A bábjátékost 1985-ben mutatta be a Rock Színház. Várkonyi Mátyás és Béres Attila darabját 150-szer játszották el. Az akkor újnak számító zenés társulatnak ez olyan bemutatója volt, amelyről nem született elmarasztaló kritika, egyöntetű szakmai siker és elismerés övezte az előadást, ám azóta egyetlen hazai színház sem tűzte műsorára a darabot. Most a soproni teátrum magyar évadában megint látható lesz A bábjátékos. Az egész társulat, a Sopron Balett és a színitanoda több tagja is részt vesz a produkcióban, amelynek zenekara főként helyi muzsikusokból áll. A mintegy ötventagú stáb több hónapja készül a januári premierre. A darab műsorra tűzésének Várkonyi Mátyás annyira örült, hogy rögtön újrahangszerelte a művét, sőt még friss dalokat is írt bele, és azt is vállalta, hogy Oberfrank Péterrel felváltva vezényli a produkciót

A rockopera meghatározó konfliktusa a két főszereplő, a Diák és a Bábjátékos összecsapásában a látszatsikerek és a hiteles művészet kérdéskörét járja körül. A történet – amelyben a valóság és a csodák világa örvénylik egymásba folytonosan – a színházon keresztül a világ szétzilált állapotát láttatja görbe tükörben mély humorral, okosan finom metaforákkal – hűen az ihlető Andersen-elbeszélés szellemiségéhez. A bábjátékos ugyanakkor szórakoztató darab, a rockopera műfajának korszakos jelentőségű előadása, amelyet most a „családi színház” igényével – a gyermek- és felnőtt korosztályt egyaránt megszólítva – mutat be a színház.

„A bábjátékos egy Andersen-novellából született annak idején. Már túl voltunk a Rock Színházban az Evita, a Sztárcsinálók – bátran mondhatom – forradalmi fogadtatásán, és arra gondoltam, hogy még emelhetnénk a zenei tétet. Ebbe a vonulatba tartozott A krónikás is. Az volt a szándékunk, hogy hozzunk létre olyan előadást, amelyben a míves komolyzene, a jazz, a rock, a pop együttesen tud megjelenni, igényesen, mégis szórakoztatóan, egy több szinten értelmezhető műben. A bábjátékos pedig igencsak kiáltott ezért. Megkerestem írókat, köztük Lázár Ervint is, hogy dolgozzák ki a dalszövegeket, ám senki nem vállalta. Ekkor találkoztam Béres Attila íróval, költővel, aki remek szöveget írt. Az előadás számunkra nagy szakmai siker hozott. Amiért szerintem ez a darab nem tudott olyan nagy utat bejárni, mint például a Sztárcsinálók, az, hogy nem készülhetett belőle lemez. Most hadd ne menjek bele, miért. Számtalan oka volt ennek. Biztos az is, hogy egyesek rendszerellenesnek tartották a művet” – mondta Várkonyi Mátyás.

A zeneszerző hozzáfűzte, az elmúlt három évtizedben többször felmerült vidéki színházaknál, hogy műsorra tűzik A bábjátékost, ám végül elálltak ettől. Szerinte ebben az is közrejátszhatott, hogy a darab együttesen igényel magas szintű mozgásszínházi, énekesi, színészi feladatokat a szereplőktől, és zeneileg sem tartozik a könnyű, egyszerű dallamvilágú rockoperák közé. Ők egyébként poperettnek hívták mindig.

