Madách Imre (1823-1864) nemcsak irodalmunkat gazdagította, de szenvedélyes politikusként is szolgálta az országot. Halhatatlan remekművére, Az ember tragédiájának megírására (1861) egész életében készült. A házigazda Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum számára Szabó József evangélikus püspök (1902-1986) ajándékozta Madáchcsal és Az ember tragédiájával kapcsolatos gyűjteményét. A kiváló egyházi személyiség 1948-ban „ismerkedett” meg a Tragédiával, amely olyan nagy hatással volt rá, hogy valósággal elmerült Madách filozofikus gondolatvilágában, majd a mű tudományos igényű elemzésébe fogott. Ezzel párhuzamosan, széleskörű kapcsolatai segítségével, szenvedélyes gyűjtőmunkába kezdett: elsősorban Madách művei, a róla és családjáról szóló dokumentumok (iratok, levelek, cikkek) érdekelték, de gyűjteményében megtalálhatók a Tragédia magyar és idegen nyelvű kiadásai, a színházi előadások műsorfüzetei és plakátjai, hangzó anyagok, illusztrációk, érmek, képzőművészeti alkotások, bélyegek is. Gyűjteménye végül a Xántus János Múzeumba került, ahol haláláig irodalomtörténészként tevékenykedett.

A Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum ma is gyarapodó Madách-gyűjteménye az ország egyik értékes irodalmi anyagát tartalmazza, melynek kapcsán az intézmény méltóképpen szeretett volna megemlékezni Madách Imre halálának 150. évfordulójáról, ezért pályázatot írtak ki Az ember tragédiája című főművének illusztrálására. A pályázaton résztvevők köre két kategóriából tevődött össze: professzionális képzőművészek és a művészeti felsőoktatás hallgatóinak munkáit várta az intézmény a pályázatára. A megadott határidőig 36 alkotó több, mint 120 alkotása érkezett be, majd került a zsűri elé. Az öttagú bírálóbizottság 20 alkotó műveit javasolta kiállításra, majd ezután a díjazott alkotásokról is döntött. A pályázatra beküldött művek közül a díjazottak olyan szerzők munkái közé kerülnek, mint például Kutas István Pátzay Pál szobra, Czinke Ferenc selyemre készült tusrajza, Bodnár Árpád Homo robotja,  Kisfaludy Stróbl Zsigmond és Keviczky Hugó plakettje, Somló Sári büsztje, Borsos Miklós, Renner Kálmán és Csúcs Ferenc plakettjei, Gallyas István olajfestménye, Farkas András falanszter grafikája, Konok Tamás grafikája, Kovács Margit kerámiája, Pápai Miklós kollázsa és Kass János nagy számban  megtalálható, Szabó Józsefnek ajánlott vázlatai, rézmetszetei.

Október 22-én, a Madách 150 pályázati kiállítás megnyitóján először Grászli Bernadett, a múzeum igazgatója mondott köszöntőt, utána pedig Schererné Csécs Teréz könyvtáros, megyei MOKK-koordinátor nyitotta meg a tárlatot. Ezt követően Kácsor Zoltán muzeológus emlékezett meg Madách Imréről roppant érdekes, kevesek által ismert adatokat is közölvén a megjelentekkel. A pályázat díjainak átadásán az összesen hét jutalmazottból négyen voltak jelen: Csörgő Tamás, Molnár Imre, Babucsikné Zeikfalvy Anna és Talpos Erzsébet.

A díjazottak:

I. Művészeti felsőoktatás:
1. Török Abigél – Rend lesz útja ferdeségén
Különdíj: Csörgő Tamás (Kunszentmiklós) – Ádám

II. Professzionális képzőművész:
1. Szabó Réka – Madách Imre: Az ember tragédiája
2. Dr. Szepessy Béla – Mindenkinek a maga keresztje
3. Babucsikné Zeikfalvy Anna (Kiskőrös) – „… egy talpalatnyi föld is elég nekem” (Lucifer)
Különdíj: Molnár Imre (Szabadka) – Az űr
Talpos Erzsébet (Szatmárnémeti) – Az éden elvesztése

Kácsor Zoltán muzeológus Madách Imréről szóló beszéde így hangzott:

„Tisztelt Pályázók és Látogatóink!

