1722

Az írók otthon érzik magukat Győrben

Közeledik a Könyvszalon!

2014. november 7. és 9. között ismét a könyveké lesz a főszerep a Győri Nemzeti Színházban. A XIV. Győri Könyvszalon idén is gazdag kínálattal, előadóestekkel, koncertekkel, vetélkedővel, könyvbemutatókkal és gyermekprogramokkal várja az érdeklődőket. Ennek kapcsán villáminterjút készítettünk Rakovszky Zsuzsával, Egressy Zoltánnal és Háy Jánossal, akik a rendezvény vendégei lesznek, már nem első alkalommal.


- Már többször vendégként üdvözölhettük a Győri Könyvszalonon. Milyen érzésekkel, gondolatokkal jön Győrbe?

Rakovszky Zsuzsa:
- Mivel Sopronban lakom, Győrben is félig-meddig otthon érzem magam (ha Pestről utazom hazafelé, Győrnél kezdem érezni, hogy tulajdonképpen már megérkeztem). Ezért mindig szívesen jövök, egy kicsit olyan, mintha az ember a szomszédban lakó barátaihoz menne látogatóba.

Egressy Zoltán:
- Szeretem a várost, ráadásul félig-meddig hazajövök, hiszen a színház dramaturgjaként dolgozom. Most azonban a regényem kapcsán leszek itt, ez tehát külön ügy. Mindig jó személyesen találkozni a nézőkkel, illetve az olvasókkal. Egy héttel a Könyvszalon után lesz itt bemutatója a Június című darabomnak, tehát valahol mégiscsak összefügg minden mindennel...

Háy János:
- Szeretek Győrbe menni, mert jó sétálni az utcákon, meg lemenni a Dunához. Amikor az ember többször megfordul valahol, s én Győrben, mint a Gézagyerek szerzője is előfordultam párszor, szóval kialakul valami otthonosság. Azt hiszem, ha bajba kerülnék, mondjuk nem lenne hol aludnom, vagy mit ennem, lenne olyan győri, aki befogadna.

 
- Mit emelne ki az új könyve kapcsán, mivel invitálná a Könyvszalon közönségét?

Rakovszky Zsuzsa:
- Talán azzal, hogy bár a 20. század első negyedében játszódik, mai problémáinkat, megosztottságainkat igyekszik megkeresni.

Egressy Zoltán:
- Ha valamit kiemelnék, akkor az a nyelve, a hangja, a zenéje, ezt élveztem ugyanis leginkább írás közben. Hat ember bonyolult kapcsolatrendszeréről szól a Százezer eperfa, szerelmesregény, egyben katasztrófatörténet is: teljes szélcsend áll be Magyarországon, aztán a Kárpát-medencében. Életveszély, pánik, világszenzáció – ez a közeg, ebben bolyonganak a szereplők.

Háy János:
- A múltkor egy fiatal férfi jött oda hozzám, s azt mondta, megváltozott a szüleihez és a gyerekkorához való viszonya, mióta elolvasta a Napra jutnit. Ennél többet, jobbat, azt hiszem, nem is lehet mondani róla. Legalábbis én akkor úgy éreztem, lovaggá ütöttek.


- Ön szerint mi a legfontosabb jellemzője egy jó írónak?

Rakovszky Zsuzsa:
- Azt hiszem, jó prózát nem lehet írni élet- és emberismeret nélkül (ezért is szokták később kezdeni, mint a versírást). Nem gondolnám, hogy lenne egyetlen legfontosabb jellemzője a jó írásnak, ami viszont biztosan elveszi a kedvem a legjobb könyvtől is, ha úgy érzem, hogy az írója nem az igazat próbálja legjobb tudása szerint elmondani, hanem valamilyen módon befolyásolni, manipulálni próbál. Persze puszta igazságszeretetből még nem lehet jó könyvet írni.

Egressy Zoltán:
- Fontos, hogy ne csak mondanivalója legyen – bár nem szeretem különösebben ezt a szót –, hanem világa, felismerhető stílusa is. És hogy ne vegye túl komolyan magát. Amit csinál, azt persze igen.

Háy János:
- Hogy jó könyveket ír.


Találkozási lehetőségek a három íróval a XIV. Győri Könyvszalonon:

2014. november 7. péntek, 15.00 Pódiumszínpad
Háy János: Napra jutni (Európa Könyvkiadó, 2014)
Beszélgetőtárs: Varju Nándor

A Napra jutni szélvészgyorsan megszeretteti magát olvasójával. A rövid fejezetek egy kimeríthetetlennek tűnő készlet, miközben az apró mozzanatokra koncentrálnak, nagy utakat járnak végig. Az iskolai élmények, a beilleszkedés, a családi hétköznapok, a rokonlátogatások, az utazás, a szerelem – ismert epizódok bukkannak föl, és kiszámíthatatlan csavarmozgás kavarja fel körülöttük a vizet. Miközben vissza-visszaköszönnek a szerző élettörténetéből és munkásságából felcsipegethető morzsák, ezeket is elsodorja a lendület. Kár, hogy ennek a regénynek is vége szakad egyszer.


2014. november 8. szombat, 16.00 Pódiumszínpad
Rakovszky Zsuzsa: Szilánkok (Magvető, 2014)
„Szilánkok egy ház romjai alól, / amely leégett az idő tüzében.”
Beszélgetőtárs: Ujlaki Csilla

Egy képzeletbeli kisváros, Sók az ország nyugati szegletében egy nagyon is valóságos történelmi időszakban, a 20. század első negyedében. Ebben a tempót és formát váltó korban játszódik több emlék- és idegszálon a Szilánkok. Árva vagy félárva hősei saját mostoha sorsukat megértve próbálnak új életet kezdeni, de eközben a számukra sok esetben ismeretlen és titkokkal teli múlt folyamatosan meghatározza és behatárolja őket. A Szilánkok lenyűgöző és szívbemarkoló regény az apakeresés kudarcairól, a békeidők zavarairól és az első világháború által felrobbantott tegnap-világ rejtélyes titkairól.


2014. november 9. vasárnap, 16.00  Kisfaludy terem
Egressy Zoltán: Százezer eperfa
Beszélgetőtárs: Pottyondy Nóra

Hat ember élete gabalyodik össze a tomboló viharban egy margitszigeti eperfa alatt. Hat magányos emberé, akiknek történetük van, és dolguk egymással – bár kérdés, hogy kinek, kivel, micsoda. Mintha csak azért sodorta volna őket egymás útjába a szél meg a véletlen, hogy mindezt kiderítsék. A minden oldalról heves és felkavaró, kiderítő manőverek háttere a jelen különös időjárási anomáliától sújtott Magyarországa, és ahogy haladunk előre a történetben, ahogy a vihart felváltó szélcsend rátelepszik nemcsak a tüdőkre, de a szívekre is, a háttér lassan előtérbe nyomul, hogy átvegye az irányítást az egyéni sorsok felett. A Portugál világsikerű szerzőjének második regénye utópia a jelenből, minden aktualitáson túlmutató, igazi téttel.

Szabados Éva

2014.10.24
14