3381

Az Aurora irodalmi almanach (1822-1837) és az Aurora-pör (1833-1834)

Érdekességek a megyei könyvtár muzeális gyűjteményéből – 17. rész

Az Aurora irodalmi zsebkönyv 1821-ben jelent meg először a téti születésű Kisfaludy Károly (1788-1830) szerkesztésében. Kisfaludy halála után Bajza József (1804-1858) vette át a szerkesztési munkálatokat. Az utolsó kötetet 1837-ben adták ki. Az Aurora jelentősége Kisfaludy Károly vállalkozásának újszerűségében rejlik, mivel magyar előzmények nélkül indította el „az idő szórakoztató kitöltésére szánt szépirodalmi anyagot” tartalmazó zsebkönyv-sorozatot.

Az új irodalmi almanach megjelentetését kezdetben pesti írók támogatták anyagilag, ámde 1824-ben Kisfaludynak „sikerült az alapítóktól anyagilag megváltani az Aurorát, innentől kezdve önállóan, nagy igényességgel szerkesztette a könyvsorozatot”, amelyet saját költségén adott ki, ahogy Kerényi Ferenc fogalmazott: a „tiszteletdíjas szerkesztőből tulajdonos-kiadó (is) lett”.

Az Aurora tudatosan csak szépirodalmi írásokat tartalmaz. Az első két kötetében még a kor legismertebb íróinak művei szerepelnek, mintegy összefoglaló képet nyújtva a korszak irodalmáról. Kisfaludy azonban már az Aurora felhívásában meghirdette elképzeléseit, hogy az almanachba bekerülő írások tárgyának „mind eredeti magyar elmeszüleményeknek” kell lenniük. Két elv határozta meg az Aurora arculatát: az eredetiség és a nemzeti jellegű művészet igénye. 1824-től kezdve jelentek meg a „múltba néző, romantikus epika termékei, például Czuczor és Vörösmarty alkotásai”.

Az Aurora nemzeti jellegét pedig tovább erősítette, hogy a kötetekben szereplő képek magyar vonatkozásokkal rendelkeznek, ellentétben a korábbi, valamint a korszak többi kiadványával, amelyekben „antikos-mitologikus” illusztrációk szerepeltek. Az Aurora nagy sikert aratott mind az írók, mind az olvasók körében, olyannyira, hogy a pályakezdő írók Kisfaludyhoz fordultak, többek között Vörösmarty Mihály is. Végül Kisfaludy körül kialakult egy fiatal literátorokból álló kör, amelynek tagjai kikérték Kisfaludy tanácsát és véleményét. Ez nem spontán folyamat volt, hanem Kisfaludy tudatosan „szervezte zsebkönyve köré a szegény köznemesi vagy nemtelen sorból jött pályakezdőket”, és jó érzékkel ismerte fel és kötötte magához az új tehetségeket, mint például Czuczor Gergelyt. Kisfaludy „1823-tól kezdve mind határozottabban érvényesítheti ízlését s elveit a szerkesztésben: a klasszicista és szentimentális irányt kiszorítja, s tág teret ad a nemzeti romantika képviselőinek”. Az évek folyamán számos különösen kiemelkedő kötet jelent meg például 1826-ban és 1828-ban.

Az Aurora külalakjában is tetszetős volt. Könnyen kézbe fogható, kisméretű kötet, amelyet „aranyozott szélű préselt velurpapírral, gondos nyomdai szedéssel, rendezett laptükrökkel, modern ortográfiával, rézmetszetekkel és zenemelléklettel” láttak el.

Kisfaludy Károly már az első kötet megjelenését megelőző szerződésben kötelezte magát arra is, hogy az Aurora évenként legalább hat rézmetszetet is tartalmazni fog. Az első három kötetben még valamennyi illusztrációt a kiadvány elejére kötötték. 1825-től kezdve azonban már annál a szépirodalmi alkotásnál szerepeltek a képek, amelyhez kapcsolódtak. Minden év almanachját általában egy képi allegória vagy egy élő személyt (pl. uralkodót, írót) ábrázoló portré nyitotta. Néhány tájképet leszámítva Kisfaludy többször „saját rajzait, vázlatait” jelentette meg, magukat a rézmetszeteket bécsi művészek készítették. Kisfaludy mindezzel az illusztrációt a szöveg szolgálatába állította.

