Az operatőr-rendező felidézte, hogy amikor elmondta a véleményét Kertész Imrének a Sorstalanság első forgatókönyvéről, amelyet Spiró Györggyel együtt írt, Kertész nagy örömmel fogadta: „na végre érti valaki, amit írtam”. „Tudtuk, hogy nagy feladat ezt lefordítani a filmes nyelvre, de rögtön elhatároztuk, hogy ezt együtt fogjuk megtenni. Meggyőztem őt, hogy a fiú lelkéből akarok kiindulni, abból akarok kilátni, annyit, amennyit ő meg akar érteni ebből az elképesztő és lehetetlen világból, ami körülveszi” - mesélte a film születéséről.

Barátokként, „kölykös izgalommal” készítették elő a filmet, Kertész tíz oldalanként küldte át neki a forgatókönyvet, és „visszatette azokat az érzelmeket, amelyek előzőleg hiányoztak a könyvből”, amelyek nélkül Koltai szerint ez a film nem létezik. „De megegyeztünk a legfontosabb dologban, hogy érzelmes lehet a film, szentimentális azonban nem”- emlékezett.

A forgatásra Kertész Imre csak egyszer látogatott el, mert olyan mélyen érintette őt a helyszín, egy felépített koncentrációs tábor. „De állandóan ott volt mögöttem, ott volt a segítő keze, a forgatókönyvben az a támaszték, amelybe az elveszett pillanatokban bele tudtam kapaszkodni. Ez volt a jellemző a kapcsolatunkra is: kölcsönösen gyümölcsöző volt”.

Koltai Lajos fantasztikus emberként beszélt Kertész Imréről, aki megajándékozta az írásával, a bizalmával és a barátságával. Mint mondta, a 2005-ben bemutatott film több vetítésére is elment az író, és mindig felfedezett benne valami olyan rejtett részletet, szépséget, amely megörvendeztette.

„Nagyon elmenőben volt már” - mondta szomorúan a rendező a 87. évében csütörtökön elhunyt Kertész Imréről.

Forrás: MTI

A kép a http://commons.wikimedia.org/wiki/Main_Page szabad felhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével itt található.