A Krisztuskeresés népi ájtatosságának kezdete Kunszigeten valószínűsíthetően akkorra vezethető vissza, amikor a település temploma a török alatt leégett, és részben romokban hevert. A legenda szerint az emberek ezen idő húsvétján az útszéli keresztekhez indultak – népi előénekléssel – vigasztalást keresni. A szokás azoknak az asszonyoknak az emlékét őrzi, akik az eltemetett Jézus sírjához siettek, de a sírt üresen találták.

Kunszigeten ez a hagyomány a három szent nap átélésének misztikumát őrzi és idézi fel a hármas osztású, immár hagyományos formájával. Először a nagypénteki eseményekre emlékeztet a vallási menet, amelyet a helyiek szerint „a templomköröszttül a fölső körösztig” haladva élnek át. A második rész a nagyszombatra utal „a fölső köröszttül a temetői körösztig” menetelve. Az utolsó harmad pedig „a temetői köröszttül a templomkörösztig” visszatérve tart, melynek során Jézus halálára és sírba tételére, valamint a feltámadásra emlékeznek.

A húsvét vasárnapján zajló Krisztuskeresés menete a hagyomány szerint a templom előtti gyülekezéssel kezdődött (a „templomkörösztnél”), majd csendes imádkozást követően az előénekes hívó szavát követve indultak el. A kunszigetiek mellett idén is sokan érkeztek vidékről, lobogó mécsesekkel és gyertyákkal a kezükben, a hosszú menet így kanyargott imádkozással kísérve a temetőig (ahol a helyiek a saját szeretteik sírjaihoz vonultak), majd vissza a falu felé, a templomhoz.

Sok évtizeddel ezelőtt az előénekesség a Szalai családhoz kapcsolódott. Szalai Lőrincz, Szalai Márkus, majd az ő kérésére az ötvenes évek elejétől Virágh Mihály ácsmester és felesége, Kovács Anna vették át ezt a szép szerepet. A nyolcvanas évek végétől Jáki Sándor Teodóz OSB atya volt az előénekes, 2013 óta pedig Medgyesy Schmikli Norbert.

Forrás: Kunsziget község honlapja
Fotók: Szabó Béla

Fotógaléria: Krisztuskeresés Kunszigeten

13 kép