Ravel Bolerojának koreográfusa Lukács András, asszisztense Fuchs Renáta, jelmeztervezője Herwerth Mónika voltak. „A Bolero-t 2012-ben készítettem a Wiener Staatsballett részére. Ravel csodálatos zenéjéhez félve nyúltam, hiszen a Bolero egy klisékkel terhelt, ’agyonjátszott’ darab. Előttem már nagyon sokan alkottak rá táncműveket, és nem egy, több etalon is volt közöttük, amelyekre a közönség még élénken emlékszik (Maurice Béjart, Markó Iván). Nem szerettem volna epigon lenni, és nem a szokványos férfi-nő viszonyra, szenvedélyre, érzéki szálra kihegyezni a történetet.

Az én Bolero-m cselekmény nélküli darab tíz női és tíz férfi táncosra, akik azonos jelmezben, hatalmas fekete szoknyában táncolva próbálnak egy monumentális, hideg hangvételű, sötét báli jelenetet érzékeltetni. A már-már groteszk, szinte parodisztikus társastánci elemek és a modern tánc eszközeinek ötvözésével szerettem volna egy sajátos stílusú formanyelvet teremteni. A táncosok egyszerű, minimalizált mozdulatainak fokozatos bonyolításával, a létszám növelésével, a térformák egyre gyakoribb váltakozásával igyekeztem a mozgást a monoton, ám egyre inkább fokozódó, lüktető zenével egyenlő szintre emelni, és e kettő harmonizálásának eredményeképpen teljes egészet alkotni.”

Orff Carmina Burana-jának koreográfusa Vámos György (Youri Vamos), asszisztensei Joyce Cuoco, Kara Zsuzsanna és Alexej Afanassiev, jelmez- és díszlettervezője Vámos György, világítása pedig Klaus Gärditz voltak.
„Ó Fortuna!” A szerelem és boldogság utáni vágy – mint a létezés legfőbb éltető eleme – mutatkozik meg ebben a Végzet istenasszonyát szólító kiáltásban. Fortuna sorsdöntő kereke az emberi élet hullámvölgyeit szimbolizálja, a férfi és nő, öreg és fiatal feszültséggel teli harcát.
A Carmina Burana a zenetörténet fiatal klasszikusa. Egyszerűségében briliáns, ritmusában erőteljes, lenyűgöző, tematikájában örökifjú, és szárnyakat ad a képzeletnek – alig van még egy olyan zeneműve a 20. századnak, mely a nyomába léphetne.
Youri Vámos hangsúlyozottan egyszerű rendezéssel közvetíti ezt a szuggesztív erőt. A színpadkép a természet egyszerű megjelenítése. E háttér elé, pusztán a tánc erejével vetíti ki Vámos a tiszta szerelem szikrázó himnuszát.