A windsori víg nők a Győri Nemzeti Színház színpadán


William Shakespeare darabjával kapcsolatban számos legenda kelt szárnyra, többek között, hogy a darabot Erzsébet királynő kifejezett kérésére írta, aki a IV. és V. Henrik című művekből megkedvelt Falstaff lovagot szerette volna hősszerelmesként látni a színpadon. A kérés két hét alatt teljesült, és a végeredmény egy igazi polgári komédia lett.

A windsori víg nők (asszonyok) sokágú cselekményének főhőse a IV. Henrikben megismert Sir John Falstaff, a hercegi, illetve királyi kegyből kikopott hordóhasú, „kedves csirkefogó”, aki elhatározza két tisztes, már nem éppen menyecske korú windsori polgárasszony, Fordné és Page-né egyidejű elcsábítását, hogy rajtuk keresztül csapolja meg alaposan férjeik pénzesládáit saját, állandóan égető anyagi gondjait enyhítendő. Az ötlet szépséghibája – a lovag cseppet sem vonzó küllemén túl – csupán az, hogy hamarosan mind a négy érintett tudomást szerez a dologról, bár más-más módon reagálnak rá. Míg a nők méltó bosszút forralnak, és látszatra belemennek a játékba, addig a féltékenységre egyébként is hajlamos Ford egy pillanatig sem kételkedik neje hajlandóságában, és máris a leleplezés érdekében kezd el alakoskodni. Így válik ő is az agyafúrt asszonyok furfangjának áldozatává, aki maga is újra és újra nevetségessé teszi magát.

A sziporkázó ötletességgel bonyolított események a drámafejedelemnek három jellemtípus klasszikus megörökítésére nyújtottak lehetőséget, amelyek közül a visszatetsző vonások sajátos módon kizárólag a férfiaknak jutottak. Az önkritika már-már beteges hiányában szenvedő Falstaffal, valamint az elvakult, csak éppen másokkal szemben, a bizalomból, emberismeretből elégtelenre vizsgázó, hisztérikusan féltékeny Forddal és az ő gyarlóságaikkal áll szemben az asszonyok kiegyensúlyozott kedélye, derűs bölcsessége, amelyek segítségével alaposan lóvá teszik a teremtés szűk látókörű, jobb sorsra nem érdemes „koronáit”. Természetesen a darab mindenki megelégedésére azért teljes békülésben, boldogságban ér véget.

A történetet most a Győri Nemzeti Színház nagyszínpadán láthatjuk Márton László és Révész Ágota fordításában, Valló Péter rendezésében. A 2014. szeptember 27-i premierrel bemutatásra kerülő mű modern feldolgozás nagyon is modern kosztüm és díszlet alkalmazásával. Az egyébként is sok erotikát sugalló jelenetek között számomra azért már sok volt az áthidaló percekben látható fiatal párok jelenléte, akik a mai tizenévesek divatja szerint öltözve, folyamatosan szerelmes párokat mutattak be. Igazából a látott darab alapján nem nagyon tudom magam elé idézni a shakespeare-i Angliát.

Mivel a darabot most láttam először színpadon, így párhuzamot vonni előadások és alakítások között nem tudok, de színészeink – mint mindig – most is remek teljesítményt nyújtottak. A címszerepben Csankó Zoltánt láthatjuk, míg a két megkörnyékezett windsori hölgy, Fordné és Page-né szerepében Szina Kinga és Agócs Judit tűnik fel. Számomra az egyik nagy élményt Pingiczer Csaba nyújtotta „Mr. Keszeg” szerepében.

Továbbá amely számomra nagyon érdekes és élvezetes volt, az a darab szövege. Az ügyesen tekert szófordulatok, szavak, szójátékok, azok megfordításai nagyon humorossá teszik az előadást, s mindezek olyan természetességgel hangoznak el, ha valaki nem figyel teljesen a színészekre, észre sem veszi őket. Úgyhogy mindenkinek csakis jó szórakozást tudok kívánni A windsori víg nők-höz!

Molnár Zoltánné
Fotók: Molnár György, a Győri Fotóklub Egyesület tagja


2014.09.26