A káptalani, más néven a székesegyházi iskolák a papnevelést szolgálták, amelyet a győri püspökök is korán megszerveztek. Az iskola keletkezésének pontos ideje nem ismert, de feltehetőleg a XIII. század elején már működött. 1345-ben említi először okirat az egyik tanítóját.

Bedy Vince A győri székeskáptalan története című könyvéből tudjuk, hogy az iskolaház tágas, de igen szegényes náddal fedett épület lehetett. Ez az épület a várban a mai Káptalandombon állt, a székesegyház déli szomszédságában, az olvasókanonok háza mellett. 1566-ban a török támadás idején Teiffl Kristóf élelmezési főtiszt lefoglalta, és az őrkanonok házával együtt tiszti lakássá, illetve sütőházzá alakította át.

Miután így megszűnt az oktatás, a káptalan a királyhoz írt kérvényében kérte vissza az iskoláját, vagy helyette a Szent István plébániának a városban lévő házát, esetleg a székeskáptalan prépostjának házát, ami a mai Rákóczi Ferenc 1. sz. alatt volt. Utóbbi felújításához anyagi segítséget is kért, amit nem kapott meg, ezért azt egy 1562-es szerződés szerint a város építette fel, azzal a feltétellel, hogy azt 12 évig használja, csak azután adja a káptalan kezére. A káptalan viszont ezt az időt nem várta ki, hanem elcserélte az épületet 1567-ben (más források szerint 1570-ben) a városnak egy félreeső utcájában – a ma Apáca utca 5. sz. alatt – lévő épülettel.

Így a csere után az Apáca utcában rendezték be a székeskáptalan által fenntartott, az egykori Káptalandombon álló Püspökvári otthonából a német katonaság által kiszorított (XVI-XVII. századi) káptalani magyar iskolát.

Az 1567. évi városi telekjegyzőkönyv már név szerint magyar iskolának említi, és a helyét is meghatározza, ahogy az 1617. és 1713. évi városi jegyzőkönyv is.

Borbíró-Valló: Győr város építéstörténetek I. melléklete, amely az 1617-es telekkönyvnek megfelelő állapotokat mutatja:

Borbíró-Valló: Győr város építéstörténete című kötetének II. melléklete, az 1703-as telekkönyvi állapotoknak megfelelően készített térkép részlete:

1743-ban Mária Terézia rendelete alapján a város szabad királyi városi rangot kapott. Ez a tény a székesegyház zenészeit is érintette, mert a káptalani iskola az új helyzetben a város területére esett, aminek jogi helyzetét is rendezni kellett. Bárdos Kornél Győr zenéje a 17-18. században című könyvéből tudjuk azt, hogy a káptalan és a város megkezdi a tárgyalásokat, és a végső szerződésben, melyet 1743. január 30-án a bécsi kancellárián kötöttek meg, ez áll: „Mivel a város szabad királyi város lesz, a plébánia kegyúri joga átszáll a városra, vele együtt az a jog is, hogy javasoljon egyet a kanonokok közül a káptalannak és a püspöknek plébánosi kinevezésre, és ennek eltartásáról is gondoskodik… A belvárosban lévő iskolaház, mivel ez alapítványi épület, továbbra is a káptalan tulajdona marad, mint eddig is felhasználva lakásul az iskola rektorának és a zenészeknek. A közvetlen előbbiek értelmében azonban mentes marad minden tehertől, az említett alapítvány javaiból tartja fenn, a templomnak szolgáló zenészeknek és a tanítóknak a fizetést is ő adja, a szükséges fenntartás költségeiről is a város hozzájárulása nélkül gondoskodik.”