„Varázslatos világ, ahol minden megtörténhet. Ez a darab nem köthető korhoz, divathoz, ízlésbeli változásokhoz, de még a politikához sem. Az emberi lélekhez közelít, és sokféléről szól” – hangsúlyozta Béres Attila, a rockopera szövegírója, akitől megtudtuk: annak idején a Rock Színház rejtett mítoszának is tartották a produkciót. „Várkonyi Mátyás keresett meg az 1980-as évek közepén, hogy egy Andersen novellából írjunk egy nagyobb lélegzetű művet. Az írónak ez tényleg egy rövid, mindössze négy oldalas kis története volt. Arról szólt, hogy Andersen egy átkelőhajón együtt utazott egy bábjátékossal, és ő elmesélte neki, szeretett volna magának élő színházat élő társulattal, de amikor a bábok feltámadtak, összevesztek, mindenki mást akart, nagy civakodás támadt közöttük, és ezt látva, a végén azt kívánta, legyenek újból bábok. Ez azonban így nem egy drámai történet, nem alkalmas arra, hogy színházban egy zenés darabbá váljon. Elkezdtem vele dolgozni, megteremtettük a szereplőket, a jellemeket, a konfliktusokat, párharcokat, az ellentéteket, és munka közben éreztük, hogy mennyi mindenre ad lehetőséget ez a történet. Úgy érzem, az isteneknek tetsző pillanatban találkozott ez a hármas: a zeneszerző, a librettista és a téma.”

„Örömmel hallom mindig, hogy mások hogyan értelmezik a darabot, mit látnak bele. Nem tudnék kiemelni egy gondolatot, mert A bábjátékos valóban úgy hordozza a többrétegűséget, ahogy az élet: nem ütik egymást az örök emberi tulajdonságokat megmutató szempontok. Lehet úgy nézni a darabot, hogy ez egy párharc a feltörekvő fiatalok és a megfáradó öregek között. Megtalálható benne az útkeresés optimizmusa. Megközelíthető a történet a társadalom irányából, ki hogyan akar érvényesülni a világban. Karriervágy és a békés élet iránti nosztalgia. És még ott rejlik benne a mindenkori hatalom képe, ebben az esetben a királynő, aki mindezek fölött áll, és elnéz, átnéz ezen az egészen. Mindezek miatt aktuális ma is ez a mű, mert az ember nem változik. Végül ne feledkezzünk el a zenés darab nagy vonzerejéről: hogy a dalok révén az érzelmekre hat, a néző átélheti, hogy nekem szól, rólam szól, így szinte észrevétlenül adhatja át magát egy varázslatos világnak, amelyben minden megtörténhet” – foglalta össze gondolatait a műről Béres Attila.

A most készülő produkciót Katona Imre rendezi, aki három évtizeddel ezelőtt a magyar ősbemutatót is színpadra állította. „Az élet a teremtés folytatása, és ha a világ a teremtésről leszakad, ha a teremtő akarat érintését elveszíti, akkor ott élet nincsen. Ez a meghatározó sugallata ennek a műnek, ezt üzeni számomra ma a darab, s ezt az értelmezésemet a próbák során igen pontosan kifejtettem - mondta el. - Nem azt mondanám, hogy új rétegeit fedeztem fel a zenedrámának, inkább úgy tűnik, mélyebbre ástam benne. Ez pedig annyit eredményezett, hogy ma már átfogóbb jelentéseket és gondolatokat hordoz számomra, mint amit annak idején fel akartunk tárni az előadással. Nem újraértelmeztem a művet, hanem próbáltam újfent megérteni, nagyobb bölcsesség és rálátás birtokában és a mai eszemmel. Azt régen is láttuk: többfajta irányból bonthatjuk ki ennek a rockoperának a jelentéseit. Benne rejlik a generációs konfliktus, a hatalom és a színház kapcsolata, a hatalom és a társadalom viszonya, a mocskos kis manipulációk és a kompromisszumaink.”