A 150 éve elhunyt zseniális költőre, Madách Imrére emlékezünk a mai napon, de engedjék meg, hogy megnyitóbeszédemet ne a gyász, hanem inkább az élet íze jellemezze. Madách Imrét többnyire komor hangulatú, visszafogott személyiségként ismeri a közvélemény, kinek magánélete két nő, Majthényi Anna és Fráter Erzsébet közti vívódásban telt, és akinek legnagyobb műve Az ember tragédiája. Azt azonban már kevesen tudják róla, hogy családfáját egészen az Árpád-korig lehet visszavezetni, Zrínyi Miklós vér szerinti leszármazottja, magánéletében pedig, Palágyi Menyhértet idézve „hölgyalakok egész sorozata: Etelka, Mária, Luiza, Amália, Ida, Erzsike szorítja ki egymást a költő sovár, eszményszomjas szivéből”. Ugyancsak Palágyi Menyhért írja monográfiájában Madáchról a következőket: „Nem is hitte volna az ember, hogy a komoly Madách néha milyen stikliket is megengedett magának. Ugyanis 1864-ben husvétkor Sztregován a családban és a nála akkor összegyült rokonság és más vendégek körében és azon kivül olyan öntözéseket rendezett, a mely ott ritkította párját. Kapujából ő maga nagy kézi vizipuskával öntözte a templomba menő parasztlányokat. - Majd visszaadjuk holnap az öntözést, nem marad Nagyságos Úron egy darabka száraz! kiálták a lányok. - Majd elválik, szólt nekik Madách. Másnap megparancsolta Jancsi huszárjának, hogy huzza föl az ő schlafrokkját (slafrokkját) és komotpapucsát, házisapkáját és odaadta csibukját is és úgy kellett neki az udvaron fel-alá sétálnia. Midőn az öntöző-leányok eljöttek, egyenesen a Madách ruhájába öltözött s a Nagyságos Úrnak hitt Jancsi felé tartottak s őt kegyetlenül megöntözték. Mily nagy volt azonban meglepetésük és botránkozásuk a felsülésen, hogy hiszen az a Jancsi huszár, mert a nagyságos úr az ablakból nézett ki és jót kaczagott a rászedett lányok kudarczán.”

Ha belevetnénk magunkat Madách részletes életrajzába, valószínűleg még sok hasonló „stiklit” találnánk, most azonban, miután mégiscsak egy képzőművészeti kiállítás megnyitóján vagyunk, beszéljünk kicsit a rajzoló és festő Madách Imréről is, akit ugyancsak kevéssé ismerhet a közvélemény. A Madách-család levelezésében megtalálhatók olyan információk, melyek a rajzokat, festményeket készítő Madách Imréről árulkodnak. 1839. június 17-i levelében írja édesanyjának: „ma kezdtem el az olajfestést.” 1839. augusztus 3-án pedig a következőkről értesít Lónyay Menyhértet: „Sztregovát két szempontból festem”. Alig 2 hét múlva, augusztus 7-én „egy foghúzó tanárt” rajzol, mely minden bizonnyal az első karikatúrája volt. Madách Imre legismertebb olajképén, az Ámor címűn pontos dátumot találunk: 1840. január 1. A költő egyetlen publikált rajzát 1841. június 13-án a Regélő mutatja be, ez a Trencsényi fürdők című képe.

Madách Imre 51 rajzát tartja nyilván az Országos Széchenyi Könyvtár, két rajza található a Nógrádi Történeti Múzeum irodalomtörténeti hagyatékában, egyet pedig a Petőfi Irodalmi Múzeumban őriznek. Pályázóinknak köszönöm, és gratulálok a nagyszerű alkotásokhoz, továbbá kívánom, hogy legalább hasonló pályafutást tudjanak magukénak, látogatóinknak pedig, hogy minél izgalmasabb és értékesebb órákat töltsenek el kiállításunkban/”

A Madách 150 kiállítás november 23-ig tekinthető meg, hétfő kivételével minden nap 10 és 18 óra között.

Fotók: Molnár György
a Győri Fotóklub Egyesület tagja

Fotógaléria: Madách 150

52 kép