A szimmetria – vallja Vitáris Gábor – a természeti formák megjelenésének alapvető törvényszerűsége, felsorolhatatlan a szimmetrikus formák mennyisége a kristályok és atomok szerkezetétől az emberi arcig. Ha beigazolódik a tudósok legújabb, ún. szuper szimmetria elmélete, akkor elmondhatjuk, hogy az egész világegyetem is a szimmetriákból áll. Ezen elmélet szerint ugyanis minden ismert részecskének létezik egy ún. szuper-partnere, egy kis tömegű, még fel nem fedezett társa, „testvére”. A kutatók keresik a bizonyítékot ennek a szuperrészecskének, a neutra-línónak a létezésére, amelyet az elmélet feltételez. A fizikusok szerint valószínű, hogy ez a rendkívül stabil részecske alkotja a rejtélyes sötét anyagot és sötét energiát, melyekről szinte semmit nem tudunk, holott ezek teszik ki a világegyetem 95%-át.

A szuper-szimmetria kutatások ugyan Svájcban, mélyen a föld alatt, a Nagy Hadron-ütköztetőben folynak, de – Vitáris Gábor szerint – itt, az ő fotóin is megtekinthetők.

A szépszámú érdeklődő hangulatát vidám, fergeteges zenével dobta fel a Csángálló minimal együttes (Sára Csobán szaxofon, Gárgyán Zoltán klarinét, Tama Jean-Pierre Bősze dob), mely után Fülöp Péter fotográfus, a művelődési ház igazgatója az alábbi írásával köszöntötte a kiállító fotóst:

„KÉP ÉS TÉR - SZIMMETRIÁBAN
Paradoxonok Vitáris Gábor fotográfiáihoz

Minden számunkra érzékelhető tér, valójában Teremtés-tér.
Minden élethelyzet (egzisztencia), a maga szubjektív látás-terét jeleníti meg, ragadja ki a Teremtésből.
Ez az egzisztencia és a Teremtés különös szimmetriája.
A Teremtés nem végtelen, hanem önmagában zárt rendszer, amiben a végtelen mint lehetséges mégis jelen van.
A fotografikus kép ennek a „végtelen” pillanat-lehetőségnek, a Teremtés terében történő megragadása és fényképpé leképezése.
Eszköze a pillanat, a végtelen térben való egyedülállóságának és megismételhetetlenségének kiemelése. A fény leképezése.
Ezért a fotográfia alkímia aktus.
Ezért a fotográfus kép-alkimista.
Felelőssége óriási a „megpillantás” képességének kezdetétől.
Eckhart Mester szerint csak olyan képet szabad készíteni, ami a Teremtésből nem takarja ki Isten jelenlétét.
Azaz kell, hogy adjon a valósághoz képest valamit, ami több annál.
Tehát nem deficitet termel, hanem eligazít.
Irányultságában ezért értelemszerűen pozitív.
Ez az alkotó és a Teremtett-tér viszonyának tiszta szimmetriája.
Ez mérhetetlenül fontos kérdés, mert a kép megbontja a teretlent, és térré teszi a kiterjedéstelent. Vagyis megmutatja a láthatatlant.
A Teremtésből bármit kiemelni, felszínre hozni és láthatóvá tenni hallatlan felelősség.
Ez az alkotói pozíció: felruházni a Láthatatlant a láthatósággal.
Minden létrehozott emberi kép az alkotótól nem független objektivizáció.
Egyben az egzisztencia szubjektív imaginációja.
Egyben a szubjektív egzisztencia imaginációja.
Egymásra vetülő „elementáris szimmetria”.
A szimmetria duális. Matematikai száma a kettő.
Aránya az abszolút kiegyenlítettség. 

----

Ez a Teremtésből „kiemelt” kép mágiája.
Az alkotó „szubjektív egzisztencia” mágiája.
Ezért a jó kép a jó lélek mágiája.
Aki ebben jó úton halad, annak öröme lehet a Csoda.
Másoknak megnyithatja a világot, és útján ráláthat arányaira, viszonyaira.
Ajándékot hozni képes az Ég alá: megmutatni, mi a világ igazi valósága, mi az igazi, hazugság nélkül való, egyetlen valóság, a Teremtett világ valódi képe. 

---- 

A továbbiakban ajánlásul egy Pilinszky-vers, a Terek kezdősorai:

„A pokol térélmény.
A mennyország is.
Kétféle tér.
A mennyország szabad.”

A Csángálló minimal fiúk még egy ráadást produkáltak barátjuk, Vitáris Gábor tiszteletére, melyet a jelenlévők tapsorkánnal köszöntek meg.

A nem mindennapi tárlat június 18-ig látogatható naponta 10-17 óra között (Győr, Révai u. 5.).

Molnár György művészetbarát,
a GYAK és a Győri Fotóklub Egyesület tagja

Fotógaléria: Tükörképek – Vitáris Gábor fotókiállítása

55 kép