„Akkor nagyon ihletett és érzékeny állapotban voltunk. Párhuzamosan készült a darab, a szerzők írták, és mi már próbáltuk is a jeleneteket, színpadra álmodtuk a helyzeteket és karaktereket. Nem tagadom, tehetségesek voltunk valahányan. Új szemléletet, új technikákat bontakoztattunk ki. De egyáltalán nem gondoltuk át didaktikusan, amit most idősebb és tapasztaltabb állapotomban felismertem. Nem gondoltuk át direkt módon és tételes koncepcióként „az eszmei mondanivalót”, és ez nagyon szerencsés. Ám, ha fel akarjuk ismerni az alapkonfliktust, melynek drámai mű esetében mindig a jó és a rossz bizonyos tényezői között kell kifeszülnie, akkor azt látjuk, hogy a jó oldalon a teremtő létezés ereje munkál, s a rossz oldalt a leépült és kicsinyes létforma tárja elénk. Ez a két dolog ütközik itt. Varázslatos mozzanatnak tartom, hogy ezt akkor nem gondoltuk át célzatosan. Nincsen erről magyarázó szöveg a műben, csak színültig bele van oltva. Ebből adódik a legmélyebb feszültsége ennek a rockoperának, sőt a humora és átható iróniája is, mely megőrzi érvényességét, és időtállóvá teszi. Számomra pedig van egy személyesen dédelgetett, rejtőző gondolata, miszerint az alapkérdés, hogy rendben vagyunk-e a világgal, az attól függ, hogy keressük-e a Mindenható akaratát” – hangsúlyozta Katona Imre.

A produkció koreográfusa Demcsák Ottó, a Sopron Balett vezetője. „Érdekes, gazdag jelentéstartalmú rockopera A bábjátékos, melynek gerincét a mozgás adja. A színészek és a táncosok is teljesítőképességük határát érték el, hogy azokat a képeket, hangulatokat, stílusokat megmutassuk, melyek közel vihetnek mindenkit a mű üzeneteihez. Nagyon örülök annak, hogy olyan rockoperát tűzünk műsorra, amelynek mélyebb tartalma is van. Ez nem jellemző annyira a zenés darabokra. A bábjátékos tükröt tart a színházi világ elé, akad benne társadalomkritika a hatalom és az egyén viszonyáról, de felfedezhető az érzékfeletti világ megjelenése, s a teremtésről, a világban elfoglalt helyünkről, szolgálatainkról, sors-útjainkról beszélő érzelmi-gondolati szál is. A zenékhez, hangulathoz, képekhez készültek a koreográfiák úgy, hogy mindenkinek jól álljanak a mozdulatok technikailag is. Természetesen rám jellemző mozgásvilágot lát a néző, a fúziós, stílusötvöző jegyekkel. Akkor lennék elégedett a bemutató után, ha a közönség látja és érzi, hogy látványban, hangban, énekben, táncban, játékban olyan színvonalú produkció született, amely reményt, gondolatot, fűszert, orvosságot nyújt számukra az élő művészet erejével. Hiszen ez a színház célja” – mondta a Harangozó-díjas Demcsák Ottó.

A Bábjátékos szerepében Szolnoki Tibor lép színpadra. „Az álmainkat lehet, hogy nem tudjuk megvalósítani, de azokat becsülni kell, és soha nem szabad feladni” - mondta el a Jászai Mari-díjas színművész. Szolnoki Tibor bár alapító tagja volt a legendás Rock Színháznak, emlékezetes alakítások fűződtek a nevéhez az Evitában, a Sztárcsinálókban, a Farkasokban, a Krónikásban, mégsem játszott még soha A bábjátékosban. Ennek oka az volt, hogy az Operettszínházba szerződött a rockopera 1985-ös bemutatója előtt. Ezt a Rock Színház rajongói akkoriban nehezen bocsátották meg neki.

