Milyen zenéken szocializálódtál? A zenét – úgy általában – széles spektrumában hallgatod, sokféle stílus rajongója vagy, vagy csak a szakmádba vágó zenéket hallgatod és gyűjtöd?

Megvannak a kötelező dolgok, és amennyire időm engedi, a mai napig mindenre próbálok odafigyelni, és mindenbe belekóstolni egy kicsit. 11-12 éves koromtól kezdve rockzenén szocializálódtam. Volt minden: Nirvana, The Doors, Pearl Jam, Metallica, Guns & Roses vagy épp Duran Duran, ha olyan kedvem volt. A 90-es években engem is elkapott az akkori elektronikus popzene, aztán mentem tovább, és lépésről lépésre egyre mélyebben ástam bele magam az ipari technótól a progresszív hangzásokon át egészen a mai finomabb dolgokig. Én azt hiszem, a „DJ-lét” egyfajta alapkövetelménye, hogy annyira legyél naprakész mindennel, amennyire csak lehet, viszont manapság egyre kevesebb időm van beleülni a dolgokba, és elővenni pár régi klasszikust, vagy valami teljesen új dolog után kutakodni. Egyelőre az elektronikus zene dominál nálam.

Nyilvánvalóan egy műfajilag színes és kalandokban gazdag út vezetett ahhoz, aki most vagy. Ma már kiadót vezetsz, DJ-zel számos saját rendezvénysorozatodon rezidensként, és számos hazai, illetve nemzetközi eseményen találkozunk a neveddel, emellett booking ügynökként / promoterként dolgozol, és a produceri munkák sem maradnak ki az életedből. Miképp látod a karriered állomásait?

Rengeteg embernek köszönhetem, hogy ma itt tartok. Sok olyan pillanat van, amire ma érzelgős nosztalgiával gondolok vissza. A tinédzserként kezdődő házibuliktól az első felügyelettel látogatott Hyperspace, aztán a kecskeméti Robinson, a Balkan Beat Brothers és persze a nagy mérföldkő, Kecel. Mivel minden bulin ott voltam, és az épp aktuális DJ-t figyeltem, így egyre több ismeretséggel lettem gazdagabb, és ezek azok a kapcsolatok, amiknek később a karrierem köszönhettem. Nyílt titok, hogy két legnagyobb mentorom Pöli és Surprise voltak. Azután egy nagy választóval és hosszú évekkel később jött Románia és MIDI Club. Tele új inspirációkkal és új felfedezésre váró hangzásokkal. Megszületett az All Inn Records, és akkoriban már tényleg készpénznek lehetett venni, hogy én már egész életemben ezzel fogok foglalkozni. Aztán persze itt van Budapest, ahol mindig, minden nap kezdődik valami új.

A zenei törikönyvből felpillantva a múltadon kívül kik és milyen dolgok vannak rád hatással, mik inspirálnak a leginkább manapság?

Ez egy viszonylag gyorsan változó dolog az esetemben. Amilyen gyors a világ, és amilyen összetett a szakma, szinten minden percben új behatások érnek. Szerintem nem szabad leragadni, vagy görcsösen ragaszkodni egy-egy hangzáshoz vagy előadóhoz. Mindig vannak aktuális úttörők és hangzásújítók minden területen, legfőképp rájuk nézek fel, de nem emelnék ki közülük senkit. Elég nyitottan állok ezekhez a dolgokhoz. Új ötletekre és megoldásokra mindig vevő vagyok, de sosem hagyom igazán, hogy más véleménye befolyásoljon. Elég makacs vagyok ilyen téren, szeretek a saját meggyőződésemre támaszkodni.

Miután bevetted a budapesti klubokat, sokat játszottál Romániában, ráadásul a kiváló MIDI Club egyik rezidense voltál. Sokak szerint sokkal prosperálóbb, pezsgőbb szcéna, mint más kelet-európai színtér. Mi erről a személyes véleményed, milyen tapasztalatokra tettél szert ez ügyben?