Szintén a már említett írásból ismerjük, hogy milyen volt a lakásuk a zenészeknek a káptalani iskolában. „A káptalani iskola leírása. A felső emeleten a succentornak (karnagynak) valamikor két szobája, konyhája, padlásrésze volt kamra nélkül. Most, mint orgonista egyúttal két szobában lakik, van konyhája, kamrája és padlásrésze. – Lakner János másodhegedűsnek egy szobája, konyhája tűzhellyel (kemencével?), padlásrésze és kamrája van. Unterberger Ernő tenoristának ugyanez. Purska Jánosnak egy kisebb szobája, konyhája…”

Zichy Ferenc püspök az 1767-es vizitációjában részletesen közli az emeleti és a földszinti beosztást a zenészek lakásáról a káptalani iskolában: „Az alapításokból való fizetésükön kívül lakásuk is van a zenészeknek a káptalantól, a káptalani iskolaépületében, azaz a zenészek házában. Bár ez kívül esik a káptalan területén, de a várossal 1743. márc. 30-án kötött szerződés szerint nem esik a város joghatósága alá, kis szűk téren áll, szemben a káptalan templomával. A városi mészárszék is benne kapott helyet, amely a káptalantól független… Az épület rossz állapotban van, renoválásra szorul. A következőképpen osztják fel a lakásokat a zenészek: a succentornak (karnagy) valamikor a lakása két szobából, konyhából és padlásrészből állott. Jelenleg kiadják a renoválás költségei fedezésére. Az új lakása, mint orgonistáé két szobából, konyhából, padlásrészből és éléskamrából áll. Lakner János másodhegedűs lakása egy szoba, konyha, éléskamra és padlásrész, Unterberger Ernő tenoristáé ugyanilyen….”

A leírás eddig lényegében megegyezik a fentebb ismertetett egy korabeli kotta borítóján fennmaradt hiányos szöveggel. Ezután viszont eltér: „Lakner Ferenc első hegedűsnek és Petriczek András első kürtösnek, akiket nemrég vettek fel, konyha, padlásrész és kamra nélkül csupán egy közös szobájuk van. Mivel azonban így nem tudnak lakni, inkább bérbe adják egy zenész részére és az összeget egymás között elosztják. A földszinten Mittis Simon basszista és magister scholae-nek egy szobája, konyhája padlásrésze és kamrája, a segédtanítónak, pedig csak kis szobája van. Ugyanitt találjuk a tanulók tantermét is. Purska János másodkürtösnek is csak kis szobája van. A kiegészítő hegedűsnek és az egyik kürtösnek nincs szolgálati lakása.”

A vizitáció külön fejezetben foglalkozik a zenészek helyzetével: „A székesegyházi zenészek egész kórusának a következő tagjai vannak: egy succentor, négy hegedűs, három kürtös, egy basszista, egy tenorista, egy altista, egy diszkantista, egy orgona fujtató. Összesen tizenhárman. Közülük öten koralisták. – A káptalan és a kántorkanonok felügyelete alatt állnak. Feladatuk: amikor vesperáson, misén és körmeneten a káptalan jelenlétében több szólamban muzsikálnak, akkor mindegyik részt vesz; a hétköznap 6-kor szokásos Szűz Mária-misén a basszista, vagyis a tanító énekel két koralistával (heti váltás szerint). Vasár és ünnepnap a 8 órai misén mindegyik többszólamú zenével köteles szolgálni az úrfelmutatásig, utána magyarul énekel bármelyikük orgonakísérettel. Ezért nyolc ft-ot kapnak a várostól, ebből a succentornak két ft. jár az orgonálásért.”

1775-ben régi vágyuk vált valóra a zenészeknek. A káptalan az egyemeletes régi káptalani iskola épületének helyén egy kétemeletes épületet építtetett, melyről kapujának záróköve fölött profilozott keretbe foglalt márványtábla tanúskodik. A latin szöveg fordítása: „Ezen ódonságában roskadozó épületet a székesegyházi karzenészek és az első elemekben oktatandó zsenge ifjúság kényelmére, dísz és közjó okáért nemesebb kivitelben újra emeltette a győri káptalan, 1775. évben.”

