A hangszerek hangját elektronikus úton állítják elő. A disco, az electro, a funk, a synthpop és az R&B stílus leszármazottja. Tipikus hangszerei a szintetizátor, a dobgép, a sequencer (elektronikus eszköz vagy szoftver, mely sorozatba, szekvenciába rendezi a zenei adatokat, majd utasítja az elektromos hangszereket egy-egy szekvencia lejátszására) és a sampler (elektronikus eszköz, mely képes bármilyen hangot felvenni, majd visszajátszani, illetve az adott hang magasságát is megváltoztatni). A house az egyik legkönnyedebb táncos stílusnak számít (a művek közepes tempójúak), mely némely előadó esetében közel áll a hip-hophoz, vagy napjaink diszkózenéjének az angolszászok által dance-floornak nevezett irányához. A szöveg általában csak néhány lakonikus varázsmondatra szorítkozik, ilyenekre, mint: „que divina”, vagy „don’t give up the fight”, melyek elsősorban a tudatalattit veszik célba, és fogva is tartják a mű időtartama alatt.

Az első, kifejezetten house zenét játszó klub Chicagóban jelent meg Music Box néven. Nagy-Britanniában a műfaj fellendülése 1988 nyarán indult meg, ezt az eseményt azóta a Szerelem Nyarának (Summer Of Love) titulálják. Ez volt az első olyan rendezvény, amelyen e stílusba tartozó zenék szólaltak meg a nagy nyilvánosság előtt. A Chicago Warehouse-ban (egyszerű nevén „house”-ban) egy Frankie Knuckles nevű, legendás hírű lemezlovas egy személyben történelmet teremtett azáltal, hogy korai elektronikus zenéket, new wave muzsikákat, disco-t és soult is a repertoárjában tartott egész éjszaka átívelő szettjeiben. Ekkor jött létre, s innen ered a house zene. Az első ilyen műfajú számnak Knuckles First choice mix-ét tartják. A New York Paradise Garage-ban egy bizonyos Larry Levan, illetve a közönsége szintúgy eklektikus, ám egy fokkal lassabb, nyugodtabb hangzást favorizált. Innen ered a garage house, mely a house végletekig leegyszerűsített, amerikai változata: olyan kész, egymáshoz a megtévesztésig hasonló ritmikai és hangzásbeli alapokat hoz létre, melyekre a DJ-nek kell élőben rákevernie a valódi zenei tartalmat. Az első house világsikerek a két együttes által egy lemezre összeállt MARRS, a Bomb The Bass, az Inner City, a 49Ers, Lil’ Louis, Guru Josh, a Cola Boy, a New Atlantic, Rozalla, a Gat Decor, Félix, a Sunscreem és Jaydee nevéhez fűződnek. És napestig sorolhatnám a befutott előadókat: Atlantic Ocean, Toni Di Bart, Faithless, Brainbug, DJ Red 5, Brooklyn Bounce, Da Hool, Nalin & Kane, SM-Trax, Claudia, Shakedown, Jakatta, Gardeweg, In-tango, Armand Van Helden, Danzel, Junior Jack, Scooter, Royal Gigolos, Spankox, Dave McCullen, Deep Dish, Hi_Tack, David Guetta, Alex Gaudino, Christal Waters, R.I.O., Inna, Avicii, Tiesto…

A house első tömegeket mozgató válfaja az acid house volt, amely Európában először 1988-ban Angliába tört be, és vált a fiatalok kultúráját meghatározó zenévé (pl. The KLF). Ez a fajta zene erősen kiemeli a hangszerszólamok kígyóvonalait, míg a happy house-ra a vidám vokálok és soul & western stílusú „pianók” jellemzők (pl. Vengaboys: Up & Down). A progresszív house, amely főleg az Államok nyugati partjának underground zenészei körében népszerű, a legrafináltabb az alstílusok között: meglepetésekkel és a legváratlanabb képzettársításokkal van tele (pl. Spooky: Schmoo). A hard house zenére az agresszív hangzás jellemző, több eleme a hard trance és a hardcore stílusokból származik, az egyszerű house-hoz képest keményebb és torzított hangzású (pl. DJ James BND). A latino house a latinos zenék és a house keveredéséből alakult ki. Fontos jellemzői a ritmus és a dallam, a hangzás dobokkal és kongákkal van megspékelve; mindemellett zongora, szakszofon, szintetizátor, dobgép és számos latinos hangszer is megjelenhet benne (pl. Mambana). Sokszor használ spanyol nyelvű női vokálokat.

