A filmnek egyértelműen Ben (Robert de Niro) a hőse, aki minden helyzetben tudja, mit kell mondani és tenni. Helyén van a szíve, nyitott a fiatalokra és az új tanulnivalókra. Észreveszi Jules (Anne Hathaway) értékeit is, annak ellenére, hogy az egyik megbeszélésről a másikra száguldozó főnökasszonyka sokáig levegőnek nézi. Bölcsességgel és szeretettel viszonyul az emberekhez, és szinte egy szuperhős vagányságával reagál a szélsőséges helyzetekre, ezért egyre jobban belopja magát munkatársai szívébe. És lassan elnyeri Jules elismerését is, sőt a történet során a legjobb barátjává válik. Nancy Meyers, aki rendezőként, forgatókönyvíróként és producerként is jegyzi a filmet, a generációk találkozásában rejlő lehetőségeket mutatja be. A tapasztalatok átadása kioktatás nélkül nagyon sokat segíthet az önálló élettel birkózó fiataloknak.

A film mottója lehetne: „jól jön az öreg a háznál”, és ezt Robert de Niro szerethető figurája maximálisan alá is támasztja. Szomorú, hogy szinte mesébe illőnek tűnik mindaz, ami a vásznon történik. Hiszen ma egyre jellemzőbb a generációk közötti szakadás, hiányzik a tudás átadása, és ebből fakadóan egyre nagyobb a bizonytalanság. Éppen ezért szükség van azokra az alkotásokra, melyek emlékeztetnek, hogy másképp is lehetne. A kezdő ebből a szempontból jó példát mutat. Viszont a férfi-nő kapcsolat tekintetében már vitákra adhat alapot. Hiszen miközben Jules 9 hónap alatt felfuttatja sikeres vállalkozását, férje marad otthon a kislányukkal. Előtte ő is tehetséges szakember volt, most azonban a háztartási feladatokat látja el. Ám ez nem teszi maradéktalanul boldoggá, és ezért a hűtlenség útjára lép.

Vígjáték révén a pár végül újra egymásra talál, de vajon tényleg az a legjobb megoldás, hogy a teljes „szerepcsere” változtatás nélkül folytatódik tovább? Ezt a bökkenőt leszámítva egy humoros és emberi mozira számíthatunk.

A kezdő magyar nyelvű előzetese itt tekinthető meg.

Szabados Éva