Az OrgonaPont koncertsorozat nagyszerű és méltán népszerű kezdeményezés. Az országnak azonban csupán 13 városa csatlakozott a projekthez. Soós Gábortól kérdeztük, hogyan történt ez Győr esetében? Felkérést kaptak? Miért pont a Szent Imre templom a koncertek helyszíne?

Amikor két évvel ezelőtt a Filharmónia Magyarország meghirdette ezt a kimondottan nyári hónapokra szánt fesztivált, a művész kollégák közül többen is jelezték, hogy egy-egy fellépéssel szívesen részt vennének benne. Míg 2014-ben ez mindössze egyetlen nap volt országszerte (június 1.), addig napjainkra már több napos rendezvénnyé nőtte ki magát az OrgonaPont. Tapasztalatom, hogy évről évre tudatosabban és körültekintőbben építik fel a fesztivált, annak tematikáját és az időpontokat a fellépő művészekkel szorosan együttműködve. Mint a Szent Imre templom orgonaművésze, fellépőként az elsők között kapcsolódtam be ezekbe a hangversenyekbe, a győri helyszínt én javasoltam, mert véleményem szerint ebben a templomban épül Győr egyik legszebb hangú és legjobb mechanikájú koncertorgonája. Noha az orgonaépítés még folyamatban van, az egyre bővülő és szépülő hangszer már lehetőséget ad koncertezésre, megfelelően kiválasztott orgonadarabok előadására. Külön öröm számomra, hogy a templom plébánosa, Dr. Balázs Tamás atya művészetpártoló gesztussal évek óta támogatja az orgonaépítést, valamint az igényes komolyzenei rendezvények megvalósítását templomunkban. Ebben az évben már a Filharmónia Magyarország kereste meg a templomot, mint lehetséges koncerthelyszínt, hiszen a remekül vizsgázó orgona mellett a nagyon lelkes és egyre népesebb „Szent Imrés” közönség már bizonyította az évek során, hogy a turisztikailag néha jobban kiemelt belvárosi templomokon kívülre is érdemes odafigyelniük a győrieknek és a városba látogató turistáknak, ha kultúrprogramokról van szó.

Hozzászoktunk ahhoz, hogy ódon templomok réges-régi orgonáinak hangját halljuk. A Szent Imre plébániatemplom azonban modern épület. Mi jellemzi az orgonát? Van-e valami jellegzetessége, ami megkülönbözteti a műemlék orgonák hangzásvilágától?

Azt, hogy a magyar emberek többsége milyen orgonahangzáshoz szokott hozzá, vagy egyáltalán milyen képzettársításai vannak ezzel kapcsolatban, azt nem nehéz elképzelni, tekintve a magyarországi hangszerállomány stílustörténeti sajátosságait és az elmúlt körülbelül száz évben rohamosan romló állapotokat. Kevés kivételtől eltekintve nekünk nincsenek műemlék orgonáink, ha az ember a historikus hangzást keresi, tőlünk nyugatabbra kell mennie, például Hollandiába vagy Németországba, ahol szép állapotban megőrzött és/vagy szakszerűen restaurált hangszerek sokaságát csodálhatja meg, és nem utolsósorban szakavatott kezek szólaltatják meg azokat. A múlt században épült győri Szent Imre templomot nevezhetjük modern épületnek, de megannyi klasszikus építészeti és képzőművészeti elemet is látunk benne. Ezekre szépen reflektál az épülő orgona új szekrénye, ami nagyon impozáns látvány. Ami a hangját illeti, úgy gondolom, hogy egy olyan hangszer lesz, ami a liturgikus funkciója mellett alkalmas az orgonairodalom jelentős részének hangversenyszerű előadására is. Két manuálos, csúszkaládás, mechanikus traktúrájú orgona, huszonkilenc regiszterrel, ami a templom méreteihez és az akusztikus térhez tökéletesen illeszkedik. Takács Péter pannonhalmi orgonaépítő mester jellegzetes és szép intonálásának köszönhetően ahogy épül a hangszer, úgy lesz egyre több hangszín-variációs lehetőség, amit igyekszem is majd megmutatni a hétfői koncerten.

A hétfő esti program a Síppal, dobbal címet viseli: formabontó módon az orgonamuzsika és a Győri Ütőegyüttes zenéje együtt hangzik fel. Honnan jött az ötlet?

Az ötletet a Győri Ütőegyüttessel való közös zenélésre a Filharmónia győri munkatársa, Veszprémi Krisztina vetette fel, aminek mi örömmel teszünk eleget, Papp Balázzsal régóta ismerősök vagyunk. A párosítás tényleg formabontónak tűnhet, ha az orgonára elsősorban mint liturgikus hangszerre tekintünk, amelynek egyeduralma a templomok falain belül évszázadok óta töretlen, személy szerint remélem, hogy ez így is marad... Viszont ha arra gondolunk, hogy a középkori processziós énekeket hordozható orgonával, ún. portatívval, organettóval és alkalomadtán dobokkal is kísérhették, máris több évszázados múltra és közös gyökerekre bukkanunk a hangszerek királynője és a népes, egyre változatosabb ritmushangszerek családja között.

Megtudhatnánk valamit a műsorról? Mind az orgonához, mind az ütősökhöz társítjuk az improvizációt. Lesz-e módjuk erre az „örömzenére”, vagy kötött a program?

A műsor összeállításánál figyelembe kellett venni, hogy az orgona pillanatnyi elkészültségi szintjén mi az, ami a klasszikus művekből előadható. Az Ütőegyüttes szólót is játszik majd, ők is irodalmat; vagyis rögtönzésre most nem kerül sor, talán majd a jövőben, mivel ez is nagyon izgalmas kihívás lenne számunkra.

Az OrgonaPont keretén belül több alkalommal is fellépett. Miskolcon egy különleges koncert részese volt. Mesélne erről olvasóinknak?

A miskolci koncert apropója egy érdekes, megmosolyogtató egybeesés, amire a Filharmónia miskolci szervezője hívta fel a figyelmem, mégpedig hogy van egy hegedűművész druszám, akit Soós Gábornak hívnak. Mi ugyan tudtunk egymásról, de személyesen eddig nem találkoztunk. Mivel az idei Orgonapont koncertjei kivétel nélkül egy orgonista és egy szólista produkciójára épülnek, ezért Soós & Soós címmel adtunk orgona és hegedű koncertet a Miskolc-Avasi református templomban augusztus 8-án. Vicces volt olvasni a műsorfüzetben a két azonos nevet, a teltházas hangverseny nagyon jól sikerült, bár azt azért nem mertük bevállalni, hogy a végén ráadásként egymás hangszerét „kicserélve” hegedűs druszám orgonáljon, én pedig hegedüljek...

Berente Erika

Soós Gábor és a Győri Ütőegyüttes koncertjére jegyek a győri Látogatóközpontban (Győr, Baross u. 21.), a www.jegymester.hu oldalon és az előadás előtt a helyszínen (Győr, Szent Imre u. 35.) vásárolhatók. Jegyár 1800,-Ft; diákoknak, nyugdíjasoknak és Filharmónia bérlettel rendelkezőknek 1300,-Ft.