Az épületről a Jenei Ferenc – Koppány Tibor Győr című könyvben találunk részletes leírást: „A nagy, kétemeletes házat kis kiülésű késő-barokk-copf vakolat-architectúra díszíti. Két-két szélső és középső három ablaka a homlokzat síkjából alig kilépő rizalitokon helyezkedik el. Vakolatsávos földszintjén és a rizalitok közötti emeleti szakaszokon egyszerű keretelésű ablakokat találunk. A rizalitokon levő első emeleti ablakok könyöklőit és törtvonalú szemöldökpárkányainak ívmezőit gazdag rokokó stukkódísz borítja. Kosáríves kapuja felett van az idézett emléktábla.”

Fengler József püspök 1791-es vizitációjából szerezhetünk tudomást a zenészek új házának és lakáskörülményeik bemutatásáról: „Krajtsovics András succentor (karnagy) három szobás lakása, konyha, kamra és fáskamra tartozik hozzá. A diszkantisták (szopránt éneklő fiúk) lakásáról és eltartásáról ő gondoskodik. Az öt koralistának mindegyiknek 2 szobás a lakása konyhával, kamrával. Steinmayer Mátyás első létszámfeletti. Egyszobás lakása van konyhával. Vizer András második létszámfeletti, szintén egyszobás lakása van konyhával. Salinger Antal egyszobás lakása van konyhával. Jablonczay Andrásnak nincs szüksége lakásra, mert saját háza van.”

A ma is látható formájában épült kétemeletes épületben a nemzeti iskola egy osztálya is működött, de a zenészek lakása is nagyobb, tágasabb és kényelmesebb lett. Az iskola 1778-ig az épületben működött, utána elköltözött. Az egyházi zenészek továbbra is a házban laktak.

Salamon Nándor: Regélő táblák Győri Műsor, 1982. ksz. p. 42.:

1832-ben a megüresedett karmesteri állásra Richter Antal (Probstdorf, 1802. jan. 19. – Győr, 1854. jan. 2.) is jelentkezett. A szigorú bizottság őt ítélte a legalkalmasabbnak az állás betöltésére. Ebben az épületben lakott 1832-től egészen 1854-ben bekövetkezett haláláig. Richter Antal nemcsak a székesegyházi karnagy volt, de a Győri Ének- és Zeneegylet megalapítója is egyben. Ebben a házban született fia, Richter János (Győr, 1843. ápr. 4. – Bayreuth, 1916. dec. 5.), aki világhírű karmester lett.

Emléktáblájukat 1927. február 20-án nagy ünnepség keretében leplezték le, melyről a korabeli sajtó is tudósított.

Richter Antal lakóháza és Richter János születési helye emléktáblájának leleplezése (Petz L.: Győr város zenei élete p. 227.):

Győri Hírlap, 1927. február 20.:

Győri Hírlap, 1927. február 22.:

Napjainkban az épület lakóház (a szerző saját felvétele):

Bedő Mónika

Felhasznált irodalom:
Bedy Vince: A győri székeskáptalan története. Győr, 1938.
Bárdos Kornél: Győr zenéje a 17-18. században. Bp. Akad. Kiad. 2007. 455 p.
Borbíró-Valló: Győr város építéstörténete Győr,
Imre Béla: Városomról-városunkról Győr, 2001.
Jenei-Koppány: Győr. Bp. Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata 1964.
Orbánné Horváth Márta: Győri emlékhelyek és köztéri alkotások. Győr, 2006
Salamon Nándor: Regélő táblák. In: Győri Műsor, 1982. ksz. p. 41-42.
Petz Lajos: Győr város zenei élete 1497-1926. Győr, Győri Ének- és Zeneegylet, 1930.
Valló István: Győr ismertetése és tájékoztatója Győr, 1930.
Villányi Szaniszló: Győr-vár és város helyrajza, erődítése, háztelek- és lakossági viszonyai a XVI. és XVII. században. Győr, 1882.

Az illusztrációk a Dr. Kovács Pál Megyei Könyvtár és Közösségi Tér Kisfaludy Károly Könyvtárának helyismereti gyűjteményéből, korabeli újságokból és képeslap-, valamint fényképgyűjteményéből származnak.