Nagyon sokat kaptam Romániától és az ott élő emberektől. Nagyon nagy hatással voltak a zenémre, amit játszom. Kint valóban máshogy szórakoznak az emberek, sokkal jobban elengedik magukat és nyitottabbak. Ami furcsa, hiszen náluk nagyon fiatal a klubkultúra, talán ezért is tud sokkal jobban működni egy-egy kezdeményezés. A hangulat össze se hasonlítható egy kinti és egy itthoni buli között, persze köszönhető ez javarészt az ottani DJ-knek, akik nagyon jól nevelik a közönséget. Nincs felpörgés és durva veretés, hanem csak szinte tudatos építkezés és állandó szinten tartás. Így a közönség is sokkal lassabban fárad, és a hangulat a legnagyobb partikon is nagyon családias tud lenni. Szakmai szempontból pedig egész egyszerűen; nem abból áll a dolog, hogy van másfél órád a nagy külföldi előtt, vagy éppen azután kapsz egy teljesen szétvert és érdektelen közönséget, és kezdj velük, amit akarsz, csak szóljon valami zárásig. Ott más a szitu, és a közönséget nem az országkódok érdeklik leginkább, hanem a részvétel, maga a party-feeling és a zene. Kezdetek óta résztvevője voltam például a ma már híres Sunwaves fesztiválnak, ahol az emberek tényleg zenét hallgatni jönnek a világ minden pontjáról, nagyon sok élménnyel gazdagodtam ott az évek során. 2013-ban, amikor hazajöttem, megláttam a neten egy videót, ami hétfőn délután készült, és konkrétan potyogtak a könnyeim, ahogy azt a zenét meghallottam, mert visszahozta azt az élményt, amit ott, akkor átéltem a napsütésben a tengerparton.

Külföldön máshol is többször játszottál már elég jó klubokban. Milyenek a tapasztalataid?

Moszkva az egyik legnagyobb kedvenc. Páratlan a nyitottságuk, és a promóterek jóval előrébb járnak fejben, és az egész kultúra nagyon különbözik attól, amihez itt Közép-Európában mi hozzászoktunk. Aztán ott van Kijev és Odessza az ukránoknál, ahol szintén megindult egy komoly pezsgés az elmúlt években. A kiadónk saját sorozatainak, az All Inn Showcase-nek köszönhetően pedig Európa szinte majdnem minden országában volt egy-egy megmozdulás Ibizától Olaszországon át egészen Berlinig. A legendás Club Der Visionaere és a Chalet állandó találkozási pontok a német fővárosban, de volt szerencsém Sven Vath egykori klubjában, a Cocoon-ban és a híres-neves Tresorban is fellépni. De minden egyes buli, a legkisebbtől a legnagyobbig mindig tartogat valami meglepetést, mindegyik valamiért különleges, és teljesen mindegy, hogy a világ melyik pontján van.

Az All Inn kiadó vezéreként mesélj arról, miket prezentáltatok eddig, mi az, amire a leginkább büszke vagy?

Mindenre nagyon büszke vagyok, ami az All Inn-el kapcsolatos. Például arra, hogy anno mertem belevágni, és egy nagyon hosszú és kanyargós út vezetett idáig, de – azt hiszem, lehetek kicsit szerénytelen – ma az All Inn egy top kiadónak számít a szakmában, rengeteg megjelenéssel és komoly referenciával. Nagyon hosszú idő volt, mire minden csínját-bínját kitanultuk annak, hogyan áll fel, és marad talpon egy label. Mindent a saját kárunkon tanultunk meg, de minden sikernek őszintén örülhetünk a mai napig. Emellett azt sem utolsó dolog, hogy a néhai Intergroove disztribúciós összeomlásának köszönhetően minden tőkénket elbuktuk, és szinte a semmiből kellett újra talpra állítani a kiadót. Mára szerencsére ebből is sikeresen felálltunk, pedig volt néhány pillanat, amikor azt éreztük, hogy nincs tovább. 2009 óta több, mint 60 kiadványt jelentettünk meg, és az All Inn mellett még két sublabel-t (All Inn Black / Nilla alkiadók) tolunk. Azt hiszem, ez nemcsak magyar viszonylatban nagy szám, de manapság világszinten is nagyon kevés kiadó jut el idáig ebben a műfajban.

Milyen kiadványokkal készültök 2016-ban?

