780

115 éve született Németh László

Kossuth-díjas magyar író, esszéista, drámaíró

Németh László 1901. április 18-án született Nagybányán. Édesapja középiskolai tanár volt szülővárosában, 1903 januárjában áthelyezték Szolnokra, 1907 tavaszán pedig Budapestre, ahol a Fazekas utcába költöztek – a Toldy Ferenc utcai főreáliskolában tanított. Németh László a Medve utcai elemiben kezdte meg tanulmányait, majd 1917-től már apja iskolájában tanult.

1920 februárjától a budapesti egyetem bölcsészkarán francia-magyar szakos hallgató lett, de átiratkozott az orvosi karra, ahol 1925-ben doktorrá avatták. Megélhetési okokból a fogorvosi pályát választotta, és gyakorlatot folytatott az irgalmasok kórházának fogászati osztályán. Egyetemi tanulmányai alatt már foglalkozott verselméleti kérdésekkel, novellákat, verseket is írt. 1925-ben a Nyugat novellapályázatán a Horváthné meghal című paraszttörténetével első helyezést ért el. Ez év karácsonyán vette feleségül Démusz Ellát.

1926-ban megnyitotta fogorvosi rendelőjét, iskolaorvosi állásokat is vállalt. 1926-tól cikkei, könyvismertetései jelentek meg a Nyugatban, a Protestáns Szemlében, a Társadalomtudományban, később az Erdélyi Helikonban is. 1928-ban kezdte írni az Emberi színjáték című regényét, amely először a Napkeletben jelent meg folytatásokban. 1929 telén tuberkulózisban megbetegedett, Olaszországban gyógyíttatta magát, és feladta a fogorvosi pályáját is.

A harmincas-negyvenes években öt lánya született: Magda, Judit, Ágnes, Kata, Csilla. Kata – akinek Móricz Zsigmond volt a keresztapja – másfél éves korában rövid betegség után meghalt. Róluk szól Lányaim című műve. Közeli barátságba került Babits Mihállyal, Gellért Oszkárral, Schöplin Aladárral és más híres írókkal. 1930-ban megkapta a Baumgarten-díjat, de amikor ezért támadták, visszaadta az összeget az alapítványnak.

1932-ben szembekerült Babits Mihállyal, Török Sophie értékelése miatt. Ebben az évben indította el a Tanú című lapot, amelyet egymaga írt és szerkesztett. 1937 tavaszáig 17 kötete jelent meg. 1934 áprilisától rövid ideig Fülep Lajossal és Gulyás Pállal szerkesztette a Választ, a Magyar Rádióban átvette az irodalmi osztály irányítását. Ebben az évben jelent meg első regénye, az Ember és szerep, majd sorra következett a többi (Gyász, Bűn, Az utolsó kísérlet). A Nemzeti Színház több drámáját is bemutatta (Villámfénynél, Papucshős, Cseresznyés, VII. Gergely). 1940-ben kiadta A minőség forradalma című tanulmánykötetét, a Tanú megindítása előtti esszék gyűjteményét.

1944. március 19-én a németek megszállták Magyarországot. Ettől kezdve, a letartóztatástól félve Illyés Gyulával együtt bujkáltak, valóságos véd- és dacszövetségben. A háború alatt házukat, holmijukat szétlőtték, Németh László könyvtárát ellopták. Püski Sándor a családot Békésre menekítette. Budapest felszabadulása után családjával együtt ismét Békésre költözött, majd Hódmezővásárhelyen lett óraadó tanár. Családja így szétszakadt, felesége a két kisgyerekkel Békésen maradt, a két nagy a Baár-Madasba került internátusba. Ez volt a második nagy törés életében, magatartása is megváltozott, a harcos Németh Lászlóból pedagógus lett.

1946 júniusában lakhatóvá tették a Törökvész úti házat, augusztusban a család Békésen élő része felköltözött Budapestre. 1947 őszén felesége, Illés Endre és Illyés Gyula segítségével megjelent az Iszony című regénye. 1949-ben a Révai Kiadó elkezdte nyomni az Égető Esztert, ám miután Horváth Márton egyik beszédében megátalkodott ellenségnek nyilvánította, leállították a kiadást. Ezután műfordításból tartotta el családját, felesége kávéfőzőnőként dolgozott. 1952-ben váratlanul József Attila-díjat kapott, elsősorban Lev Tolsztoj Anna Karenina fordításáért. Valószínűleg ennek hatására a Nemzeti Színház felkérte a Galilei című dráma megírására, amellyel aztán nagy sikert aratott. 1955-ben Sajkodra költözött, 1956-ban az Írószövetség vezetőségének tagjává választották.

1956. november 4. után nem mert otthon maradni, családtagoknál, ismerősöknél húzódott meg. Magda lánya és férje búcsúzás nélkül disszidáltak, a család megint szétszakadt. Németh László állapota szükségessé tette, hogy befeküdjön a balatonfüredi kórházba. 1957. március elején megérkezett az értesítés, hogy vegyen részt a Kossuth-díj kiosztásán, de egyedül ő nem ment el, a kitüntetést felesége vette át, az ötvenezer forintos díjat a vásárhelyi gimnáziumnak adta.

Egészségi állapota rohamosan romlott. 1965-ben Kodály Zoltánnal együtt megkapta a Herder-díjat, amelyet első alkalommal adtak át hét kelet-európai ország kiválóságainak. 1969-ben megkezdődött életmű-sorozatának kiadása. 70. születésnapján a Munka Vörös Zászló Érdemrend kitüntetést kapta. Országszerte ünnepelték, a müncheni Látóhatár Németh László-számmal köszöntötte. 1975. március 3-án hunyt el agyvérzés következtében.

Nagy Mária

Források:
wikipédia
http://www.nemethlaszlo.eu/elete.html
Magyar Életrajzi Lexikon III. kiegészítő kötet A-Z. Budapest : Akadémiai Kiadó, 1981.

A kép a Wikimedia Commons szabad felhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével itt érhető el.

2016.04.18
26