Sportolókról, mégsem elsősorban a sportról szól Egressy Zoltán darabja. Emberi sorstöredékek, tragikus és tragikomikus történetfoszlányok villannak fel, miközben a zaklatott ritmusú zene által diktált tempóban zajlik az élet. Az idő szorítja a szereplőket kívül és belül. Gyorsan pörögnek az események, az örömök és bánatok. A lányok félbeszakadt gondolatok, sebesült érzelmek közepette küzdenek az olimpiára jutásért és a boldogságért. Edzőjük, Dzsudi néni, aki egykor maga is futó volt, kitartó erőfeszítéseket hoz a lehetetlenért, a csapat egységbe kovácsolásáért. Agócs Judit remekül formálja meg az energikus, ugyanakkor esendő karaktert. Négy nő: Perec, Grafika, Kiseszter és Hóvirág, négy külön világ, akik váltják egymást a futásban és az életben. Egy férfi, aki erejét és álmait vesztette, mégis vonzza őket. Erős nők és gyenge férfi? Talán mégsem ilyen egyszerű a képlet. Lassan, töredékekből rajzolódik ki Dali (Sárközi József) története. Ő az a szereplő, aki leginkább kifejezi a hiányt, mintha a rohanás közben irányt vesztettünk volna. Már első megszólalása Babits szavait idézi: “Óh jaj, meg kell halni, meg kell halni...”. Enervált megszólalásai erős ellenpontjai a lányok robbanékony izgatottságának. A felszínen egyre közeledünk a start pillanatához, feszülnek az izmok, a háttérben pedig a konfliktusok.

Egressy Zoltánt a Portugál 2007-es bemutatója óta egyre többen ismerik Győrben. 2012-től a színház dramaturgjaként dolgozik. Június című darabjának már itt volt az ősbemutatója. Simon Kornél a negyedik darabját rendezi Győrben, az első a nagy sikerű Csoportterápia volt.

Az író, a rendező és a társulat színvonalas bemutatót garantál a nézők számára. De ne várjunk felhőtlen szórakozást. Sokkal inkább szembesítést rohanó életünk felszín alatt zajló kisebb és nagyobb katasztrófáival. Egressy visszatér egyik állandó témájához: a nő és a férfi, az élet és a halál között feszülő ellentéthez. Hogy hol találhatnak megoldást a szereplők, arra nem érkezik egyértelmű válasz. Dali befejezés előtti mondatai azonban elgondolkodtatóak:

Volt még egy felirat a temetőben. „Nekem csak te voltál és te maradsz”. Ez is milyen?!... Egy csendes temetőben, a szél se jár, teljes csend. Sétálsz, és megüti a szemedet ez a mondat. Olyan egyszerű. Nyugodt betűkkel. „Nekem csak te voltál és te maradsz.” Tudjátok, mi van még? Mire jöttem rá? Hogy senki nem hal meg. Senki. Senki nem hal meg.

Szereposztás:
Dzsudi néni: Agócs Judit
Perec: Budai Zsófia
Grafika: Menczel Andrea
Hóvirág: Kiss Tünde
Kiseszter: Huber Gabriella
Dali: Sárközi József

Rendező: Simon Kornél

Szabados Éva
Fotók: Lakatos Krisztián

Fotógaléria: Egressy Zoltán: 4x100 a Győri Nemzeti Színházban

22 kép