A deep house zene lassabb ütemű és lágyabb hangzású. Mélyrehangolt, összetett akkordokból áll, többször előfordul benne férfi vokál. Kellemes, ellazító, lelki hatású stílus disszonáns dallamokkal (pl. Blue Six). A tribal house lényege a bennszülött ütőhangszerek, dobok és kongák használata, amelyeket eltorzított dob és basszusminták tarkítanak. Általában monoton, ütéseken alapuló ritmusú, erőteljesen minimalista zene (pl. Chus & Ceballos). Az ambient house középtempójú, vonós és vokál hangokkal álomszerűvé tett acides hangzású zene (pl. Aphex Twin). A hip house – mint ahogy a neve is mutatja – house- és hip-hop-elemek összevegyítéséből alakult ki (pl. Jungle Brothers). Ugyanígy az electro house (Benny Benassi: Satisfaction), a disco house (pl. Phats & Small) és a dance house (pl. 49Ers). A French house Thomas Bangalter nevéhez köthető, a stílus jellemzője pedig a reverb (tér) effekt kissé túlzott használata, amitől az egész nóta úgy hangzik, mintha valamilyen mesterségesen előállított, vízzel félig megtöltött teremben szólalna meg (pl. Duft Punk).

A vocal house az eurodance-ből és az europopból alakult ki, mégpedig úgy, hogy jól megtűzdelték szólisztikus vokállal (pl. Kym Mazelle: Young Hearts Run Free). Az anthem house trance-elemekkel operáló, mégis house-os benyomást keltő zene, mely olyan hatást idéz elő, mintha egy stadionban, vagy legalábbis egy angol szuperklubban dübörögnének a hangszórók, és mi ott táncolnánk a több ezer emberrel együtt. Az éljenző tömeg zaja, grandiózus vokál és megkapó melódiák, ez röviden az anthem (pl. Faithless). A brit house a progresszív house továbbfejlesztett változata: még progresszívebb, még szeletelősebb, már-már trance (pl. Trisco). A dark house is a britek szüleménye a 2000-es évek második felében: még sötétebb, tragikusabb, hevesebb, és szeletelés minden mennyiségben. Míg a brit house a trance felé hajlik, addig a dark house inkább a techno felé (pl. Mark Williams). A tech house Amerikában alakult ki a techno és a house fúziójából (pl. Laurent Wolf: Pump It Up).

A microhouse a tech house leágazása a 2000-es években: a minimal techno elemeit kombinálja a house dallamfoszlányaival, kiegészítve különböző kattogó, kerregő, ciccegő hangokkal. A lábdobok, cinek, pergők úgy szólnak, mintha picikék lennének (pl. loSoul feat. Malte: You Know). A gabber house lényege az erőteljes, basszus lábdob hangzása, a kiterjedt frekvenciatartomány nagyon hangos és gyakran torzított hangot eredményez; gyakori eleme a Roland Alpha Juno szintetizátor által keltett, jellegzetes porszívó hang. A zenét káromkodások, ordítások, más zenékből, vagy horrorfilmekből kimásolt beszédfoszlányok színesítik.(pl. Rob Gee & Ralphie Dee: Sex, Drugs & Gabba House). A funky house a talán a legjobb, mindenesetre a legismertebb, legnépszerűbb, igazán jó kedélyű változata a house-nak. A jazzes alapot hozó elektronikus basszus, a Hammond orgona, az elektromos gitár és a dobok fifikás együttjátszása leginkább az afrikai zenei struktúrákat idézik, egy komplex groove-vá (ütemképletté) állnak össze, ami már önmagában elég a táncolhatnékhoz. A dallam általában egyetlen akkord köré épül fel, ez kissé hipnotikussá teszi a zenét (ahogy a house többi alfajában is így működik), s az összhangzat többé már nem ereszti el az agyat és a lábat (pl. George Michael: Too Funky). Az italo house az italo disco és a house keveréke, jellemzője az elektronikus zongora, a lírai akkordok, a felemelő, himnuszszerű dallamok és egy kis indie-dance a háttérben (pl. Black Box).

tmoni

Forrás: wikipédia, regiujzenek.blogspot.com, spanyolnatha.hu

A kép az everystockphoto.com szabad felhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A kép felhasználása a licenszfeltételek alapján forrásmegjelöléshez kötött. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével ezen a linken található.

A cikksorozat korábbi részei:
1. rész: A klasszikus elektronikus zene
2. rész: Az ambient
3. rész: Az acid
4. rész: A synthpop vagy szintipop
5. rész: Az electro