„Ez tényleg olyan volt, mintha a rivális klubhoz ment volna a közönség egyik kedvenc focistája. Ritkán beszélek erről, most is csak azért teszem, mert A bábjátékos miatt szükségessé vált bennem megfogalmazni, újraértékelni a múltat, hogy alkotóként bele tudjak helyezkedni a jelenbe. Annyi történt 1985-ben, hogy a Sztárcsinálók sikere után elgondolkodtam: 32 évesen most Néró vagyok, de mi vár még rám ezen a pályán, ebben a műfajban? Másfélét is szerettem volna, miközben szerepeltem a televízióban zenés összeállításokban, népszerű, legendás színészekkel. Jelentkeztem az Operettszínházba egy musical-szerepre, és ott azonnal marasztaltak táncos-komikusi szerepkörre, mert Németh Sándor, a színház akkori legnagyobb sztárja kiszerződött Bécsbe. Elmentem Várkonyi Mátyáshoz és Miklós Tiborhoz, hogy ilyen lehetőségem soha nem lesz, engedjenek el a Rock Színházból. Ők azt mondták, szükség van rám, a társulat nem bírna ki ilyen presztízsveszteséget. Én nagyon menni akartam, elhagytam a színházat. A bábjátékost akkor a hátsó sorokból néztem meg, miközben éreztem, a közönség úgy tekintett rám, mintha elárultam volna őket.”

„Ám ezen a pályán mindent lehet, csak megsértődni nem, és boldogan tértem vissza vendégként játszani a Rock Színházba. S milyen érdekes a sors, meg ennek a darabnak az üzenete? A bábjátékos arról is szól most számomra, hogy értékeljem mindazt, amit átéltem eddig. Az Operettszínházban fantasztikus rendezőkkel találkozhattam, megismerhettem a musical és az operett műfajt, új utak és álmok nyíltak meg előttem. Ezért azt ajánlom most a soproni közönségnek, hogy aki teheti – mielőtt beül az előadásra –, olvassa el Karinthy Frigyes Találkozásom egy fiatalemberrel című tanulságos írását. Abban benne van az általam megformálandó Bábjátékos sorsa is. Mit tettem az életben az álmaimért? Elértem-e valamit, vagy sekélyes és olcsó sikerekre váltottam a karrierem? Helyén való volt-e a fiatalkori lázadás? Mit mutat a tükör, ha belenézek? Megmaradt-e az őszinte szenvedély és hit bennem, vagy mindennapos rutinná vált az, amiért elindultam az utamon? Nekem az elmúlt harmincöt év tükrében, melyet ezen a pályán eltöltöttem, most egy ilyen találkozást jelent A bábjátékos. Visszagondolásra és töprengésre késztet” – hangsúlyozta Szolnoki Tibor.

A Diák szerepében Vastag Tamás énekes-előadóművész látható. „Ő egy lázadó fiatal, akinek elvei vannak, követi az ars poeticáját mindenen át.” Vastag Tamás az elmúlt években többször játszott a soproni teátrumban. Énekelt a SingSinSing musical-show mindkét részében, és nagy sikerrel formálta meg Che szerepét az Evitában. Mint mondta: nagyon megtisztelő számára, hogy Pataki András újra visszahívta a színházba. Örül annak, hogy a közönség és a társulat elfogadta, s bízik abban: ismét meg tudja hálálni a bizalmat.

„Amikor megkaptam a darab szövegkönyvét, és meghallgattam a dalokat, megpróbáltam elképzelni magam abban a szerepben, melyet Katona Imre rendező rám bízott. Nagyon tetszett a Diák karaktere, és azonnal igent mondtam a felkérésre. Ő egy olyan fiatal, akinek a tojáshéj még a fenekén van, nincs élettapasztalata, előtte áll a felnőtté válás folyamata. Közben azért nagyon ragaszkodik az elveihez, nem akar úgy gondolkodni, mint a Bábjátékos, aki már idősebb, és megtörte a sors. A Diák nem szeretne belesimulni az ő világába. Churchill mondta: ’Az is bolond, aki húszévesen nem forradalmár, és az is, aki ötvenévesen nem konzervatív’. Az igazság szerintem a kettő között található az útjainkkal együtt. A bábjátékos közönségdarab, de olyan mély rétegeket tár tartalmilag a nézők elé, amelyek ma is nagyon aktuálisak. A szórakoztatás és a gondolat találkozik ebben a műben, s számomra ezt közvetíteni igazi szakmai kihívás” – mondta Vastag Tamás.

Varga Róbert
Soproni Petőfi Színház