A június 16. és 19. között megrendezett fesztivál Hoppál Péter kultúráért felelős államtitkár védnöksége mellett zajlott. A 16. Pécsi Országos Színházi Találkozó (POSZT) komlói kísérőrendezvényére száz produkcióból választották ki a versenyprogramba meghívott 13 előadást, közülük 12 csoport (magyarokon túl Szlovéniából és Romániából is) vett részt a találkozón. A RÉV Színház mögött másodikként a pécsi Janus Egyetemi Színház (JESZ) Shakespeare: Hamlet című előadása, harmadikként pedig a körmendi Kastélyszínház Társulat Csehov: Komédiák című produkciója végzett. Díjakat kapott továbbá legjobb rendezőként Tóth András Ernő (Janus Egyetemi Színház), legjobb férfi szereplőként Szép Dániel (Kastélyszínház Társulat), legjobb női főszereplőként Vlasits Barbara (Pécsi Nemzeti Színház), legjobb mellékszereplőként pedig Kecskés Zoltán (Móka Színjátszó Csoport).

A RÉV Színházi és Nevelési Társulat egyre nagyobb szeletet hasít ki magának az alternatív (mint újszerű, félprofi, „önkéntes”) színjátszás és nevelés műfajából Győrben és immár Győr határain kívül is. Az Import Impro Egyesület égisze alá betagozódott társulat a Rómer Házban és a Generációk Házában talált biztos otthonra, és mind szilárdabban bontogatja szárnyait nem is kizárólagosan csak a színjátszás terepén, hiszen a nevükben jelzett szándék szerint a puszta „szórakoztatás” mellett oktatási-nevelési tevékenységet is folytatnak: Mezsgye címmel 4-6. osztályos tanulók részére „méreteztek” rendkívül sikeres és eredményes interaktív előadást. Képzett színész-drámatanár és rendező tagjaikkal (Balla Richárd, Bálint Betty, Korányi Bálint, Nagy Zsolt, Szántó Dániel) klasszikusoktól vett „átiratokat” állítanak színpadra: Molnár Ferenc Liliomja (diákokkal kiegészülve), a Hamlet nyomán írt Tom Stoppard dráma, a Rosencrantz és Guildenstern halott alapján megvalósított Zakkant, vagy a KASZT-ra kiválasztott és fődíjat nyert Kiss Csaba férfimese, a nyolc Csehov novella részleteire és motívumaira épített De mi lett a nővel? darab Irina című „parafrázisa”.

Balla Richárdot, a társulat vezetőjét többek között a KASZT-on elért sikerről, a RÉV Színház koncepcionális terveiről és a fesztiválon felvonult „mezőnyről” kérdeztük.

Egyre inkább „fesztiváljáró” társulat lesztek, amúgy is a hosszú távú koncepciótok része a minél távolabbi „oroszlánköröm-mutogatás”, vagy egyértelműen a szakmai elismerés és elismertség újabb lépcsőfokait jelentik ezek a bemutatkozási lehetőségek?

Az elmúlt évek alatt kialakult stratégiánk lett, hogy a színházi nevelési előadások mellett létrehozunk olyan színházi produkciókat, amiket egyrészt repertoárban játszhatunk, másrészt, könnyen utaztathatósága miatt, fesztivál bemutatkozásokra is alkalmasak lehetnek. Természetesen szakmailag is sokat jelentenek ezek a fesztiválok és elismerések, bízunk abban, hogy a sok belefektetett munka és energia visszaforog, és láthatóan, érezhetően lépkedünk felfelé a szakmai ranglétrán; de ahogy mondani szokás, a határ a csillagos ég.

Még csak második alkalommal került megrendezésre a Komlói Amatőr Színházi Találkozó, mégis összesen 2300 néző látta az előadásokat, ráadásul a Kossuth-díjas Kubik Anna vezette zsűri előtt léphettetek színpadra. Mekkora rang volt nektek szerepelni ezen a fesztiválon?