A régóta várt új Afriqua lemez második része, a Nilla-n februárban került a boltokba. A 2014-es Verrina & Ventura album remixelt verzióinak második részét (Losoul, Afriqua, Dana Ruh) pedig nemrég küldtük el nyomásra, ami az All Inn Black címkén jelenik majd meg. Emellett a második saját lemezem is műsorra van tűzve, aminek megjelenési dátumáról még nem tudok biztosat mondani, de ebben az évben még nagyon szeretném kihozni.

Visszatérve a hazai vizekre; promoterként / rendezvényszervezőként egyszerre vagy jelen a főváros két legnagyobb underground bázisán: a Corvinon a MOVE-val és a LARM-ban az All Inn Showcase-ekkel. Hogy kezeled ezt a kettősséget?

Ha erre irányul a kérdés, akkor a válasz az, hogy igyekszem nem részrehajló lenni. Túl sok mindennel foglalkozom ahhoz, hogy egy táborban sátorozzak le, emellett igyekszem független is maradni, mindezt úgy, hogy a munkámat mindkét helyen igyekszem a legjobban végezni, és megfelelni mindkét klub elvárásainak. Én azt gondolom, hogy ez a Corvin újranyitása óta nagyon jól működik, hiszen nem konkurenciája egyik hely a másiknak, és mindkét helyen más formában vagyok jelen. A LARM és az All Inn Showcase sokkal közelebb áll a kiadós dolgokhoz, míg a Corvin esetében pont azt a tapasztalatot és kapcsolatrendszert kamatoztatom, amit az elmúlt években sikerült megszerezni, és esetleg az a LARM-ba már nem fér be, vagy épp fordítva.

A Corvintető immáron új formájában, Corvinként, stílusában és megjelenésében egyre inkább az elektronika felé fordult, és promóterként nagy szereped van ebben. Mi volt a cél az átalakítással és fazonigazítással, milyen sorozatok vannak és lesznek nálatok, kikről lehet beszámolni, mint fellépni érkező „nagyvadakról”?

A cél az volt, hogy egy technikailag kifogástalanul felszerelt klubot tudjunk egy globális szinten is előremutató és piacképes programhoz hozzárendelni. A visszajelzések alapján úgy gondoljuk, hogy ez már részben sikerült. De hónapról hónapra újabb ötletek jönnek, és az átalakulás folyamatos technikai és program téren egyaránt. A Corvin főprofilját az underground house/techno események és élőzenei koncertek képzik. Csak hogy néhány nagyobb nevet említsek elöljáróban, a tavaszi/nyári szezonban érkezik hozzánk Guy Gerber, Nastia, Recondite, Margaret Dygas, Barac, Ryan Elliott és még sokan mások, úgyhogy abszolút izgalmas időszaknak nézünk elébe. Emellett hamarosan nyílik az új tetőterasz is a Corvinon, úgyhogy a nyári szezonban szintén izgalmas programokkal várunk majd mindenkit. Így a terasz még inkább epicentruma lehet a nyári estéknek, mint eddig valaha.

A szerdai MOVE partisorozat a Corvinon elsősorban a te nevedhez fűződik. Mi az az attitűd, amit emblematikusan képviseltek, és mi az, amiben markánsan mást gondoltok a „táncoltatásról”, mint a gombamódra szaporodó uptodate sorozatok és brandek? Van-e kooperáció másokkal, vagy ez egy verseny, ami nem tűri az összefogást?

