1887 és 1893 között írta első operáját Guntram címmel, amelynek a bemutatója óriási bukás volt: sem a nézők, sem a kritikusok nem kedvelték. Az opera műfajában első nagy sikerét – a bemutatót övező botrányok ellenére – harmadik operájával, a Saloméval aratta 1905-ben. 1899-ben ismerkedett meg az osztrák költő, novellista és drámaíró Hugo von Hofmannstahllal, akinek Szophoklész nyomán írt Elektra című drámáját 1903-ban látta Berlinben. Hofmannstahl az opera szövegkönyvét Strauss kérésére saját művéhez képest még drámaibbá tette. Strauss 1906 és 1908 komponálta az egyfelvonásos, közel két óra hosszúságú Elektra zenéjét. A bemutatót 1909-ben tartották Drezdában, amely a premier sikerétől kezdve az egyik legtöbbet játszott Richard Strauss opera.

Strauss Elektrája komplex, nehéz mű. A görög tragédiákkal szemben ebben az operában teljes mértékben Elektra és bosszúvágya áll a középpontban. Mind Hofmannsthal, mind Strauss számára egyedül az emberi lélek volt fontos. Hofmannsthal így írt erről: „Az Elektrában a középpontban a tett áll és a tetthez való viszony; egy bűncselekményt büntet, és a büntetést olyasvalakinek kell végrehajtania, aki ebbe kétszeresen is belepusztul, ugyanis, mint egyén, képesnek tartja magát erre, de nemét tekintve képtelen végrehajtani a tettet.” Elektra frusztrált, megszállott, személyiségének fejlődését apja halálának körülményei, apja hiánya és az anyjához fűződő ellenséges viszony határozza meg.

Elektra az operairodalom egyik legnehezebb szerepe mind hangban, mind pedig játékban. Végig színen van, monológjaiban, a többi szereplővel énekelt kettőseiben megjelenő disszonancia kifejezi mindazokat az érzelmeket, melyek a három női szereplő (Elektra, Klytämnestra, Chrysothemis) lelkében végigmennek. Egyikük sem élhet normális életet, Elektra minden gondolatát, cselekvéseit apja halálának megbosszulása mozgatja, Klytämnestra a bosszútól retteg, Chrysohemis pedig normális, női életre vágyik. Straussnak sikerült a karakterek, valamint a cselekmény patologikus és neurotikus elemeit elképesztő zenei ábrázolásmóddal megjeleníteni. A történet és a zene egyaránt nyers, brutális, erőszakos, vérszomjas és frusztrációkkal terhelt.

A zenei CD felvételén a Chor der Deutschen Staatsoper Berlin és a Staatskapelle Berlin Daniel Barenboim vezényletével működik közre, míg a főszerepekben Deborah Polaski-t (Elektra), Waltraud Meier-t (Klytämnestra), Alessandra Marc-ot (Chrysothemis), Johan Botha-t (Aegisth) és Falk Struckmann-t (Orest) hallhatjuk.

Ősze Mária

Forrás: Opera: zeneszerzők, művek, előadóművészek szerk. Batta András Budapest, Vince K., 2006; Winkler Gábor: Barangolás az operák világában 2. kötet Zeneszerzők H-Pa-ig; Brockhaus Riemann zenei lexikon