Egyfelől 5 éves volt mindössze, másfelől a német-római uralkodó III. Frigyes tartotta magánál, s nem volt hajlandó lemondani sem az értékes rokonról/túszról, sem pedig a nála lévő Szent Koronáról. Pedig a vereség után a korábban némiképpen konszolidált ország ismét a belharcok jeleit mutatta, s kellett volna valaki, aki a még mindig erős királyság erejét összefogva megvédi azt mind a török, mind III. Frigyes ellen. A legkézenfekvőbb személy Hunyadi János vajda volt, csakhogy a csata után II. Vlad (Dracul) havasalföldi vajda fogságába esett.

Mikor a magyar katonai fenyegetés hatására Hunyadi végül kiszabadult, még mindig nem volt biztos Ulászló sorsa sem. A helyzetet ideiglenesen rendezendő, a pesti országgyűlésen 1445. május 7-én úgy döntenek, hogy amennyiben május 30-ig nem tér haza Ulászló, akkor V. Lászlót tekintik királynak, s az ország vezetését hét választott főkapitányra bízzák. 1446-ra az is láthatóvá vált, hogy a fiatal László királyt nem képesek egyelőre Magyarországra hozni, s helyette kell valaki az ország élére. A korábbi gyakorlattól eltérően nem a nádorra várt ez a feladat, s nem is régenst neveztek ki, hanem egy új tisztséget alkottak meg, amely aztán a magyar történelemben vészhelyzetek esetén újra és újra előkerül, a gubernátorságot, vagyis a kormányzói tisztséget.

A poszt egyértelműen Hunyadi Jánosra lett kitalálva, akit ekkorra hatalmasra duzzadt vagyona, kétségtelen tehetsége és katonai géniusza kiemelt a magyar arisztokraták közül. Az 1446. június 5-i kormányzóvá választás Hunyadit ugyan nem tette teljhatalmú vezetővé – országtanács felügyelete mellett gyakorolta a hatalmát –, ám mégis egy gyengített királyi posztnak lehet tekinteni, annak szakralitása nélkül. Hunyadi hatalmának támasza a köznemesség volt, bár a XX. század osztályharci ideológiáját nem célszerű visszavetíteni a középkorba, hiszen gazdag földesurak, egyháziak is támogatták politikáját. A kezdetben gyenge kormányzói széket 7 éves ténykedése alatt megerősítette, egyre több királyi jogkört szerzett meg, amelyekre nagy szüksége is volt, hiszen csak így indíthatott olyan nagy támadó hadjáratot a török ellen, mint az 1448-as rigómezei hadművelet.

Hunyadit ellenfelei gyakran vádolták meg azzal, hogy a királyi címre pályázik, de nincs bizonyíték rá, hogy ilyen szándék komolyan megfordult volna a kormányzó fejében. Feladata elsősorban végig katonai volt, szinte minden évben kellett hadat vezetnie, hol a német-római császár, hol a felvidékre magukat 1440-ben befészkelt husziták, hol a török ellen. Korlátozott lehetőségei (csak limitált nagyságú birtokot adományozhatott) ellenére e hét év alatt tovább erősödött a magyar rendi állam építménye, és pénzügyileg is sikerült stabilizálni az ország helyzetét.

Túlhatalma az 1450-es évek elején aztán összefogásra késztette ellenfeleit (Cillei-Újlaki-Garai liga), s végül az 1452-ben hazatért király segítségével sikerült is posztja feladására késztetni 1453-ban. Hunyadit a főkapitányi és besztercei grófi címmel, valamint birtokokkal kárpótolta az ifjú V. László. Hunyadi János katonai tehetségét ugyanis nem lehetett pótolni, így a déli végek védelme továbbra is a feladata maradt, melyet meg is hálált az országnak 1456-ban Nándorfehérvárnál.

Horváth Gábor

Felhasznált irodalom:
http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1446_junius_5_hunyadi_janost_kormanyzonak_valasztjak/

A kép a Wikimedia Commons szabad felhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével itt érhető el.