Épp ellenkezőleg. A MOVE az egyik legrégebben működő (heti) underground sorozat az éjszakában, és az, hogy mennyi helyen megfordultunk, és milyen evolúción ment keresztül ez a sorozat, jól mutatja, hogy bőven volt, és mindig is lesz nyitottság és összefogás a projekt mögött. Az Akváriumos rezidenciát követő néhány hónapos szünet után – amit persze ezúton is nagyon köszönünk nekik – egyenes út vezetett az akkoriban megújulni készülő Corvinhoz. Továbbra is tartani akartuk a szerdákat, hiszen ez az, ami miatt a MOVE más tud lenni, és ki tud tűnni. Friss és igényes lemezezés a hétvégi brutális csapatás nélkül, családias hangulatban, nagyon jó brigáddal. Hétről hétre Beta, Andris (Andras Toth) és én vagyunk rotációban, de becsatlakozik hozzánk mindig havi alkalommal egy magyar vendég, illetve kéthavonta egy-egy MOVE Special is becsúszik külföldi nevekkel. Itt nem az a cél, hogy hétköznap lebontsuk a Corvin falait, de nem is a fetrengős chillezésről van szó. Ez az este, ahol előkerülnek a máshol nem játszott lemezek, és az első test-pressingek egy-egy friss megjelenésből. Mivel két DJ-re van kihegyezve minden este, így bőven van idő hosszú és érdekes szetteket játszani, és kiteljesedni zeneileg, ami a közönség számára is egy komoly extra. Talán az egyik legjobb alternatíva az unalmas hétköznapokra. Csak feljössz, és jól érzed magad, táncikálunk egy kicsit, de számtalanszor fordult már elő, hogy a legsnasszabbnak ígérkező este éppen reggelig tartó óriási buliba fulladt. Az állandó magon kívül sok az új arc, a beeső és az érdeklődő, aki azon veszi észre magát, hogy ott ragadt, és a következő héten már ismerős arcként tér be hozzánk.

Mindezek mellett még jut időd és energiád a nagyszabású EXTEND eseményekre is, ami ugyan egy koprodukciós téma, azonban mondhatjuk, hogy te vagy ez egyik főkolompos. Közel két éve indultatok, hol tart most a sztori, mire lehet még számítani?

Az EXTEND-el megpróbáltunk valami teljesen újat behozni a hazai partikultúrába. Hosszú, 48+ órás partik, de a szokásos rave-szerű őrület nélkül. Középtempós techno és house témák, homogén közönséggel, nagyobb külföldi nevekkel és szinte az összes műfajon belül ténykedő hazai DJ-vel és producerrel. Mi is meglepődtünk azon, hogy bizony erre van igény, és a dolog jól működik. Az R33-ból indultunk, most már értelemszerűen a Corvin a bázis, hiszen ott technikailag már minden adott. Azonban az utóbbi időben annyit változott a sztori, hogy lejjebb adtunk egy kicsit a játékidőből, és inkább az exkluzivitásra fókuszálunk 3 havonta egy-egy buli alkalmával. 2015 szeptemberében tINI-t láttuk vendégül egy extra 4 órás szettel, idén márciusban pedig az izraeli Mayaan Nidam volt velünk. Június 11-e a következő EXTEND, ami komoly mérföldkő lesz, mert a Perlon egyik ultráját hívtuk meg, aki nem más, mint Margaret Dygas. Remélhetőleg erre a mondatra most sokan felkapták a fejüket. Emellett indul az All Inn & Akkult presents Extend tour. Már megvannak a dátumaink a londoni Fabric-be, a Pacha-ba Barcelonában, és a brüsszeli Fuse-ba is. Ezekre nagyon büszkék vagyunk, tekintve, hogy a hazai színtérről magyar fellépők is ritkán jutnak olyan lehetőséghez, hogy a fenn említett klubok bármelyikében szerepelhessenek, pláne ha saját brandről van szó. Szóval elég szép dolgokat ígér a jövő, biztos vagyok benne, hogy ott is új élményekkel gazdagodunk majd.

Mit kell tudnunk a Lángolónak készített speciális mixedről?

Először is, nagyon ritkán veszek fel stúdió mixeket. DJ vagyok, így ahhoz szoktam hozzá, hogy nem a falnak játszom, és minden mix a klub aktuális hangulatán és a közönség reakcióján vagy összetételén alapul. Most más volt a szitu, de megragadva a lehetőséget igyekeztem valami különlegessel előrukkolni, ami abban áll, hogy csak All Inn Records kiadványok és az általam készített vagy készülőben lévő darabok kaptak helyet ezen a felvételen. Szerettem volna, ha eljut az emberekhez zene formájában is, az amiről itt beszélgettünk, és egy átfogó képet kapjon az is a hangzásról, aki esetleg eddig semmit nem tudott a kiadóról, rólam, vagy hogy éppen miről is szól ez az egész valójában.

Prieger Zs.
Forrás: langologitarok.blog.hu