Kisfaludy Károly 1830-ban hunyt el. Az ugyanennek az évnek novemberében megjelent Aurorában Toldi Ferenc közölte az olvasókkal a szerkesztő személyében bekövetkező változást. Így fogalmazott: „Szerkesztőnek a dicsőült egyik legkedveltebb és legdrágább barátját, Bajza József urat választák magok közül, mint kinek a boldogult e provinciát régen szánta, s ki a jelen kötet gondjait az elgyengültek kezeiből általvette.” Az a Bajza József folytatta az Auróra szerkesztői munkáit, aki korábban fordított az évkönyv számára, sőt elbeszélései, regéje, történelmi tanulmánya, versei, stb. egyaránt megjelentek az almanachban. Bajza szerkesztőként még elődjénél is igényesebbnek bizonyult. Annyit változtatott, hogy nőtt a kötetek oldalszáma, már terjedelmesebb elbeszélő műfajok is bekerülhettek az Aurorába, például naplók, útleírások, elmélkedések. Vörösmarty Mihály művei még nagyobb számban jelentek meg ezen zsebkönyv lapjain. Bajza ösztönzésére pedig előtérbe került a szentimentális költészet, azaz a szomorúságról, melankóliáról, halálvárásról szóltak a versek. A prózában megerősödtek a realista törekvések: nagyobb szerepet kapott a realista jellemábrázolás és környezetrajz. Az utolsó kötetekben pedig „felerősödött a nemzeti ellenállás hangja, az önkény elleni küzdelem” is. Bajza a sorozat külalakjának és illusztrációinak tekintetében is követte elődje igényességét: jó minőségű papírra nyomtattatta a zsebkönyveket, valamint a korábbi elmosódó rézmetszeteket a sokkal jobb minőségű angol acélmetszetekkel cserélte le.

Az évek folyamán az Aurora lapjain – a már említettek mellett – több olyan neves író és költő művei jelentek meg, mint Berzsenyi Dániel, Kazinczy Ferenc, Kölcsey Ferenc, Garay János, stb. Fontos azt is megemlíteni, hogy ebben a sorozatban publikálhattak a női írók (Szemere Pálné, Dukai Takách Judit, Ürményi Józsefné Felsőbüki-Nagy Julianna) is. Magának Kisfaludy Károlynak saját művei is, novellái, versei, vígjátékai láttak napvilágot a kötetekben. Az Aurora azonban a Győrben és Győr-Moson-Sopron megyében élők számára nemcsak Kisfaludy Károly miatt lehet fontos és érdekes. A 16 kötetben számos Győr városához, vagy a későbbi Győr-Moson-Sopron megyéhez kötődő jeles személyiség írásai is szerepeltek. A rábaszentandrási születésű soproni evangélikus püspök Kis Jánosnak (1770-1846) az Aurora első néhány számában jelentek meg versei. Pázmándi Horváth Endre (1778-1839) pázmándfalui római katolikus plébános, költő többek között „kisebb hexameteres eposzokat, történeti tárgyú elbeszélő költeményeket írt (Gritti Lajos, 1821; Csesznek vára, 1826; Török Bálint a feleségének, 1824; stb.). Ezeket lelkesen fogadták az Auroránál. Árpád eposzának három részletét közölte az Aurora első kötete.” Guzmics Izidor László (1786-1839) bencés szerzetes Kazinczy Ferenc hívének számított. Annak ellenére, hogy költeményei „nem tartoznak a kor maradandó értékei közé” néhány versét mégis közzétette az Aurora.

Czuczor Gergely (1808-1866) bencés szerzetes, nyelvész, költő 1822-ben kezdte el írni Augsburgi ütközet című művét, amelyet Kisfaludy tanácsai alapján javított át. Az 1824. évi Aurorában jelent meg nyomtatásban a 910. évi, magyarok győzelmével végződő augsburgi ütközetet megéneklő mű, amelynek jelentősége, hogy Czuczor „verselt meg először hexameterekben olyan történelmi eseményt, amelynek példája közvetlenül erősítette a nemzeti öntudatot”, valamint „művészi megformálás, szerkezét, változatosság tekintetében ez a legsikerültebb”. Később is jelentek meg történelmi tárgyú elbeszélő költeményei (Aradi gyűlés, Botond) az Aurorában. A győri megyei könyvtár névadója, Kovács Pál (1808-1886) orvostanhallgatóként ismerkedett meg Kisfaludy Károllyal és a körülötte összegyűlt írókkal. 1835-től Győrben működött orvosként, de számos közéleti tevékenysége mellett szépirodalmi alkotásokat is írt. Az Aurora lapjain rendszeresen publikálhatta verseit, novelláit, drámáit, ezek korában nagyon népszerűnek számítottak.

