelvvel és esendő karakterekkel dolgozik. A vígjáték a hétköznapok drámáit mutatja be, és szinte mindig happy enddel végződik. A műfaj képviselői olyan szeretnivaló alkotások, mint az Aranyláz, A generális vagy a Hyppolit, a lakáj.

A filmtörténet első vígjátéka a Lumière testvérek A megöntözött öntöző című egypercese. Kezdetben a filmkomédiák is egytekercses rövidfilmek voltak, az első hosszabb vígjátékot – Kékszakáll Mack Sennet készítette 1914-ben, Charlie Chaplin főszereplésével. A későbbiekben számos alműfaja alakult ki, amelyek közül a legfontosabb a burleszk, a slapstick, vagyis hasraesős komédia, a screwball – elsősorban helyzetkomikumon alapuló, helyenként abszurd hangvételű komédia –, a fekete komédia, a paródia, valamint a romantikus és a tinivígjáték. Olyan, helyi jellegű változatok is születtek, mint az ausztrál ocker, a közönséges nyelvezettel mulattató, főként jellemkomikumra építő vígjátéktípus vagy a hongkongi kungfukomédia. Az egyes alműfajok többek között a karakterek társadalmi helyzete, a fantasztikum mértéke, a nyelvhasználat különbözősége, valamint az akciójelenetek mennyisége alapján különíthetőek el egymástól.

A slapstick sokszor akrobatikus képességeket igénylő akciójelenetekkel, verekedésekkel, autósüldözésekkel van tele, a műfaj elnevezése pedig arra utal, hogy a szereplők nem kímélik egymást: visszatérő motívum például a tortacsata. A slapstick a némafilmkorszak leáldozása után veszített rangjából, de nem tűnt el teljesen. A Rózsaszín párduc-filmek, valamint a Jim Carrey főszereplésével készült Maszk jól példázzák, hogy a műfaj továbbra is népszerű. A Távol-Keleten a ’70-es évek elejétől a mai napig közkedvelt, elsősorban az ázsiai filmsztár, Jackie Chan jóvoltából. A fekete komédiák pesszimista, szarkasztikus hangvételű művek, amelyeknek középpontjában gyakran a háború vagy a hatalom erkölcsromboló hatásainak kifigurázása áll, a paródia pedig egy filmtípus kliséit fordítja ki és túlozza el a nevettetés érdekében. A romantikus vígjáték az ’50-es években élte virágkorát, ám a mai napig készülnek a zsáner stílusjegyeit magukon viselő alkotások. Az alműfaj filmjeinek középpontjában általában férj-feleség vagy szülő-gyerek kapcsolat áll, humora finom és mértéktartó. A tinivígjáték a ’70-es években született: itt a hősöket fiatal színészek alakítják, és a filmek a serdülőkor nagy kérdéseit, illetve a felnőtté válás problémáit ábrázolják humoros formában. A tinivígjátékban nagy szerep jut a társas kapcsolatok, a szerelmek, a barátságok ábrázolásának.

A vígjáték rendkívül népszerű volt hazánkban a két világháború között, az egyik első magyar hangosfilm, a Hyppolit, a lakáj is e műfajban készült. A II. világháború után ugyan elvesztette vezető pozícióját, de nem tűnt el: az ’50-es, ’60-as években szociologizáló művekben, később a szatírában – A tanú – élt tovább.

A műfaj emblematikus alakja nem más, mint Charlie Chaplin. A csetlő-botló, de az őt ért gondokon rendre felülemelkedő hős a filmtörténet örökéletű figurája, aki öniróniájával eléri, hogy magára ismerjen benne a néző, miközben a nevetéstől folynak a könnyei. Aranyláz című filmje (a címlapképen) egy magányos aranyásó hányattatásairól szóló, szeretnivaló történet, mely tele van olyan, mára már klasszikussá vált, humoros jelenettel, mint a cipőevés.

A generális

Chaplin mellett Buster Keaton a vígjáték halhatatlan rendező- és színészóriása, aki hasonló módon és tehetséggel képes nevettetni. Keaton kőarca igazán jellegzetessé teszi filmjeit, a humor forrása egyértelműen a helyzetkomikum: a főhős szakadatlanul küzd az őselemekkel, melyek természetesen mindig kifognak rajta. A generális ízig-vérig vígjáték, mely a kalandfilm eszköztárát is felhasználja annak érdekében, hogy izgalmassá tegye Johnnie Gray, a mozdonyát és a menyasszonyát egyformán szerető főalak végletekig humoros történetét.

A pénteki barátnő a romantikus vígjátékok táborát erősíti, főszereplője Walter Burns, egy chicagói lap szerkesztője, aki mindenáron vissza akarja szerezni volt feleségét, ehhez azonban el kell riasztania a hölgy új vőlegényét. Az amerikai Howard Hawks filmje humoros szerelmi történet, melyben egy gyilkosság kuszálja össze a szálakat.

A francia filmvígjáték legkiemelkedőbb alakja, Jacques Tati egy nagyon magas, bizonytalanul járó figura, aki már a megjelenésével is mosolyt csal a nézők arcára: hosszú zoknit és rövidre szabott nadrágot visel, és magasságát ellensúlyozva mindig kissé előredől. A színész-rendező a Hulot úr nyaral című alkotással – melyben Hulot úr a bretagne-i tengerparton vakációzik – olyan sorozatot indított el, melynek folyton bajba keveredő főalakja szellemes humorral ad választ az élet nagy kérdéseire.

Hulot úr nyaral

Az egyik első magyar hangosfilm Székely István 1931-ben bemutatott vígjátéka, a Hyppolit, a lakáj Kabos Gyula és Csortos Gyula főszereplésével. A történet a fuvarozó Schneider Mátyásról és családjáról szól, akik a gyorsan jött siker mellé egy inast is szerződtetnek, Hyppolit azonban megismerteti őket a nagypolgári élet nehézségeivel.

Az Amélie csodálatos élete című romantikus vígjáték főhőse a tisztalelkű Amélie, aki egy napon ráébred, hogy képes jobbá tenni az emberek életét. Ám az igazi fordulat akkor következik be a leányzó életében, mikor rátalál a lakásában elrejtett dobozra, mely az előző lakó emlékeit tartalmazza, és fejébe veszi, hogy visszaadja azt jogos tulajdonosának.

Amélie csodálatos élete

A vígjáték hétköznapi embereket és mindennapi drámákat mutat be humoros formában, lehetővé téve a néző számára, hogy a filmbéli hősökben magára ismerjen, és akkor is emlékezzen apró kudarcaikra, amikor megbotlik a saját lábában.

Tóth Eszter
Forrás: kultura.hu

2016.09.01