1529

Egy vérből valók vagyunk

A dzsungel könyve soproni olvasatban

Bemutatta A dzsungel könyve című musicalt a Soproni Petőfi Színház. Az előadás premierje június 24-én volt a fertőrákosi barlangszínházban. Dés László - Geszti Péter - Békés Pál darabját Pataki András állította színpadra, a koreográfus Szakál Attila, a jelmeztervező Húros Annamária. Balu szerepében Mikó István látható.

A Soproni Petőfi Színház előadása a jövőbe vetíti ki Maugli világát: hősei a színház fákkal és bozóttal benőtt romjai közt jelennek meg, s a játék ebben a keretben értelmezi újra civilizációnk esélyeit. Mindeközben a produkció megőrzi az ismert és népszerű történet mesejellegét, az állatfigurák jellemét, s egyaránt szeretne szórakoztatni, tanulsággal szolgálni. Az előadásban az egész soproni társulat és a Sopron Balett minden tagja részt vesz. A dalok élőben hangzanak el, zenei alap segítségével, külső, élőben éneklő kórus részvételével.

A musical nyáron még ötször látható a fertőrákosi barlangszínházban, egyszer Pápán, majd ősztől a soproni teátrumban gyermek- és ifjúsági bérletben, illetve bérletszünetes előadásként tekinthető meg.

Tartozni valahová

„A színház mindig itt és most akar szólni, bármilyen műfajról is legyen szó. Ebben az esetben a szórakoztató zenén kívül szerettünk volna olyan gondolatokat is közvetíteni, hogy nem mindegy, milyen lesz a jövőnk. Ez pedig a jelenben dől el. Mit hagyunk az utódainkra? Kipling meséje egy olyan egyetemes emberi történet, amely a valahová való tartozást, illetve nem tartozás kérdéskörét járja körül. A főhős keresi a helyét, s jó lenne, ha mindannyian megtalálnánk a magunkét is a mában” – fogalmazott Pataki András rendező.

Hová tartunk ma?

„A mű alapvető tételmondata a darab vége felé hangzik el: Farkasok közt ember, emberek közt farkas. Ez dióhéjban rávilágít Maugli sorsára. Ő azt hivatott megmutatni, milyen, amikor egy tiszta lelkű ember nem találja a helyét a világban, keresi önmagát, identitását. A felnőtté válása közben találkozik sok rossz energiával, árulással. Megtapasztalja az állatok és emberek világának hasonlóságait, a csillogó felszíntől a mélységig, a gyarlóságig. Ez hatványozottan is utal arra, amit az előadás mondanivalójában képvisel: hova tartunk ma, és ebben az embertelenségben meg lehet-e maradni embernek?” – mondta Papp Attila.

Hallgatni az érzelmekre

„Ez a szerep, az általam játszott figura felnőtteknek és a gyerekeknek is egyaránt azt üzeni, hogy az embernek a belső lelki gazdagsága fontosabb legyen a pénz utáni hajszánál. Tunát Buldeó tíz aranyért vette meg, a tiszta szerelem megélése viszont mégsem a vagyonon alapul a sorsában, Mauglival való találkozásában. Fontos, hogy a mai anyagias világban hallgassunk az érzelmeinkre” – hangsúlyozta Szalai Dóra.

Fegyverrel a kézben

„Buldeó szimbolizálja azokat a ma élő embereket, akik pitiáner alakok, de vezérnek képzelik magukat egy bizonyos közösségen belül. Igazából azonban nevetségesek, hiszen csak fegyverrel a kezükben tudják biztosítani a hatalmukat, s azt, hogy vezetők legyenek. Így aztán valójában senkik maradnak, s nem is illenek bele a társadalomba” – húzta alá Horváth László

Legyen mit ráhagyni az utódokra

„Öreg medve vagyok, híres figurája A dzsungel könyvének. Micimackó után most már Baluként lépdelek az utamon. Ez a szerep régen és most is arról szól: úgy éljünk, hogy mindig legyen mit ráhagyni az utódokra. Minden korszaknak, korosztálynak megvoltak a bölcs öregjei, akik nagy szívvel és lélekkel okították, tanították az utánuk jövő generációt. Végül is ez az élet folytonossága. Amit tudunk, tapasztalunk, azt vigyük és adjuk tovább” – hangsúlyozta Mikó István.