Az Auróra-pör

Ezzel a névvel illetik azt az irodalmi vitát, amely 1833-1834-ben folyt az Aurora tulajdonjogáról. 1834-ben ugyanis két Aurora látott napvilágot. Miután Bajza felmondta a megállapodást a Trattner-Károlyi céggel, a kötetek korábbi kiadójával, Károlyi István kiadott egy másik Aurorát Szemere Pál szerkesztésében. Bajza József 1833. évi márciusi számában közölte, hogy „jelentem a tisztelt közönségnek, különösen pedig az Aurora eddigi olvasóinak, hogy én ez Almanachot senkinek semmiféle címmel által nem engedtem, s hogy … nevem alatt folytatni fogom, azon különbséggel, hogy ennek kiadását nem Trattner-Károlyi tipográfusnak…, hanem ifj. Kilián György könyvtárosnak adtam el…”. Az Aurora-kör tagjai közül hatan, például Vörösmarty Mihály, Kovács Pál, Czuczor Gergely a Társalkodó című folyóiratban álltak ki Bajza mellett, és igazolták, hogy Kisfaludy Károly neki szánta a szerkesztői feladatok folytatását. Kilián György is közzétett egy írást arról, hogy ő adja ki az igazi Aurorát. Két évig tartó vita után végül Szemere megbékült Bajzával és az Aurora-kör íróival, a továbbiakban már csak egy almanach látott napvilágot ezzel a címmel.

„Az Aurora – mint zsebkönyv – a maga korában korszerű formának számított; magyar nyelven pedig az első olyan almanachnak, amely már rendszeres olvasást feltételezett…”. A Kisfaludy Károly által indított Aurora jelentőségét az irodalmárok többek között abban látják, hogy egyrészt „megszüntette az irodalmi élet regionális széttagoltságát”, másrészt az Aurora-kör írói „Pest-Budát az ország irodalmi központjává” tették. Kisfaludy az évek folyamán „új tehetségeket (többek között Toldyt, Bajzát, Vörösmartyt) fedezett fel, és engedett publikálni”. Nem utolsósorban pedig „az Auróra-kör létrejötte a romantika magyar áttörését tette lehetővé”. Az Auróra megszűnését követően az Auróra-kör tagjai új politikai-társadalmi-irodalmi folyóiratot, az Athenaeumot indították el, amely már hetenként kétszer jelent meg. Az Aurora-pör során pedig Bajza József „az elmeszüleményi jussok és tulajdonok törvényének” Magyarországon akkor még ismeretlen egész filozófiáját fejtette ki. Leszögezte, hogy „minden elmeszülemény eredetileg azé, kinek szelleme által létrehozatott”. Valamint elválasztotta egymástól „az addig következetlenül használt szerző, szerkesztő, kiadó, tulajdonos szavakat s rendet teremtett az irodalom tulajdonjogi és erkölcsi fogalmai közt”.

Ősze Mária

Felhasznált irodalom:
Új magyar irodalmi lexikon vonatkozó szócikkei; A magyar irodalom története III. A magyar irodalom története 1772-től 1849-ig; Fried István: Kisfaludy Károly "irodalompolitikája" In: Arrabona 43/2. p. 9-20.; Kerényi Ferenc: A magyar romantika néhány kérdéséről (Kisfaludy Károly halálának 175. évfordulóján) In: Arrabona 43/2. p. 21-32.; Szvoboda Dománszky Gabriella: Kisfaludy Károly az első magyar romantikus festő In: Arrabona 43/2. p. 67-83.; Fenyő István: Az Aurora; Bodrogi Ferenc Máté: Az Aurora. Hazai Almanach mint (zseb)könyvtárgy.
Elérhetőség: http://real.mtak.hu/28717/1/aurora_tanulmany_bodrogi.pdf;
Szajbély Mihály: Könyv- és lapkiadás a felvilágosodás idején és a reformkorban.
Elérhetőség: http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop425/2011_0001_542_04_A_magyar_irodalom_tortenetei_2/ch07.html

A képek a Dr. Kovács Pál Megyei Könyvtár és közösségi Tér muzeális gyűjteményében található Aurora kötetekből származnak.

Az Érdekességek a megyei könyvtár muzeális gyűjteményéből sorozat korábbi cikkei:
- 1. rész: Rézmetszes városképek a 17. századból
- 2. rész: Széchenyi István: Magyar játékszínrül
- 3. rész: A magyarok krónikája 1488-ból
- 4. rész: Titkos nyomdahelyű könyvek
- 5. rész: Nemzetkarakterológia a 19. század közepéről
- 6. rész: Orvosbotanikai könyvek a 18. század utolsó negyedéből
- 7. rész: A 200 éve elhunyt Sándor István emlékére
- 8. rész: Az egészségről közérthetően a 18. század végén
- 9. rész: Az egészségről közérthetően - prózában és versben - a 19. század elején
- 10. rész: Magyar tudósok az északi sarkkörön túl
- 11. rész: II. Pius pápa nyomtatott levelei 1481-ből
- 12. rész: Gyógyítás és orvosi tanácsok a 16. század legelején
- 13. rész: A magyar jakobinus mozgalom ítéletei
- 14. rész: Ecker János győri lokálpatrióta polgár kortörténeti naplói az 1847-1850 közötti évekből 1.
- 15. rész: Ecker János győri lokálpatrióta polgár kortörténeti naplói az 1847-1850 közötti évekből 2.
- 16. rész: Ecker János színházi naplói (1841-1849)

2016.04.12
123