Ez a sereg a horvát bán jobboldali oszlopaként Székesfehérvár térségében kellett volna, hogy egyesüljön Jellasics csapataival, ám ez utóbbinak pákozdi vereségével reménytelenné vált. Karl Roth tábornok egyik napról a másikra egy ellenséges ország közepén találta magát, minden segítségtől távol.

Az október 2-án hivatalba lépő, a kormányt helyettesítő Országos Honvédelmi Bizottmány (benne Kossuth Lajossal) meglátta a lehetőséget, hogy a magára maradt horvát oszlopot kis szerencsével megadásra bírhatja. Erre a feladatra Perczel Mór ezredes (a képen balra) dandárját és Görgey Artúr őrnagy (a képen jobbra) mozgó nemzetőrségét rendelték ki. A horvátok október 4-én Székesfehérvár alatt vették észre, hogy Jellasics helyett ott már magyar honvédek vannak. Bécs felé a magyar fősereg miatt nem mehettek, úgyhogy a két tábornok elhatározta, visszaindulnak Tolnán-Baranyán át Horvátországba. Kis híján sikerült is ez.

A meglehetősen kétes harcértékű, morálisan tartását veszített, rongyos, de fegyverekkel jól felszerelt „császári” sereg bekerítését ugyanis megnehezítette a két magyar vezér együttműködésének zavara. A bátor, tüzes, ámde katonailag képzetlen Perczel és a jégcsap hűvösségű, leszerelt huszár Görgey nem jöttek ki egymással. Görgey javaslatainak elvetése miatt Perczel csapatai gyakorlatilag lemaradtak a hátráló horvátoktól. Szerencsére Csapó Vilmos őrnagy tolnai nemzetőrei éberek voltak, és a megyéjükhöz közeledő horvátok előtt megszállták a Sió folyó partját. Az Ozora mellé megérkező horvát sereg október 6-án délről már a tolnaiak előőrseibe ütközött, és másnap reggel északról utolérték Perczel lovasai is. A bekerített hadosztály sorsa megpecsételődött.

Október 7-én a horvát tábornokok a fegyverletétel mellett döntöttek. Roth megmaradt 7500 katonája átadta kézifegyvereit, öt zászlóját és 12 ágyúját. A szinte vértelen diadal a magyar honvédsereg egyik legnagyobb sikere volt a szabadságharc alatt, hiszen jelentős mennyiségű fegyverhez jutott az ebben szűkölködő hadvezetés. Emellett Perczel Mór és Görgey Artúr nevét köszönhetően az őket felkaroló sajtónak, országosan ismertté tette, míg Csapó szerepéről ma is csak kevesen tudnak.

Horváth Gábor

Felhasznált irodalom: Hermann Róbert: Az 1848-1849-es szabadságharc nagy csatái. Bp.: Zrínyi, 2004

A képek a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a kép készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 1. kép; 2. kép.