Tavaly a RÉV SzNT-vel nem, de egy másik győri, azóta sajnos már megszűnt alkalmi társulattal, a 4BT-vel jelen voltunk a KASZT-on. Már akkor látni lehetett, hogy ez a fesztivál egy fontos esemény mind az amatőr, öntevékeny szférának, mind pedig a komlói közönségnek. Idén ez még inkább erősödni látszik, ahogy a számok is mutatják, fontos lett az a kezdeményezés, amely dr. Hoppál Péter kultúráért felelős államtitkár fővédnöksége és Pataki András, a Soproni Petőfi Színház igazgatójának fesztiváligazgatóságával zajlott. A zsűri pedig rangos szakemberekből állt, Kubik Anna Kossuth-díjas művésznő mellett Németh Ákos drámaíró, Regős János, a Magyar Szín-Játékos Szövetség elnöke, valamint Pataki András foglalt helyet. Az amatőr társulatoknak fontosak ezek a szakmai együttlétek, így természetesen nekünk is sokat jelent, hogy ott lehetünk ezeken a fórumokon, főleg, hogy nemcsak a mi oldalunkról, de a másik féltől is érkezik impulzus, megkeresés, kapcsolatfelvétel.

Milyennek éreztétek a „mezőnyt” szakmailag, és mi a benyomásotok saját magatokról, a ti szereplésetekről?

Ügyes-bajos dolgaink miatt sajnos csak másfél napig tudtunk ott lenni Komlón, így mindössze két előadást láttunk, de azok között volt a JESZ Hamlet c. előadása, amely egy jól átgondolt, erős koncepcióval, bár hullámzó színészi energiákkal rendelkező produkció, de azt gondolom, nem véletlenül kapták a díjakat (második hely, legjobb rendezés, legjobb női főszereplő). Nem futnék bele a magunk értékelésébe, de ami a legfontosabb: a közönség szerette a látottakat, érezhetően a zsűrinek sem volt baja vele… de azért van hova fejlődni, és idő is lesz rá, hiszen ez még csak a 6. előadásunk volt az Irinából, minimum 30 a cél.

Az első három díjon Csehov (illetve Csehov alapú) és Shakespeare-mű osztozott. A klasszikus kontra realista meccsen mi dönthetett az utóbbi javára?

Úgy látszik, ez egy ilyen év volt, Csehov művei nagyobb súllyal estek a latba a KASZT-on, de szinte biztos vagyok abban, hogy évről évre máshova, máshogy billen a mérleg nyelve. Azt azért érdemes tudni az Irinával kapcsolatban, hogy bár Csehov novellákból épül, Kiss Csaba De mi lett a nővel? című drámájából indultunk ki, amelynek ráadásul Győrben volt a premierje, 1997-ben a Győri Nemzeti Színházban.

„A hivatásos és az úgynevezett műkedvelő mozgalom között egy út lehet az irányadó, és ez a minőség” – mondta dr. Hoppál Péter. Ti milyennek látjátok a mezsgyét a két dimenzió között?

A mi esetünkben reméljük, hogy ez a mezsgye egyre vékonyabb, hiszen már több oldalunkat megmutattuk, és azt is, hogy a színházi nevelés mellett a színházi arcunk is szerethető és minőségi. Nehéz lépni egy nagyot, hogy a másik dimenzióban találjuk magunkat, de „pipi lépésben” haladunk, lehetőségeinkhez, energiánkhoz képest megyünk az általunk kijelölt és eltervezett úton a célunk felé.

Hová kerül a RÉV pedigréjében ez a díj? Mi lehet a következő állomás társulatotok haladási irányában?

Bízunk abban, hogy a díjjal járó lehetőségek – a soproni és a budapesti vendégjátékok – mellett újabb és újabb lehetőségek találják meg majd az előadást és a társulatot. Győrben és a lehető legtöbb városban szeretnénk megfordulni a produkcióval, minél többekhez igyekszünk eljutni. Társulatunk következő állomása egyébként a Kívül-belül c. színházi nevelési előadás bemutatója, szeptemberben, melyet a budapesti Mentőcsónak Egység társvezetője, Pass Andrea ír és rendez.

Szilvási Krisztián
Fotók: Mezősi Kristóf