Az alkotók is elkészítették a maguk 1:1 méretű, műgyantából készült Nefertiti-szobrát, amely az eredetitől csupán mikromilliméterekben különbözik. A több, mint 3300 éves eredetit 1912-ben egy német régészcsoport találta meg, majd kicsempészték Egyiptomból, 1923 óta Berlinben van kiállítva.

A Másik Nefertiti című projektet azért alkotta meg a két művész, Nora Al-Badri és Jan Nikolai Nelles, mert abban hisznek, hogy a kulturális örökség a nagyközönség számára is elérhető kell legyen. Ugyanakkor a múzeumok figyelmét is szeretnék felhívni a tulajdonjog fogalmára, hiszen például a berlini Neues Museumban is több egyiptomi eredetű tárgy van, amelyet az észak-afrikai ország kérésére sem szolgáltattak vissza. Az alkotópáros szerint a múzeum tudott arról, hogy ők beszkennelték a mellszobrot, és habár ezt a múzeum is megtette, mégsem adta közre a modellt. A művészek szerint fontos lenne az is, hogy a múzeumok, amikor közszemlére teszik gyűjteményük darabjait, olyan kontextusba helyezzék, amely nemcsak a tárgy keletkezésére, hanem közelmúltjára is utal (és ez a Neues Museumban egyáltalán nem látható).

museumshack from jnn on Vimeo.

Jó példának a British Museum tavaly elkezdett akcióját tekintik: Londonban a látogatók az okostelefonjukra installált app-pel, akár saját maguk is szkennelhetik a látott alkotásokat – ez a crowdsourcing-szerű gyakorlat pedig a több, mint nyolcmilliós gyűjtemény digitalizálásának szempontjából hatalmas előrelépést jelent. A német művészek szerint a Neues Museum is hatalmas népszerűségre tenne szert, ha ily módon megnyitná gyűjteményét.

A német páros a szkennelt modellről először a legnagyobb hackerkonferencián, a Chaos Communication kongresszusán számolt be. 24 óra múlva pedig már több, mint ezren töltötték le torrentjüket, többek között egyiptomi egyetemek tanulmányi céllal, de akadt vállalkozó is, aki szuvenírkészítésre használta fel.

Bakk Ágnes
Forrás: mandarchiv.hu