Nem kételkedik a hitében

„Gyerekkoromban A dzsungel könyve volt az első darab, amit a debreceni színházban láttam. Akkor Akelát Krizsik Alfonz alakította – akivel később színpadon találkozhattam – s abból az előadásból nekem az ő figurája tetszett a legjobban. Most meg is tudom fogalmazni, miért. Akela nem kételkedik az ő hitében, erkölcsi és etikai normáiban, elvei vannak, amelyekért kiáll. Fel sem merül benne, hogy ne szegüljön szembe a tigrissel Maugli életéért. Szeretem ezt a szerepet. Sok mindent lehet vele közvetíteni” – húzta alá Ács Tamás.

Vigyázni és elengedni

„Mindig vágytam erre a szerepre, már húsz éve is, ám akkor még Tunát alakíthattam. Most nagyon jó időben, hálás feladatként játszhatom el Bagirát. Ahogy a darabban vigyázott Mauglira, majd elengedi őt a felnőtté válás útjára, hozzá hasonlóan én is abba a szakaszba kerültem, amikor a 14 éves fiamat kell majd rövidesen elengednem az önállóság irányába. Tökéletes az időzítés számomra lélekben, mondanivalóban színpadon és azon túl is” – mesélte Szőcs Erika.

Veszedelmesen gátlástalan

„Sir Kánt az eddig bemutatott előadásokban mindig férfi alakította. Most nőként láthatják a nézők ezt a figurát. Nem törekszem arra, hogy férfi jellemet formáljak meg. A darabban gyakorlatilag egy rockertigris ő, aki veszedelmesen gátlástalan. Ennek a tulajdonságának a megerősítésével szeretném megmutatni a karakterét, viselkedésének mozgatórugóit, jegyeit, s helyét a mai és jövőbeni dzsungelünkben” – fogalmazott Molnár Anikó.

Fondorlatos primadonna

„Erős karakter, szeretek ilyen figurákat játszani. Ká a mi előadásunkban egy primadonna, aki kicsit gonosz, miközben titokzatos, fondorlatos. Nagy kihívás volt számomra, hogy rövid idő alatt megtanuljak légdeszkázni olyan szinten, hogy közben énekeljek, beszéljek, tartsam a koreográfiákat, s viselni is tudjam az ötméteres jelmezemet. A mű tényleg nagyon aktuális. Harcolnak az emberek, önmagukkal, igazukért, életben maradásukért, mindenért, miközben egyre jobban elvadállatiasodunk” – mondta Simon Andrea.

Igazi fekete humor

„Közel áll hozzám ez a szerep. Egy operettben Csíl a táncos komikus figuráját hozná be a darabba, igazi fekete humorba csomagolva, amit én nagyon szeretek. A halálmadár, a keselyű vicces fanyarsága jelenléte az előadásban utalhat a mára is, hiszen léteznek élőlények elhalásán nyerészkedők. Ebben az évadban egy betegség miatt a nagyobb zenés előadásokból kimaradtam, így komoly erőnléti edzés számomra a swinges, rock and rollos nem könnyű koreográfiák teljesítése” – fogalmazta meg gondolatait Savanyu Gergely.

Állatszerű mozgások, emberi jellemek

„A kettősséget próbáltam a koreográfiákkal ábrázolni. Az állatszerű mozgásokat, az emberi jellemek, gesztusok, társadalmi csoportok, jelenségek párhuzamba állításával, kombinációival. Ezért váltak például a majmok urbanista street funkys őrültekké, a farkasok pedig inkább rockerek. Az állatfiguráknál megőriztük a rájuk jellemző viselkedési jegyeket, de nem akartam minden koreográfiát erre ráhúzni, csak amennyit a rendezői koncepció és a helyzetek engedtek” – hangsúlyozta Szakál Attila koreográfus.

Varga Róbert
Fotók: Torma Sándor
Soproni Petőfi Színház

2016.06.27