A készülő lemez kapcsán Takács Gergelyt, a zenekar vezetőjét kérdeztük.

Hogyan született a lemez címe?

A lemezen szereplő egyik nóta címe a Hegylakó, ezt Mesó (Mesics György), a frontemberünk írta, aki a Sokoró lankái alatt, Kajárpécen lakik. Gyakran össze szoktunk gyűlni nála, mondhatnánk, hogy a zenekar főhadiszállása ez az öreg házikó. Mindannyian magunkénak érezzük valamelyest már a falut, és az azt körülölelő tájat is. Hegynek ugyan csak erős jóindulattal nevezhető magaslat a Sokoró, de a dal mondanivalója szempontjából ez nem is lényeges. A mi természetes hazaszeretetünkről szól, arról, hogy bármi történjék a világban, mi itt érezzük jól magunkat, nekünk itt a jó, ez a kicsi ország minden bajával, bájával, szépségével a mi otthonunk. Mindannyian szeretjük ezt a dalt, kézenfekvő volt, hogy ez lesz a lemez címadója.

Kikkel működtek együtt a lemez készítése során?

A Heaven Street Seven billentyűse, Takács Zoltán „Jappán” vállalta a produceri teendőket, aki amellett, hogy kiváló muzsikus, számtalan élvonalbeli zenekar felvételeiből hozta már ki a maximumot. Ő ajánlotta a rögzítéshez a pesterzsébeti ABnormal Stúdiót, ahol valóban sikerült kiváló hangulatban együtt dolgozni a hangmérnök Phillip Lászlóval, az Üllői Úti Fuck egykori basszusgitárosával. Azt kell mondjam, hogy megtaláltuk a helyünket, a kiválóan rögzített nyersanyagból olyan végeredményt kaptunk, ami úgy szól, ahogyan azt elképzeltük.

Mesélne még a lemez anyagáról egy-két érdekességet?

Ezen az albumon valamivel kevésbé fog érződni az a direkt népzenei hatás, amit amúgy a közönség megszokhatott már tőlünk. A népzene és a rock fúziójából az utóbbi jelenik meg határozottabban. Ez már a dalok hangszerelésében is megnyilvánul: Mesó csak két vagy három nótában játszik hegedűn, a többiben gitározik, és persze énekel.  De a Holnapra című számban például slide-gyűrűvel játszom az elektromos kobzámon, így ez a régi népi hangszer egészen sajátos értelmezést nyer. Ennek a dalnak a refrénjében sikerült megfogalmazni talán leginkább a zenekar ars poeticáját, ami az előző lemez „vígan járok” sorának üzenetére rímelve üzeni, hogy „mostantól jókedvű vagyok”. Az a nagy helyzet, hogy ez egy féktelenül jókedvű zenekar, a muzsikánkkal pedig ezeket a pozitív energiákat szeretnénk eljuttatni a közönséghez. Ez persze nem azt jelenti, hogy mindig minden heppi és rózsaszín, de összeroskadni sosem szabad. Esetleg talán egy Railjet Blues idejére, ami kivételes dal lesz a lemezen, egyrészt, mivel Mesó angolul írta meg, másrészt, mert egy reménytelenül szomorú szám.
A lemezen közreműködik a kiváló énekesnő, Csiba Julcsi, akivel egy ideje már együtt dolgozunk. Vokálozással és szólóénekléssel is erősíti a csapatot, mindannyiunk örömére. Szóval izgalmas dolgok történtek az utóbbi időben velünk, ennek leképezése lesz a Hegylakó, jó szívvel ajánljuk mindenki figyelmébe!

Milyen terveik vannak a jövőre nézve? Készülnek-e turnéra az új zenei anyaggal?

November végére vagy december elejére tervezzük az album megjelenését, a Gryllus Kiadóval továbbra is kiváló a kapcsolatunk. Szóval a negyedik lemez is náluk jön majd ki jövőre. Addig persze még hátravan a turné. Jövő tavasztól fogjuk az országot járni, de már a téli klubkoncerteken is lesz nálunk lemez, és persze a koncerteken élőben is hallhat már a közönség néhány nótát a Hegylakóról. Elsőként mindjárt október 16-án Győrött, a SzínHely kultúrpincében.
A nemrég közzétett vadonatúj videoklipünk, a Szilágyi Domokos Valamikor című verséből születetett dal legyen ízelítő a készülő lemez hangulatából:

A kapcsolódó Youtube videó lejátszása. 

Szabados Éva