A Várostörténeti puzzle sorozatának korábbi cikkei:
- 1. rész: A Radó-szigeti Kioszk
- 2. rész: A győri repülőtér
- 3. rész: A Wolf Gyula-féle könyvkereskedés a győri Széchenyi téren
- 4. rész: Régi győri farsangi bálok
- 5. rész: Makrisz Agamemnon: Vízicsikó
- 6. rész: A Dunakapu tér
- 7. rész: Az Apolló mozi
- 8. rész: A Győri Gyufagyár
- 9. rész: Egy kiszolgált katonaszobor: a vashonvéd
- 10. rész: A Hungária kávéház tulajdonosa, a népdalgyűjtő Limbeck Ferenc - Limbay Elemér
- 11. rész: Az Auer Kávéház
- 12. rész: Volt egy mozi...: A győri Elite Mozi (1922-1953)
- 13. rész: A Győri Lemezárugyár – A fémjátékok egykori fellegvára
- 14. rész: A „nagy ház”, avagy a győri Lloyd-palota (I. rész)
- 15. rész: Adalékok a győri Lloyd történetéhez (II. rész)
- 16. rész: Régi győri mesterség: a burcsellás
- 17. rész: Egy győri polihisztor tűzoltóparancsnok: Erdély Ernő (1881-1944) – I. rész
- 18. rész: Egy győri polihisztor tűzoltóparancsnok: Erdély Ernő (1881-1944) – II. rész
- 19. rész: Egy győri polihisztor tűzoltóparancsnok: Erdély Ernő (1881-1944) – III. rész
- 20. rész: A Stádel Gépgyár – Győr első gépgyára
- 21. rész: A Kisalföldi Gépgyár
- 22. rész: A győri Tungsram Gépgyár
- 23. rész: A győri szecessziós Kisfaludy kávéház története
- 24. rész: A Zeiss Optikai Gyár a győri Dunakapu téren
- 25. rész: Élet az egykori újvárosi Nádor szállóban
- 26. rész: Postapaloták Győrött
- 27. rész: A Spartacus csónakház – Győr első csónakháza
- 28. rész: A győri strand- és termálfürdő múltjáról
- 29. rész: A nádorvárosi Back-malom – a Győri Hengermalom
- 30. rész: A 700 éves Győr (1271-1971) emlékmű története
- 31. rész: A régi győri gőz- és kádfürdők
- 32. rész: Mayr Gyula, győri órásmester, aki világhírű órát készített
- 33. rész: Szabó Samu lakatosmester tűzhelygyára
- 34. rész: A régi gőz-, kádfürdő és a fedett uszoda épületének története
- 35. rész: Nagy Mihály tésztagyáros, a szultáni és a császári udvar szállítója
- 36. rész: Szemelvények Kiskút történetéből
- 37. rész: Séta Kiskúton
- 38. rész: A Cziráky-emlékmű – A 102 éve felavatott obeliszk története
- 39. rész: Hello tourist – Hotel Tourist!
- 40. rész: A „hit és haza” emlékműve: a győri Mária-oszlop
- 41. rész: Advent és karácsonyvárás Győrben az „5-ös” években
- 42. rész: Advent és karácsonyvárás Győrben az „5-ös” években II.
- 43. rész: Négy évtized négy győri szilvesztere: 1955, 1965, 1975, 1985
- 44. rész: Párduc a szigeten – Hősi Emlékmű a „Győri Margitszigeten”
- 45. rész: Egy méltatlanul elfeledett győri festőművész, Pandur József
- 46. rész: Bolgárkertészek Győrben
- 47. rész: Az egykori Rákócziánum, a későbbi „konzi” épülete
- 48. rész: Farkas Miska, a győri „hegedűkirály” – Újvárostól a világhírig
- 49. rész: A győr-nádorvárosi Erzsébet liget és sporttelep kialakítása és fénykora
- 50. rész: Az Erzsébet liget története 1945-től napjainkig
- 51. rész: Ferenc Ferdinánd és Győr